Életmód

Tömeg helyett egyedüllét,
betonrengeteg helyett páratlan kilátás, szirénák és felbőgő motorok helyett
lelket simogató csend. 

A természet a maga háborítatlan szépségével igazán vonzó
célpont lett az utóbbi években, ráadásul úgy, hogy már nem pusztán a
kempingsátorból élvezhetjük mindezt. A kevésbé kalandvágyó természetrajongók is
közel kerülhetnek az erdők igazi varázsához, méghozzá a cabin woodok (avagy
erdei faházak) jelentette kényelemben.

Közel lenni, mégsem megzavarni –
ez a cabin woodok fémjelezte trend egyik legfontosabb szabálya. Éppen ezért
ezek az erdei luxusviskók letisztult természetes formavilágukkal úgy keresnek
helyet maguknak a természetben, hogy eggyé tudjanak válni vele.

Ennek hála az
érintetlen táj legmélyebb pontjaira juthatunk el, és akár csak egy mozivásznon,
figyelhetjük az ablakon keresztül a meredeken leomló hegyoldalakat, a
megállíthatatlanul csobogó patakokat, a zavartalanul legelésző szarvasokat vagy
az éppen lecsapni készülő vadászsólymot.

A szabadság legteljesebb foka ez,
kényelembe, nyugalomba, egyszersmind számtalan lehetőségbe öltöztetve. A házból
kilépve ugyanis túrázhatunk, kajakozhatunk vagy akár hegyet is mászhatunk –
hiszen minden kéznél van –, hogy aztán a nap végén a kandalló ropogó tüze előtt
ücsörögve lazítsuk el testünket, lelkünket.

Jó
hír, hogy hangulatos erdei faházak kínálta páratlan élményért már nem kell
messzire utaznunk, hiszen idehaza is sorra épülnek fel ezek a hangulatos
viskók. Ami pedig még jobb hír: ez az élmény a legkevésbé sem évszakhoz kötött.

Legyen az az őszi színkavalkád, a hófödte téli táj, az ébredező tavaszi természet
vagy a nyári hőségben az erdő nyújtotta hűvös menedék – bármikor találhatunk
nyomós indokot arra, hogy a legmodernebb szállodák mesterséges kényelmét lecseréljük
egy kis erdei romantikára.

Csak hogy néhány példát említsünk: Noszvajon a
Treehouses, a Mátrában a River Cabin, Vonyarcvashegyen a Cabin Balaton&nbsp;egyaránt tökéletes arra, hogy kiszakadjunk
egy kicsit a zsongó hétköznapokból, és néhány napig együtt lélegezzünk a
természettel.

cabinbalaton1.jpg

Elbújni a fák közöt: A cabin woodok varázsa

Ha valaki nem tudná: a szeptember a régi római naptárban a hetedik hónap
volt (innen a neve „septem”) és bár hátrébb került kettővel, ezen már senki nem
akart változtatni. Ahogy a nyolc (octo), kilenc (novem), tíz (decem) nevű
hónapokon sem. <a href="https://alkotoenergia.hu/eletmod/augusztus-aranyasszony-havanak-nepi-vonala">Sorozatunkban</a> ezúttal az ősz első hónapjának hiedelmeit, szokásait mutatjuk be.&nbsp;

"Amit az őseink megtapasztaltak, követendőnek hittek és átadtak, azt
szerencsére a modern világ zaja sem tudta elnémítani."

Különleges, értékes kincsek ezek, és minél több van a birtokunkban, annál
hangosabban halljuk elődeinket. Éppen emiatt gondoltuk azt, hogy mi is
hozzájárulunk a kincsek gyűjtögetéséhez...&nbsp;

A jól sikerült karácsonyi és szilveszteri vigadalom az egyik
legnépszerűbb születési hónappá tette a szeptembert. Gyorsan tanuló, remek
megoldók, és hűséges emberek válnak belőlük, akik az életet módszeresen
közelítik meg. Erős csontjaik vannak, magasabbak és vékonyabbak az átlagnál,
nem hajlamosak a mélabúra (depresszió), de annál inkább a légúti betegségekre. 

Aki Egyed napján veti el a búzát, az bő termésre számíthat. Ha
esik, akkor esős, ha száraz, akkor száraz ősz várható. 

Szent Lőrinc napjától már ne akarj dinnyét ennyi, mert
„lőrinces”. Ha madarakat látsz nagy csapatokban, akkor vége a jó időnek.

Kisasszony napján kezdték meg a dióverést, de sok helyen a
gabona vetését is, mert hittek abban, hogy Szűz Mária születésnapján az Úr
megáldja a termést.

