Körforgás

A zöldségekben, a gyümölcsök és a gabonafélékben található tápanyagok és vitaminok elengedhetetlenül fontosak az emberi szervezet optimális működéséhez. Ám kiterjedt kutatások igazolják, hogy az élelmiszernövények tápanyagtartalma már csak árnyéka önmagának.

Mintegy fél évszázad alatt jelentősen csökkent a növényi eredetű élelmiszerek tápanyagtartalma, nemcsak a vitaminok, hanem például a protein, a kalcium és a vas mennyisége is – áll a Greendex egyik cikkében.

Brian Halweil, a Worldwatch Institute kutatója 2007-ben publikált tanulmánya szerint a hagyma és a burgonya már egyáltalán nem tartalmaz A-vitamint. A brokkoli kalciumtartalma pedig negyedére apadt, sőt az alma C-vitamin-tartalma is elhanyagolható lett. Míg nagyszüleink korában egy almában négyszáz mg C-vitamin volt, addig mára ez négy mg-ra zsugorodott.

Egy kanadai kutatócsoport huszonötféle zöldséget és gyümölcsöt vett górcső alá. Az eredmény pedig kiábrándító lett. A vizsgált élelmiszernövények kalcium- és vastartalma nyolcvan százalékkal csökkent. Mindezt tetézi az a lesújtó összegzés, hogy a narancsból huszonegy darabot kellene elfogyasztani, hogy A-vitaminból a napi szükségletünket fedezzük.

"Korábban egy gyümölcs is elegendő volt erre..."

A minőség helyét a mennyiség vette át

A bajok okozója a nagyüzemi mezőgazdasági termesztés, amelynek célja a minél nagyobb terméshozam elérése. A nemesített növényfajok vetőmagjai több terméssel kecsegtetnek ugyan, de kutatások szerint is az érett zöldség vagy gyümölcs tápanyagtartalma minimálisra csökken. Ezzel együtt a folyamatos termőföldhasználat, műtrágyázás és vegyszerhasználat miatt a talaj is kimerül. A föld képtelen értékes ásványi anyagokkal táplálni a növényeket.

A növények a fotoszintézis során a szén-dioxidból cukrot állítanak elő. Míg az ipari forradalom előtt a légkör szén-dioxid-tartalma 280 ppm volt, addig mára már eléri a 420 ppm-et. Ez azt jelenti, hogy minden növény egyre több cukrot termel a többi tápanyag rovására.

Ha az emberi szervezet nem jut kellő ásványi anyaghoz és vitaminhoz a táplálékból, akkor kialakul a mikrotápanyag-hiány. Ez pedig hosszú távon különféle gyulladásos betegségekhez és elhízáshoz vezet. Mert az étel ugyan laktat, biztosítja a szükséges kalóriamennyiséget, de nem táplál.

A nagyüzemi mezőgazdaságban termesztett zöldségek és gyümölcsök helyett biogazdálkodásból származó termékeket fogyasszunk! 

Ha van lehetőségünk, vegyszer- és műtrágyamentesen veteményezzünk, illetve ültessünk saját gyümölcsfát a kertünkbe! Ugyanis a kutatások szerint a biotermesztéssel nevelt növényeknél a tápanyagcsökkenés kisebb mértékben van jelen.

Még nem késő lépéseket tenni azért, hogy Hippokratész ókori görög orvos intelme ma is igaz legyen: 

„A táplálékod legyen az orvosságod, orvosság legyen a táplálékod.”

00_27.oldal_Piszkostizenkettő_1.jpg

Veszélyben a természetes vitaminforrások

„A Loffice-t családi vállalkozásként indítottuk testvéremmel, Pannival 2009-ben. A megosztáson és közösségi szemléleten alapuló modell ekkor még ismeretlen volt az országban. Hittük, hogy ez a jövő!” – kezdi a beszélgetést Klementz Kata, a Loffice társalapítója.&nbsp;

Az első coworking irodát a Zeneakadémia Paulay utcai kottanyomdájában, egy zöldenergiákkal működő épületben alapították meg. Itt nemcsak különböző irodákat, tárgyalókat és rendezvényhelyszíneket kínáltak, hanem újdonságként azt is, hogy ezeket használatarányosan vehessék bérbe a cégek és a szabadúszó szakemberek. 

Emellett már ekkor nagy hangsúlyt helyeztek a fent említett kapcsolat- és közösségépítésre. A hétszintes épületet gyorsan „kinőtték”: nemcsak Budapesten nyitottak új lokációkat, hanem 2011-ben az első bécsi irodájuk is megkezdte működését. És ez még csak a sikertörténet kezdete volt!

„A Loffice-sikersztori legfontosabb eleme az egymást támogató, sokszínű és nyitott közösség. Az ő sikerük a mi sikerünk, és fordítva” – mondja Kata. Hogy kikből áll ez a közösség? A grafikustól a fejlesztőn és magazinszerkesztőségen át a pár óra koncentrált munkára vágyó kisgyermekes anyukákig sokan megfordulnak itt.&nbsp;

„Gyakorlatilag úgy kell elképzelni, mint egy színes egyéniségekből álló, mindenkire nyitott nagy családot, akiknek van egy még nagyobb közös, napfényes »dolgozószobája«. De a koncentrált munkából felállva mindig van lehetőség az eszmecserére” – fejti ki Kata.

