Tudatosan akkor kezdődött el a bútorokkal a szerelmem, amikor egy kis szekrényre ráborult a szürke falfesték. Ahogy próbáltam letörölni inkább szétkenődött, és ha már így volt, rámentem a hengerrel. A fiókokat lekentem fehérrel és bár bűn ronda volt a kivitelezés mégis tetszett az eredmény, hogy mennyire feldobta ez a kis változás. Aztán mivel kicsikét maximalista vagyok megnéztem a neten, hogy hátha lehet ezt rendesen is csinálni és hát lehet.
Attól kezdve bújtam a netet, workshopokra jártam, és közben kipróbáltam, amiket tanultam. Egész gyorsan átváltozott a lakásunk egy műterem lakássá.
Amúgy az egyik alkalommal, amikor végig néztem a nappalin a szétszedett székek, anyagmaradványok, festékek és ecsetkupacok között jutott eszembe, hogy én régen szerettem volna műteremlakásban lakni. Megcsináltam úgy, hogy észre sem vettem.
Sok barátom van, akik időnként benéznek és az egyik alkalommal feljött az egyik legjobb barátnőm, aki ahelyett, hogy szörnyülködött volna a káosz miatt azt mondta, van neki 5 széke, fizet érte, ha megcsinálom. Ingyen is vállalkoztam volna rá, gondoltam magamban - ha elrontom, legalább nem haragszik annyira. Amúgy nagyon klassz érzés volt, hogy ennyire bízott bennem akkor. És megcsináltam, és még most is tetszik neki. Azóta tudom, hogy van hobbim, ami a munkám is egyben.
Mindig nyitott szemmel járok a világban és keresem a szokatlan dolgokat. Valahogy úgy vagyok kódolva, hogy nem tudok átlagos életet élni. Talán ezért is keresem mindig a szokatlan, egyedi megoldásokat. Fontos számomra az elegancia és a tiszta vonalak, azonban ha nincs bennük bármi izgalom, nagyon tudnak untatni.
Szeretem a fát. Akár élő, akár megmunkált. A nagypapám kovácsmester volt és szerettem nézni, ahogy dolgozik. Nem volt furcsa számomra, hogy azt láttam simogatja a vasat mielőtt elkezd dolgozni vele. Valahogy természetes volt. Ő mondta nekem, hogy simogatni kell az anyagot, mert az csak úgy tudja megsúgni mit szeretne. Attól különlegesek, hogy nem én erőltetem rájuk mit szeretnék velük kezdeni, hanem kisimogatom belőlük amit szeretnének. Próbáltam máshogy, nem ment. A védjegyem, amitől különlegesek a bútoraim az az, hogy mind egyedi, sosem lesz 2 teljesen egyforma. Ékszerek, bőrök, festékek, textilbőrök és szőröket kombinálok a fával, megrendelés esetén drágakövekkel is díszítem őket. Mindegyikbe csempészek valami izgalmat. 
A munkám üzenete a tökéletlenség szépségének megmutatása, a másság elfogadtatása a bútoraimon keresztül. Ahogy a világ a maga tökéletlenségében teljes és semmi nem egyforma, ugyanezt tükrözik amiket megálmodok. Más szemmel láttatni a világot, nem az átlagos mintákat követve kilépni a komfortzónából. Becsempészni egy kis varázslatot minden hétköznapba. Mert ha valaki a nappalijába visz egyet, amikor csak ránéz, beleül, használja, akkor eszébe jut, hogy ha kicsit más szemmel nézi a világot csodákat találhat. A változásban megtartani a régi vonalakat. Ahogy a fák a gyökerükből táplálkozva fejlődnek és változnak. Ahogy a kaméleon változik, az alakját megtartva. 
Laza, könnyed, elegáns lakásokba álmodom a bútoraimat, olyan emberek közé, akiknek fontos a múlt megőrzése ugyan úgy, mint a design elemek, és együtt tudnak változni a világgal. Aki szeretné a hétköznapokat mindig kicsit másként megélni. Ahol a szeretet nem csak egy szó. 2017-re is az a tervem, hogy minél több olyan darab jöjjön ki a kezeim közül, ahol a fa és a drágakő is találkozik. Csodálatos ez a páros, különleges energiával tölti fel a lakást!