Máté napján ne szánts, mert kiveri a gaz a földedet. Ha
búzát vetsz, a végén dobd magasra a vetőabroszt, hogy akkorára nőjjön a búza.

Szent Mihály napján a nő ne mosson, mert kisebesedik a keze.
Ha a juhok, disznók összebújva alszanak, készülj fel a hideg télre. A hosszú
nyári munka után, jöhet a vigasság, kezdetét veszi a kisfarsang és a lakodalmas
szezon, amely Katalin napjáig tart (november 25.). Ha a fecskék még nem
indultak útnak, hosszú őszre számíthatsz.

Balszerencsés nap. Földeken ne dolgozz, kertben ne
tevékenykedj, ha teheted, maradj a küszöbön belül, hogy ne találkozhass a
rosszal. 

IMG_20190805_112306.jpg

Szeptember: Földanya havának népi vonala

Mengyán Eszter szín- és stílustanácsadó, a fenntartható
divat egyik legnagyobb hazai képviselőjének tippjei következnek ahhoz, hogy te
is minél több ruharabodnak találj új gazdát az online piactereken.

1. Találjuk meg a ruháinkhoz (és a hozzánk) leginkább
passzoló felületet

Facebook-csoportok százai, márkaspecifikus Instagram
oldalak, határokon átívelő adok-veszek piacterek és használt ruhák cseréjére szakosodott
applikációk – szerencsére ma már számtalan felületen áruba bocsáthatjuk
gardróbunk megunt darabjait. 

Érdemes a legnagyobb és legismertebb platformok
közül legalább egyre feltölteni az eladásra szánt darabokat. De ha találunk
ruháinkhoz márkában, stílusban illeszkedő specifikus felületet, azzal is
nagyban javítjuk a sikeres eladás esélyét.

Ha használt, akkor lehet gyűrött, bolyhos vagy foltos –
gondolják sokan, amikor eladásra kínálják megunt vagy kinőtt ruháikat. Ez
azonban rossz hozzáállás.

Mengyán Eszter tanácsa: tiszteljük meg azzal a
potenciális vevőinket, hogy tiszta, jó állapotú darabokat kínálunk fel megvételre.


Ráadásul ha még azelőtt ráncba szedjük a ruhákat, mielőtt lefotóznánk őket a
hirdetéshez, klasszisokkal jobb kép készülhet róluk. Egy jó fotó pedig már
félsiker!

3. Tüntessük fel jó fényben a ruháinkat

És ha már a fotózásnál tartunk: nem csak az számít, hogy
hány gyűrődés és folt látszik az adott ruhadarabon, hanem az is, hogy milyen
fényviszonyok között készült el a fénykép. Márpedig a természetes fénynél nincs
jobb. A jó beállításon aztán egy (ingyenes) képszerkesztő alkalmazással még
tovább csiszolhatunk.

Online ruhát vásárolni nem kis kihívás, hiszen próba nélkül
mindössze a leírásban megadott méretekre tudunk támaszkodni. Eladóként tehát
igyekezzünk minél pontosabban mérni, és minél többféle adatot megadni minden
ruhadarabhoz. 

Mengyán Eszter szerint egy leírás sosem lehet túl részletes.
A praktikus információk (a ruha anyaga, szabása, esetleges hibái stb.) mellett
érdemes minél több részletre kitérni. Leírhatjuk például, hogy mi hogyan
kombinálnánk az adott darabot, hova vennénk vagy vettük fel. 

Az objektivitás és
az őszinteség persze fontos! Ezek segíthetnek hozzá minket újabb és újabb
elégedett vásárlókhoz, ami azt jelenti, hogy még több régi ruharabunkat
sikerült körforgásban tartanunk.

A fenntartható öltözködéshez további hasznos tippeket
találsz Mengyán Eszter <a href="https://holyduck.hu/">oldalán</a>.

ME_second hand nyitó (2)0.jpg

5 tanács, hogy könnyebben add el a használt ruháidat

Míg korábban a konyhakertek még inkább a kisebb
települések természetes és szerves részei voltak, ma már a városokban is egyre
többen találják meg a helyét és a módját annak, hogy maguk termesszék a
zöldséget a családi ebédhez. 

A pandémia alatti bezárkózás pedig csak újabb
lökést adott ennek, hiszen a kényszerű befelé fordulás idején sokan a
növényekkel való törődésben találták meg önmagukat. 

Nem csoda, hogy gombamód
szaporodtak el a balkonkertek és közösségi kert a városok peremén – és azok kellős
közepén egyaránt. Ebből is látszik: lédús paradicsomot, vastag húsú paprikát
vagy mézédes epret nem csak hatalmas kertekben lehet szüretelni, hanem akár egy
tizedik emeleti panellakás aprócska erkélyén is. Ez az igazi urban jugle!