Újragondolás, fenntartható megoldások

A Loffice alapítóinak fontos volt, hogy központjaik újrahasznosítás eredményeként kapjanak új értelmet és dizájnt. Így a fent már említett nyomdán túl a bécsi épületük egy cipőgyárból, a Salétrom utcai bázisuk egyik része egy műanyag-feldolgozó üzemből, a 2020-ban átadott másik része pedig egykori vöröslámpás házból született újjá. Ezeken a bázisokon a fenntarthatóság is kulcsszerepet kap.&nbsp;

Az üzemeltetésben is energiahatékonyságra és a megújuló energiaforrások használatára törekszenek.

„A Paulay Ede utcai épületünkben nincs gázfelhasználás, és mivel geoárammal működtetett hőszivattyúrendszer segítségével hűtünk és fűtünk, károsanyag-kibocsátás sincs. A Salétrom utcai bázisunk szellőzését pedig egy korszerű, ipari hővisszanyerő, központi légkezelő berendezés biztosítja. Ezzel a fresh-air system alapon, változó hűtőközeg tömegáram (VRV) elven működő rendszerrel egyszerre hűthetjük és fűthetjük a belső tereket. Ez az egyik jelenlegi legmodernebb klímatechnológia” – magyarázza Kata.

A zöldépületekhez környezetbarát gondolkodás is társul. A Loffice alapítói is a „Think global, act local” megközelítés hívei: kerületi kezdeményezéseket támogatnak, rendezvényeikre pedig a Rákóczi téri piacon és környező termelőktől, boltokból vásárolnak, rendelnek. Irodáikat részben újrahasznosított dizájnbútorokkal rendezik be, és coworkereik zöld életszemléletének támogatására kerékpártárolókkal, zuhanyzókkal, szelektív hulladékgyűjtőkkel szerelték fel központjaikat.

Éppen ez a közösség és az ő pozitív visszajelzéseik jelentik számukra a legnagyobb elismerést, de tegyük hozzá gyorsan, hogy számos szakmai díjat is elnyertek – 2010 óta, szám szerint, tizenkettőt.&nbsp;

2021-ben Az Év Közösségi Irodaháza lettek, az Év Irodája versenyen.

„A zsűri azért is tartott érdemesnek minket erre a díjra, mert példaértékűnek találta működési modellünk rapid módon történő átszervezését a pandémia támasztotta követelmények hatására” – mondja Kata.&nbsp;

A múlt és a jelen kihívásai után a jövő is izgalmasnak ígérkezik a Loffice számára. Coworkid Alapítványukkal is dolgoznak egy új, izgalmas projekten, emellett Business Jump elnevezésű, határainkon átnyúló mentorprogramjuk fejlesztése, és a coworking hazai, vidéki népszerűsítése is szerepel a terveik közt. 

"Bízunk benne, hogy egyre több offline eseményünk lesz, visszatérnek a sunset jógák a tetőteraszra és a kertmozi az udvarunkba. Közösségi szemléletű vállalkozásként célunk a pezsgő társasági és kulturális élet biztosítása” – zárja a beszélgetést Kata.

58_59oldal_Loffice13.jpg

A jövő irodája, a jelen igényeire szabva 

A rovarfehérje környezeti lábnyoma jóval kisebb, mint a legtöbb, itthon jellemzően importból származó takarmányé, s akár ott is megtermelhető, ahol a felhasználása történik.

Slezák Izabella állattenyésztő-, takarmányozási és takarmánybiztonsági mérnök, a Pannon Protein csapatának tagja, a Greendexnek adott interjúban ebbe a különleges és hasznos iparágba nyújtott betekintést.&nbsp;

A fekete katonalegyeket tenyésztő Pannon Protein cég négy évvel ezelőtti indulása óta elsősorban élő lárva, szárított lárva, teljes értékű liszt, zsírtalanított liszt, rovarolaj, illetve rovartrágya előállításával foglalkozik. A rovartenyésztés idehaza még újdonságnak számít, Európa más országaiban és Amerikában azonban már 15–20 éve működik ez az iparág.&nbsp;

A környezeti lábnyom témakörét érintve Izabella elmondta, hogy a rovartenyésztés igazi pozitívuma a <a href="https://greendex.hu/egyenesbol-korforgasos-gazdasag/">körkörös gazdasági modellbe</a> való beilleszkedés. „Az intenzív rovartartás során a zsírtalanított rovarliszt és a rovarolaj mellett melléktermékek is képződnek. A rovarok ürüléke mellett nagy mennyiségben marad a reprodukció során elhalt legyekből is. Utóbbiak a jogszabály szerint visszaforgathatók a trágyába.

Az így képződő rovartrágya ugyanúgy felhasználható a mezőgazdaságban, mint más állati trágyák, noha ezek legtöbbjénél némileg koncentráltabb, nagyjából a guánónak (madárürüléknek) feleltethető meg.

Ha a termelést kihelyezzük oda, ahol a mezőgazdasági termelés zajlik, illetve a rovarok takarmányát is megtermelik, akkor a trágya helyben vissza is tud kerülni a körforgásba.”

A szakember elmondta, hogy a növények rovartrágyával való táplálása még kutatási fázisát éli, de több gyakorlati eredmény is pozitív példával szolgál. 

„Az egyes baktériumok képesek metabolizálni a kitint, amely elsősorban az elhalt rovarokban található.

Bizonyított tény, hogy a baktériumok és a mikrobák a növények gyökereihez kapcsolódnak, és segítenek a növényeknek ellenállóbbá válni a betegségekkel és a kártevőkkel szemben.

