Nagyböjt hava a római hadistenről Marsról kapta a nevét, ráadásul régen ez volt az év kezdete. Az újjáéledés, a friss rügyek, a kikelet hónapja, ilyenkor indult a gyümölcsfatisztítás, a szőlőmetszés és a szántás, ám az sem ártott, ha a lányok márciusi hóban mosdottak, mert attól megszépültek.
"Amit az őseink megtapasztaltak, követendőnek hittek és
átadtak, azt szerencsére a modern világ zaja sem tudta elnémítani."
Különleges, értékes kincsek ezek, és minél több van a
birtokunkban, annál hangosabban halljuk elődeinket. Éppen emiatt gondoltuk azt,
hogy mi is hozzájárulunk a kincsek gyűjtögetéséhez...
A hónap szülöttei
Őseink minden bizonnyal nem örültek neki, de a márciusi
gyermekekről azt tartották, hogy vérbeli művészek, jó beszédkészségük van,
könnyen megértetik magukat másokkal.
Azt már valószínűleg jobban díjazták, hogy a hiedelmek szerint felelősségteljesen gondoskodnak a testvéreikről, koravének, és szeretnek
megfelelni a világ elvárásainak. Mozgékonyak, lelkesek, célratörőek, de
hajlamosak a szélsőségekre is.
Kiemelt napok
"Gergely-napi szél
Szent György-napig él
József kezessége
Jó év kedvessége.
Fehér Nagycsütörtök
Indán sül meg a tök.
Márciusi por fűnek jó
Neki fáj a márciusi hó."
Március 4.
Kázmér napján kezdődött a gazdák készülődése a tavaszra,
amennyiben jó idő volt, a méheket is kiengedték a kaptárból. Ám a
gazdasszonyokra jóval „alantasabb” munka várt, nekik patkányűzést kellett
csinálniuk, ami felért egy testedzéssel, hiszen hajnalban háromszor
körbeszaladták a házat s közben mogyorófavesszővel ütögették a falakat.
Március 7.
Tamás napon őseink azt tartották, hogy ha havazik sem gond,
mert így is „jobb ember”, mint a többi, azaz távolodunk a novembertől,
decembertől.
Március 10.
A negyven szentek vértanúhalálára emlékeztek elődeink, de arról
sem feledkeztek meg, hogy ezen a napon befejezzék a téli fonást, szövést, mert
elkezdődtek a kinti munkák.
Március 12.
Gergely napján a diákságot ünnepelték. Ez számított az
iskolaév lezárásának. A tanulók vidám jelmezekkel búcsúztatták az évek,
szavaltak, köszöntőket mondtak. Járták az utcákat (Gergely-járás) és toborozták
a következő nemzedéket az iskolába, közben adományokat gyűjtöttek. Az időjárást
ezen a napon szélsőségesnek tartották, „Gergely megrázhatja szakállát”, azaz
havazást is vártak.
Március 18.
Ki ne ismerné a híres mondást: „Sándor, József, Benedek,
zsákban hozzák a meleget”. Sándor napján hajtották ki először a juhokat a
legelőre, megkezdték az árpa, zab vetését.
Március 19.
József napon, ha rossz idő volt, sok halottat jelzett előre
az évben, ám bármilyen idő is volt, mindenki azt mondogatta: „József után már
kalapáccsal sem lehet a füvet a földbe visszaverni”, de abban is hittek, hogy „amilyen
az idő Józsefkor, olyan lesz nyáron szénahordáskor”.
Ezen a napon tilos volt kölcsönt adni, mert
azt sosem látta viszont a gazdája. Ekkor érkezne vissza a fecskék és
megszólalnak a madarak. A gólyák tollazatából viszont jósoltak is: ha piszkosan
érkeztek, jó termés volt várható, ha tisztán, akkor nem.
Március 21.
Megkezdődött a csillagászati tavasz. Benedek napján
fokhagymát szenteltek, amelynek gyógyító, csodatévő erőt tulajdonítottak. Ezzel
kenték be a gyerekágyas asszonyokat és a csecsemőket, hogy elűzzék róluk a
rontást. Ha ezen a napon sütött a nap, akkor meleg nyarat vártak, ha borult,
esős volt az idő, akkor vizes őszt.
Március 25.
Gyümölcsoltó Boldogasszony napján kezdték meg a gyümölcsfák
oltását, szemezését. A hiedelmek szerint ekkor indultak növekedésnek a kertek,
mezők növényei.