A rovartrágya összetétele átlagosan 3:2:2-es N:P:K-arányú, ami a növények növekedése szempontjából leginkább lényeges három ásványi anyag, a nitrogén, a foszfor és a kálium egymáshoz viszonyított arányát adja meg az egyes trágyákban.”

A rovartrágya használata Magyarországon még nem terjedt el széles körben, legfőképpen szőlészetek adják a vevőkör bázisát. A termék előnyeiről Slezák Izabella a következőket mondta:

„A rovartermékek beltartalmi értéke igen jónak mondható. Könnyen emészthetők, a rovarolaj ómega-3 és ómega-6 zsírsavat tartalmaz, a fekete katonalégy lárvái ráadásul kalcium-, magnézium- és laurinsav-tartalmukat tekintve is kimagaslónak mondhatók."

"Emellett a zsírtalanított rovarliszt antiallergén tulajdonságának köszönhetően eredményesen helyettesíti a széles körben használt fehérjehordozókat, a szóját és a hallisztet. Mindezekhez hozzátartozik az is, hogy lényegesen fenntarthatóbb az előállításuk, mint más állati takarmányoké.”&nbsp;

A hazai termelők lassabban adaptálják az új megoldásokat, de a szakember szavait idézve, reméljük, hogy ez a jövőben lassan megváltozik.

14_15pannonprotein1.jpg

A rovarok új kapukat nyithatnak meg a körforgásosságban

A háztartási hulladékok mintegy harminc-negyven százaléka
szerves anyag, amit hagyományos módon egyszerűen lehet komposztálni, ha
rendelkezésre áll legalább egy talpalatnyi kert vagy erkély. Ám a városi ember
ezek hiányában eddig nem tudta kivitelezni a komposztálást. Pancsa Emese, a
Compocity robot kitalálója azonban megoldotta a beltéri zöldhulladék-hasznosítást.

Ha van jó szándék, meglesz a hozzávezető út is

A fenntartható fejlődés egyik sarkalatos pontja a
természetes környezet regenerálódásánakelősegítése, melybe beletartozik a
szerves anyagok visszajuttatása a földbe. A háztartási hulladékok szerves
eredetű részei, komposztálás híján, a többi szeméttel együtt a hulladéklerakóba
kerülnek.

Ám odafigyeléssel ez megelőzhető: értékes komposzt készíthető belőle.

Pancsa Emese már az egyetemi évei alatt elkezdett
foglalkozni a komposztálás forradalmasításával. A külföldön töltött ösztöndíja
meg is hozta számára az áttörést.

„Hollandiában nagyon sokat kísérleteztem, és megtaláltam
egy tradicionális komposztálást, ahol nem volt szükség sem földre, sem
gilisztákra. Ezt a japán eljárást kezdtem el automatizálni, ez lett a diplomamunkám
is” – mesélte a Kék Bolygó podcastcsatornán.

A lábakon álló, gömb alakú Compocity elnevezésű robot
belsejében egy negyvenliteres erjesztőkapszula található, amelyben alacsony
hőmérsékleten – negyven-ötven Celsius-fokon –, mikroorganizmusok segítségével
elkészül a komposzt már két-három hét alatt. 

A művelet nem igényel levegőt,
mert ez egy fermentációs folyamat. A rendszer zárt, így kellemetlen illat sem
keletkezik.

Az így nyert komposzt belértéke a műtrágyáéval azonos, és
körülbelül három köbméter föld tápanyagellátását tudja pótolni.

Lehet beletenni zöldséget, gyümölcsöt, szilárd
halmazállapotú termékeket, például sajtot, húsféléket és csontot is. A gép
olyan szenzorokkal van ellátva, amelyeket figyelik a komposzt minőségének
alakulását, és az applikáció visszajelzést küld a felhasználó számára a
változásokról.

Ez az eljárás mindenképpen úttörő megoldás, mert nem kíván
külső feltételeket, sem földet, sem gilisztát. A hagyományos komposztáláshoz
képest töredéknyi idő alatt végbemegy, a legalább hat hónapos időtartam pár
hétre rövidül le. 

S ami a legfontosabb, kényelmesen, akár az otthonunkban, az
irodában vagy iskolában, óvodában is komposztálhatunk.&nbsp;

A Compocity nem csupán termék, hanem szemléletformáló eszköz

Az ökorobotból egyelőre tíz darab készült, amelyeket 2021.
február óta folyamatosan teszteltek. Eddig már ötezer ember próbálhatta ki
különböző intézményekben. A visszajelzések alapján továbbfejlesztették a
terméket, és hamarosan elkezdik a sorozatgyártást is.&nbsp;

Elsősorban nagyobb közösségek, főként óvodák és iskolák
részére szeretnék elérhetővé tenni a terméküket, ugyanis így a környezettudatos
szemlélet már a lehető leghamarabb a gyermekek személyiségének részévé válhat.
Ám bíznak abban is, hogy idővel a háztartásokban is megjelenhet.

A Compocity ökorobot egyaránt erősíti az ember egyéni
felelősségét és a közösségi összefogást a fenntartható fejlődés iránt. 

Már
városi körülmények között is van lehetőség a komposztálására. Vissza lehet adni
a természetnek, ami jár neki.

compocity_1.jpg

Compocity, a komposztáló ökorobot új lehetőséget nyit

Vannak olyan élethelyzetek, programok, amikor a hagyományos evőeszközök helyett a könnyű, lecserélhető megoldásokat keressük – legyen szó családi piknikezésről, szülinapi buliról vagy céges grillpartiról.

A 2021. július elsejével betiltott egyszer használatos műanyagok helyett ma már szerencsére válogathatunk az olyan környezetbarát helyettesítő termékek közt, amelyek akár a természetben eldobva is lebomlanak.&nbsp;

Ilyen például a Vilhemp Kft. saját fejlesztésű, Vilhemp nevű anyaga is, amely politejsav (PLA) alapú, komposztálható és kizárólag természetes összetevőket tartalmaz. 

„Már a kezdetektől fogva az alapanyag-fejlesztés volt a fő célunk” – kezdi a beszélgetést Fülöp Villő, a Vilhemp ötletgazdája, alapítója. Majd hozzáteszi, hogy eleinte csak kenderrel akartak dolgozni, de az önmagában túl száraznak bizonyult.

„Így kitöltőanyagként kerestünk mellé olyan közeget, ami szintén megújuló alapanyagból származik – így jutottunk el a politejsavhoz. Az csak később derült ki számunkra, hogy egy érvényben lévő EU-s rendelet értelmében a kendert nem használhatjuk élelmiszerrel érintkező termékek gyártására, ezért jelenleg azt farostzúzalékkal helyettesítjük.”&nbsp;

De mi készül ebből a Vilhemp nevű anyagból? 

Kés, villa, kanál, fagyis kanál és szívószál, de tervezik a paletta szélesítését, fejlesztéseik jelenleg is folynak.

A Vilhempnél a természetes összetevők mellett a fenntarthatóság is fontos szerepet kap: itthon végzik a fejlesztést, és hazai ipari szereplőkkel történik a gyártás minden fázisa, minimálisra szorítva így az ökológiai lábnyomukat. 

„Egy tiszaújvárosi cégnél történik a granulátum előállítása, majd bérgyártásban, szintén hazai piaci vállalkozásoknál a termékek készítése és a csomagolás is. Egyedül a politejsav alapanyag jön külföldről, ennek még nincs hazai gyártója” – magyarázza a cég másik alapítója, Rédey Soma.&nbsp;

Ezért más, mint a faeszközök és a papírszívószálak&nbsp;

És ha már fenntarthatóság: míg például a fa evőeszközök elkészítéséhez több évet kell várni arra, hogy egy fa megnőjön, és meg lehessen munkálni, addig a Vilhemp által használt PLA a kukorica szárából származik, és a hozzáadott növényi rost is mezőgazdasági hulladék eredetű. Tehát mondhatjuk, hogy a zero waste jegyében történik meg a növények újrahasznosítása, hogy a piknikes kosaradban kezdődjön a második életük.&nbsp;

Nem olvadnak bele az italodba – akkor sem, ha elnyúlik a beszélgetés meg az este –, mint a papírból készült alternatívák, és mellékízük sem zavar be a limonádézásba, koktélozásba.&nbsp;

Ha egy tavaszi piknikezés során a helyszínen maradna a kés meg a villa, akkor ne gondold, hogy szemeteltél: a Vilhemp termékei ugyanis lebomlanak, de azért inkább gondoskodj arról, hogy a megfelelő helyre kerüljenek. A kommunális kukába dobva sem károsítják jobban a környezetet, mint egy faág. Egy a lényeg: semmiképp ne a műanyagos gyűjtőbe dobd! Viszont, ha van házi komposztálód, abba is teheted.

„Célunk, hogy a hamarosan hazánkban is központi begyűjtésre kerülő háztartási komposzt hulladékba kerüljenek termékeink, ennek részeként legyenek külön gyűjtve” – mondja Villő.

És ha már komposztálás: ipari körülmények közt 28 nap alatt már szemmel láthatóan megindul ezeknek az eszközöknek a bomlási folyamata, és három hónap alatt be is fejeződik. Otthoni komposztálásnál ez tovább tart.

Milyen út vezet egy ipari komposztálóba?

„Szolgáltatásként kínáljuk, hogy az elhasznált termékeinket begyűjtjük, és ipari komposztálásra átadjuk. Fontos, hogy ezek külön legyenek összegyűjtve, és akár ételmaradékkal együtt is komposztálhatók. Az viszont fontos, hogy műanyag ne kerüljön ebbe a gyűjtőbe” – magyarázza Soma. Vendéglátóipari egységeknél, irodaházaknál működőképesebb ez a modell, a háztartások esetében viszont még kidolgozás alatt van.&nbsp;

2022-ben el szeretnék indítani az első próba-visszagyűjtést, erre keresnek együttműködő partnereket. 

„Több helyen mutattak már érdeklődést a szolgáltatás iránt, mozik, fesztiválok esetében is. Termékeinknél lehet olcsóbbakat találni –, de tény az is, hogy az emberek szívesen áldoznak a fenntarthatóbb megoldásra. Ezekkel az apró, egyéni döntésekkel is sokat tehetünk közösségi szinten a környezetünkért” – zárja a beszélgetést Villő.

51-52oldal_Vilhemp7.jpg

Fogunkra való innováció 

Ha megfordult már a fejedben, hogy az emberiség egyik legsúlyosabb problémája valószínűleg az elképesztő mennyiségű élelmiszerhulladék-termelés, akkor igazad van: a WWF szerint az ennivalónknak nagyjából a harmada a kukába megy. Pedig ha felhagynánk a pazarlással, az ENSZ szakértői úgy vélik, akár 11 százalékkal is visszaeshetne a szén-dioxid-kibocsátás. Ezen túl pedig egy átgondoltabb, kevesebb szemétbe kerülő étellel járó étrend fontos szerepet játszhatna az általános élelmiszerlábnyom csökkentésében is.

Az élelmiszerlábnyom, más szóval food footprint vagy foodprint mindannak az eredménye, ami ahhoz kell, hogy az élelmiszerek a termőhelyről (földek, gazdaság stb.) a tányérunkra kerüljenek. Vagyis, mint a shrinkthatfootprint.com egy mondatban összefoglalta, idetartozik minden olyan hatás, amely a fogyasztási igényeink kielégítésére biztosított élelmiszerek előállításából, szállításából és tárolásából származik.&nbsp;

Ha valaki szinte csak ipari termeléssel előállított élelmiszereket fogyaszt – legyenek azok akár állati, akár növényi eredetűek –, az bizony rendesen megnöveli a saját foodprintjét. Hiszen az ipari előállítás óriási terheket ró a természeti erőforrásokra, a talajra és a környező közösségekre is. És ez még csak az egyik fele a problémának: ahogy fent említettük, ezeknek a nem kis környezeti terhelés nyomán „születő” termékeknek a harmada a szemétben végzi, újabb terheket róva bolygónkra (ha a termelésünk még nem lenne elég…).

Neked mekkora? Válaszolj néhány jópofa kérdésre a foodprint.org/ angol nyelvű tesztjén, és lásd egy skálán a saját élelmiszerlábnyomod!&nbsp;

Ez ellen mindannyian (t)ehetünk. Tudatos döntésekkel te is csökkentheted az élelmiszerlábnyomod, illetve a pazarlás mértékét. A <a href="https://www.greenqueen.com">greenqueen.com</a> által megkérdezett szakértő szerint ennek jegyében érdemes elkezdeni például lefelé enni az élelmiszerláncban.&nbsp;

És itt most nem arra gondolunk, hogy egy menüdet úgy építsd fel, hogy először húsevő állatot, majd növényevő állatot, desszertként pedig csak zöldségeket egyél. Hanem arra, hogy olyan élelmiszereket válassz, amelyeknek előállításához kevesebb erőforrást használtak fel. Jöhet minden, amit egészben ehetsz, süthetsz-főzhetsz. Így kevesebb feldolgozott élelmiszer is kerül a tányérodra, írja a Greendex.

A második lépés pedig nem más, mint olyan élelmiszerek választása, amelyeknek rövidebb az ellátási lánca. A legjobb nyilván az, ha a szomszéd néni kertjében kapirgáló, tőle vásárolt tyúkból készül a vasárnapi húsleves, vagy a konyhaablakodban termő paradicsom és rozmaring kerül a salátádba. De ha ez nem lehetséges, legalább a piacról vagy helyi termelőtől szerezd be.&nbsp;

Ha pedig vásárolsz, tedd átgondoltan: mérd fel előre, mire van valójában szükséged, és miből mennyi kell. <a href="https://maradeknelkul.hu/2022/05/27/101-tipp-szuloknek-az-elelmiszerpazarlas-csokkentesere/">Csak annyit vegyél</a>, ami biztosan elfogy, és ne félj a kevésbé szép, de egyébként ugyanolyan finom zöldségektől, gyümölcsöktől sem.&nbsp;

Ne dobd reflexből a szemétbe, inkább gondold végig, mire tudnád használni. Az interneten szuper recepteket találhatsz maradékból. Ha viszont mégis megmaradt némi étel, annak sem kell a kukába mennie, inkább dobd komposztba. Neked nincs? Másoknak van! Keress egy közösségi komposztpontot a neten, vagy a Share Waste segítségével csekkold, ki fogadná be a közeledben a komposztba szánt hulladékodat.&nbsp;

Apróságnak tűnhetnek, de ha ezeket megteszed, máris sokat tettél élelmiszerlábnyomod és a pazarlás csökkentéséért.

Fotó, grafika: maradeknelkul.hu, nebih.hu

IMG_20200626_164747.jpg

Tudatosan az élelmiszer-pazarlás csökkentéséért

A legtöbb családban nem, vagy nemcsak a fenntarthatóság miatt merül fel mostanában az energiafelhasználás kérdése, hanem azért is, hogy le lehessen faragni a rezsiszámlákból. 

Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a képet, akár azt is mondhatnánk, hogy a magyar háztartások zabálják az energiát. Ahogy a Greendex is megírta, az ország teljes energiafelhasználásának 32 százalékát a lakóházak adják, amivel a családok számítanak a legnagyobb fogyasztónak. És ha tovább olvassuk a cikküket, gyorsan megállapíthatjuk, hogy a további adatokat tekintve sem épp rózsás a helyzet: a teljes hazai szén-dioxid-kibocsátás 36 százaléka is a lakóházak számlájára írandó, a háztartások végső energiafelhasználásának 72–74 százalékát pedig a fűtés viszi el.&nbsp;

Bár zöld törekvések már régóta vannak, az energia tudatos felhasználását még gyakorolnunk kell. Erre sarkallnak most minket a rezsiárak is.&nbsp;

Ez akár mantrának is beillik, de tényleg érdemes rendszeresen ismételgetni magadban, mert nincs egyszerűbb és gyorsabb módja annak, hogy takarékoskodj a gázzal, a vízzel vagy az árammal. Még a LED-es megoldások használata mellett is sok energiát tudsz megspórolni, ha nem hagyod égve órákra feleslegesen a lámpát.&nbsp;

Csökkentsd harmadára a vízfogyasztásod

A habos fürdődet cseréld frissítő zuhanyra. A hozzáértők azt javasolják, hogy legfeljebb négy percet tölts a zuhany alatt, és amíg szappanozod magad, zárd el. Az időt akár mérheted is a telefonod stopperével, de az is jó módszer, ha elénekled közben a kedvenc dalod. A gyerekek közt pedig akár versenyt is hirdethetsz, hogy ki tud gyorsabban lezuhanyozni, a győztesnek pedig találj ki egy apró, de motiváló ajándékot.&nbsp;

Persze, a régi nyílászárókkal csodát nem tudsz tenni. De addig is, míg lesz a cserére idő, lehetőség és nem utolsósorban pénz, az ablakok és az ajtók aljához tehetsz huzatfogó szivacsot, rongyokat, pokrócot, a bejárati ajtó elé pedig egy vastag függönyt. Ha ezeket a tippeket megfogadod, akár 1–2 százalékos energiamegtakarítást is elérhetsz.

Te tudod, hogy mennyit fogaszt a mosógéped, a hűtőd, a fagyasztód vagy a mosogatógéped? Ha régiek a háztartási nagygépeid, akkor bizony elképzelhető, hogy sok áramot használnak. Érdemes ezeket némi spórolás után újabbakra cserélni, az új gépeken pedig feltérképezni az ökoüzemmódot. Ez akár jelentős megtakarítást is lehetővé tehet.&nbsp;

„Az egyik ismert dél-koreai gyártó népszerű készülékének műszaki leírása szerint a tévé maximális fogyasztása 140 W, míg átlagosan 86 W-tal üzemel. Ehhez képest energiatakarékos üzemmódban mindössze 44,2 W a fogyasztás. Egy találomra választott mosogatógép ökoprogramja a gyártó leírása szerint 0,673 kWh energiát fogyaszt, míg az automata program esetében ez akár 1,036 kWh is lehet. A sort még hosszan lehetne folytatni, a lényeg azonban világos: ha van a készülékünknek energiatakarékos üzemmódja, mindenképp ezt használjuk!” – hívja fel a figyelmünket a Greendex.

Amelyik gépet vagy kütyüt nem használod, azt ne hagyd készenlétben, hanem kapcsold ki, és húzd ki a konnektorból. Különös tekintettel az „energiavámpír” mikróra, ami a hozzáértők szerint akkor is sok áramot fogyaszt, ha nem használod, de bedugva marad. Ha erre most csak legyintenél, mondván, hogy minek fáradnál a kikapcsolással és a kihúzással, hiszen valószínűleg elenyésző energiát visznek el standby állapotban a gépeid, akkor jó, ha tudod: éves szinten a fogyasztásod akár 9–16 százalékát is kitehetik.&nbsp;

Ha 60 fok helyett 40 fokon mosol, ugyanolyan tiszta lesz a ruhád vagy az ágyneműd. És apropó, mosás: arra is figyelj, hogy a gép mindig legyen tele – ha csak fél adagot mosol, akkor viszont mosószerből és öblítőből se használj annyit, mintha telepakolnád a gépet!&nbsp;

IMG_20230515_095517.jpg

Így bánj tudatosabban az energiával 

2025-re kilencmilliárd embert kell majd a
hátán hordania a bolygónak. Sőt: eltartania. Lehetetlen! – mondják sokan.
Lehetséges! – reménykednek azok a szakemberek, akik egyre többször hangoztatják
a bűvös szavakat: „körforgásos gazdaság”. 

Humbug vagy csodafegyver?
Dollármilliárdokat hozó megtakarítás, vagy éppen ellenkezőleg, csilliárdos
pénzkidobás? Üres lózung, vagy valóban: az emberiség mentőöve? Ennek jártunk
utána.

Béla éppen
negyvenéves. Zöld-fehér sállal a nyakában baktat a stadion felé, nagy meccs
lesz ez a mai, ha győznek a fiúk, bajnok lesz a „fradika”. Béla kezében dobozos
sör. Rajta kedvenc csapatának emblémája. Mellette a haverok is ilyet szorongatnak.
Nagyokat kortyolnak, az utolsó habos cseppeket is kiszippantják, majd a
kezükben roppannak a fémdobozok, és repülnek a kukába. Béla két dolgot nem sejt.
Az egyik, hogy a sörösdoboz talán idősebb, mint ő maga, valamint hogy a
haverjaival éppen most dobta ki az emberiség jövőjét. Merthogy ezzel a laza
mozdulattal egy végtelenszer újrahasznosítható alapanyagot hullajtott a
szemétbe – és ezzel jelentően csökkentette a doboz esélyét egy „új életre”.

Merthogy, bármily
hihetetlen, az alumínium örök életű! Végtelenszer újrahasznosítható. Egy
döbbenetes adat: 

a világon valaha előállított alumíniummennyiség 75 százaléka
még napjainkban is forgalomban, használatban van!

Nagymamáink teáskannája ma
már talán evőeszköz vagy éppen sörösdoboz. És ha nem a kukában, szemétégetőben,
hulladéktemetőben végzi, akkor újra és újra és újra hasznosul. 

„Több mint száz tonna fémdobozt
használunk el évente, amelyekben az italainkat forgalmazzuk – mondja
lapunknak Kaszás Attila, a Viva Product Európa Kft. ügyvezetője. – A dobozokat a Hell szállítja nekünk, és száz
százalékban újrahasznosítottak.

"Egyelőre csak ajánlások vannak, de a jogszabály
szerint néhány éven belül teljesen zölddé kell válnia a termelésnek. A
Coca-Cola például 2023-ra ígéri, hogy termékeinek 50 százalékát RePetben,
vagyis újrahasznosított palackban fogja értékesíteni.”

Ami a dobozos italok gyártóit illeti tehát, ők 5 dekánként haladnak a fenntartható
termelés felé. Nem véletlenül: az elsődleges alumíniumhoz képest a másodlagosan
kinyert (újrahasznosított) alumínium előállítása 95 százalékos
energiamegtakarítást eredményez. Ez az adat azért arcul csapja az embert.
Olyan, mintha Usain Bolt mellett valaki hirtelen 1 mp alatt lefutná a 100
métert. Az alumínium újrafelhasználásához pedig a varázsszó: a tudatos szelektív
gyűjtés. Hogy tudjuk, mit, miért és hová dobunk. Már persze, ha van rá
lehetőségünk.

Közösségi
agy és ősbizalom hozhat megváltást?

Mindez
azonban csak nagyon vékonyka szelete a körforgásos gazdaságnak, amelynek a
lényege, hogy az elsődleges nyersanyagok mellett legalább ugyanakkora súllyal
jelenjenek meg a gazdaságban a másodlagos, vagyis hulladékból kinyert
alapanyagok. Hogy az egyszer már (el)használt anyagok valamilyen módon ismét
bekerüljenek a körforgásba. Ahogyan Chrabák Péter, a Bay Zoltán Kutatóintézet Circular Economy kutatási
szakterület vezetője több helyütt is elmondta:

„A körforgásos gazdaság egy olyan sokszereplős játék, amelyben
mindenkinek lehet külön-külön definiálni a szerepét, de egyedül senki nem megy
semmire.”

Az
első lépés a hulladékmegelőzés, hogy a lehető legkevesebb szemét
keletkezzen. Ennek jó útja a továbbhasználat. Csak egy példa: egy szállodát
felszámolnak. Két út lehetséges. Az egyik, hogy minden megy a szemétbe, a
másik, hogy az itt használt szőnyegek, bútorok, hűtők, egyéb gépek új gazdára
találnak, vagyis meghosszabbodik az élettartamuk. 

Hogy a körforgásos gazdaság mennyire más alapgondolkodást igényel a
piaci szereplőktől, arra a holland példa a legjobb. A németalföldi országban
több közösségi adatbank is létesült már. A résztvevő cégek, kis- és
nagyvállalatok beviszik a saját adataikat, mikor mi válik náluk feleslegessé: 

„Ami az egyik helyen már hulladék, az egy
másik termelőnél esetlegesen alapanyag lehet.”

A hollandok Madaster
rendszere bevezette a „alapanyag-útlevelet”. Amint írják: „A Földet zárt rendszernek tekintjük, amely nem termel hulladékot.”Utópia? Egyelőre igen. De inkább vízió. Amely felé az első lépéseket már megtették.

Egy ilyen közösségi adatbank (akár közösségi emberi agynak is
nevezhetjük) létrehozásához ősbizalom kell. Hogy a cégek országszerte, majd
pedig világszerte megbízzanak egymásban, és kiterítsék kártyáikat. Ám a
hollandok megtették az első lépést, és egy másik programjuk, a FLOOW2 elnevezésű
kezdeményezés már komoly eredményeket ért el: az álaluk életre hívott közösségi
adatbank résztvevői (464 ezer természetes személy és cég) együttesen 99 millió
euró megtakarítást értek el azáltal, hogy az egyik helyen feleslegessé vált
anyag vagy fölös szolgáltatási kapacitás egy másik helyen hasznosult.

Szerencsére
akad hazai példa is. Ha ipari méretekben egyelőre kevés is a hollandiaihoz
hasonló precedens, az elmúlt hetekben két hazai nagyáruházlánc is
fenntarthatósági mozgalmat indított. Az IKEA arra szólítja fel az embereket,
hogy ne dobják ki a korábban náluk vásárolt bútorokat, hanem ajánlják fel
továbbhasználatra; a svéd cég előbírálat után maga vállalja az újraértékesítést:

„Segítünk a bútoroknak, hogy új otthonra
találjanak, az embereknek, hogy megtalálják a saját darabjukat, aminek
története van. A bolygónknak pedig, hogy ne kelljen annyi hulladékkal
megküzdenie.”

Egyelőre csak egyetlen termékre vonatkozóan, de a nagy
sportszerforgalmazó is elindította a maga akcióját RECATHLON elnevezéssel; az
idén a használt bringákat be lehet vinni. Jó hír, hogy már a multik is kezdik
felismerni: a hulladékelkerüléssel és az eszközök életciklusának megnövelésével
milyen nagy hatással lehetnek a bolygónkra. A jövőnkre.

Az Európai Unió
már 2014-ben meghirdette ezt a programot. A több száz oldalas terv
egyik legfontosabb megállapítása: 

„A
körkörös gazdasági rendszerek a lehető legtovább megőrzik a termékek hozzáadott
értékét, és megszüntetik a hulladékkeletkezést. Ki kell alakítani a másodlagos
anyagok működő piacait.”

Az
általunk megkérdezett szakemberek egyetértenek abban, hogy a globális és ipari újrahasznosítás
előfeltétele, hogy a termelési folyamatokat a környezeti fenntarthatóság
szempontjából javítsák és nyomon kövessék. Többek között azért, hogy a már
korábban beépített alapanyagok később költséghatékonyan különválaszthatóak legyenek.

Egy-egy területen mindez ma már valóság. Világméretekben azonban csak egy távoli, távoli „galaxis”. No de,
ahogyan ezt az alumínium-körforgásban láthattuk, akár 5 dekánként is
véghezvihető a csoda.

Kérdés, a túlélés érdekében a globális összefogásra képes
lesz-e az emberiség?

Az egyik
legizgalmasabb kérdés, hogy mi lesz az utóbbi évtizedekben, lassacskán egy
teljes évszázad során felhalmozott szemétlerakókkal? A nagyvárosok szemetét
először műszaki védelem nélküli lerakókba helyezték. Később, ami nem végezte a
hulladékégetőben vagy (napjaink felé közeledve) a szelektív gyűjtésben, az a
szemét mind odament. Közel húsz éve megindult annak a kutatása, hogy az itt
felhalmozódott, elképesztő mennyiségű szemétből ki lehet-e nyerni másodlagos nyersanyagokat.


Ez lenne az úgynevezett városi bányászat. Az angol eredeti az urban mining; tartalmilag a
hulladéklerakó bányászat fordítás fejezi ki leginkább ennek az új törekvésnek a
lényegét. Nagy kérdés, hogy az újrahasznosításhoz elengedhetetlenül szükséges
tiszta, vagyis szennyeződésmentes alapanyagot miként lehet majd kinyerni a
szemétlerakókból, különösen a gazdasági és környezeti hatékonyság megtartása mellett.
A kidobott, évtizedek alatt elkorhadó, elrozsdásodó tévékből, hűtőgépekből vagy
egyéb termékekből miként nyerhetők ki és állíthatók ismét hadrendbe a
másodlagos nyersanyagok.

És ha a tudomány képes is lenne erre a bravúrra, vajon nem kerülne-e
többe a leves, mint a hús?! Merthogy a másodlagos nyersanyagok kinyerése (az
alumínium-körforgással ellentétben) egyelőre jelentősen drágább, mint az
elsődleges kitermelés. Csak hogy teljesen világos legyen: a Föld
nyersanyagraktárai végesek, és inkább előbb, mint utóbb, kimerülnek. 

Amerikában
egy személygépkocsi a teljes élettartamának csaknem 90 százalékában nem mozog!
Garázsban, utcán áll; várja, hogy a gazdája beleüljön és guruljon vele.

Már nem
csak a jövő, de a jelen nagy kérdése is, hogy érdemes-e a nyersanyagokat vagy
akár a műanyagokat (ne feledjük: a földből kinyert kőolaj csaknem 20 százaléka
műanyagként végzi) egy olyan termékre pazarolni, amely ennyire kihasználatlan. Talán
a ma már egyre inkább teret nyerő közösségi autómegosztásé a jövő? Amikor is
feleslegessé válik a saját autó, merthogy egy „központi agy” tökéletesen képes
lesz számon tartani, hogy kinek, mikor lenne szüksége autóra, és – egyelőre ez
is csak utópia – az önvezető autó a kellő időben a ház előtt leparkol, már
lehet is beszállni. (Csak zárójelben: Brunei szultánjának garázsaiban 5
milliárd forint értékű autópark áll és vár tétlenül; és ezek az autók a teljes
életciklusuk 99,9 százalékában nem fognak gurulni!)&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 

100 liter hagyományos üzemanyagból mindössze 15 liter szolgálja az
autó gurulását. A felhasznált energia döntően nagy részét elnyeli a
légellenállás, a motorban zajló folyamatok, a tökéletlen égés, a súrlódás és
így tovább, tehát a kerekekhez csupán a befektetett energia 15 százaléka jut
el.

Meddig fenntartható mindez? Meddig lesz elég az olaj? És mennyiben segít
mindezen az elektromos meghajtás, amely bár a károsanyag-kibocsátást zéróra
csökkenti, ám a felhasznált villamos energiát zömében mégiscsak fosszilis
nyersanyagokból állítják elő?

Mit tehet
a körforgásos gazdaságért, és egyáltalán, a fenntarthatóságért a „mezei” polgár?
Nos, a szelektív gyűjtésen, a gondolkodásunk átprogramozásán túl, igen
korlátosak a lehetőségeink egyelőre. Ám e sorok írója éppen a cikk megírása
idején hozta el a tisztítóból a zakóját. A patyolattiszta ruhadarabot egy
vékonyka nejlon borította, amit korábban mindannyiszor letépve azonnal a kukába
dobtam. Nem így most. Szépen összehajtva, a spájzba eltéve várja ez a vékonyka
nejlon, hogy akár feldarabolva csomagolóanyagként ismét felhasználjam, netán a
következő szobafestés során parkettavédőként szolgáljon tovább. Kis lépés az
emberiségnek, de nagy lépés ennek az 5 deka nejlonnak. És nekem, aki ezennel,
örömmel jelentem: talán beléptem a körforgásos gazdaság előszobájába.

Körforgás

Körforgás

Így bánj tudatosabban az energiával

Körforgás

Körforgásos (szép) új világ – avagy vége lehet a Föld kirablásának?

Körforgás

Körforgás

Körforgás

Körforgás

Körforgás

Körforgás