Erre igyekszik felhívni a figyelmet lassan két
évtizede minden év augusztusának negyedik vasárnapján a konyhakertek világnapja
is (World Kitchen
Garden Day). A kezdeményezés célja, hogy minél több emberhez eljuttassák az
üzenetet: a magunk termesztette zöldségnél és gyümölcsnél nincs jobb. És az még
a legkevesebb, hogy ez egy sokkal gazdaságosabb út, mint a boltban megvásárolni
egyiket vagy másikat.

Egy saját kert – legyen az bármilyen kicsi is –
szabadságot jelent. Hiszen csak rajtunk múlik, hogy mivel tápláljuk és hogyan
óvjuk a benne élő növényeket. Nincs ennél biztosabb módja annak, hogy
megkíméljük magunkat a növényvédő szerek káros maradványaitól. 

Ezen felül a
városi erkélyeken nevelgetett konyhakertek a levegő tisztításából is kiveszik a
részüket. És arról se feledkezzünk meg, hogy a konyhai zöldhulladék
újrahasznosítása talán így a legegyszerűbb.

Ha akarod, komposzt lesz belőle, ha
akarod, akkor a burgonya csírájából vagy a sárgarépa leveléből új zöldség. A kézzel fogható „hasznok" mellett pedig a növényekkel
való törődés kikapcsol, és bizonyítottan segít csökkenteni a kerten túl
felgyülemlett feszültséget.

A legnépszerűbb konyhakerti növények ráadásul kis
helyen – akár egy balkonládában is – jól elférnek egymás mellett. Sőt, az első szárnypróbálgatásokhoz
nem is kell több mint néhány négyzetméter.

Ha jól tervezed meg, ennyi is bőven elég
lehet ahhoz, hogy egy szezonban 4-5 kg koktélparadicsomot, 2 fej káposztát,
akár 200 db retket vagy 3-4 kg zöldborsót adjon a konyhádnak.

Nincs is annál
jobb, mint reggel kisétálni a kertbe vagy kilépni az erkélyre, és frissen
leszüretelni az aznapi ebédhez valót. A sikerélménytől pedig, hogy te a munkád
gyümölcsét gyűjtöd be, csak még édesebb lesz minden.

IMG_20200726_104931.jpg

Sokat hoz a konyhára: a saját veteményes íze-java

Ahogy
életünk igazán fontos aspektusait, úgy otthonunkat is jól kell megszerveznünk, majd
folyamatosan ápolnunk, alakítanunk ahhoz, hogy az jól szolgáljon minket. 

Életünk
minőségére pozitívan hat, ha lakásunkat tudatosan formáljuk, és megtaláljuk a
számunkra leginkább megfelelő megoldásokat a térrendezés gazdag eszköztárából.


Bár csodamódszernek hangzik, ez nem varázslat. Pusztán egy olyan önismereti
metódus, amely észrevétlenül is hozzásegít minket egy boldogabb,
tudatosabb, egészségesebb, ezekkel együtt pedig egy teljesebb élethez.

Ahogy egy otthon függ a tulajdonos
gondviselésétől, úgy annak lakói is függnek az energiáktól, amelyeket a ház
generál – ezen alapul a védikus alapú
térrendezés, valamint a vaszati elvrendszere, a számtalan térrendező metódus
egyike. 

Ennek jegyében segít újragondolni, ránk szabni, finomhangolni
életterünket Konkoly Rózsa, szakrális
öltözéktervező, térrendező és érző is, aki játékosan “otthonokkal suttogónak” nevezi magát.

Rózsa
úgy tekint az otthonra, mint egy bázisra, amely életünk stabil pontja, és mint
olyan, érdemes azt igazán megismerni.&nbsp;

„El tudod képzelni, hogy adottságaiból kifolyólag van
egy alap rezgése? A falak és terek helyzete, az ajtók és ablakok helye, a víz
és a tűz területe és ezek összessége kiad egy képletet, ami az otthon
„alapszemélyiségét” meghatározza” – írja a <a href="https://rozsakonkoly.hu/">blogján</a>.

Ennek első lépése az élettér
mandalájának elkészítése, amelynek hála azonosíthatjuk, majd orvosolhatjuk azokat
a gyengeségeket és problémákat, amelyek környezetünk energiáiból erednek. 

Fontos, hogy otthonunkkal harmóniában tudjunk lenni.
Ehhez egy olyan biztonságos és inspiráló közeget kell kialakítanunk magunk
körül, amely nem a gyengeségeinket, hanem a jó tulajdonságainkat erősíti fel. 

Ahányfélék
vagyunk, annyiféle út vezet ide. De kétségtelen, hogy van közöttük olyan,
amelyen a Földet irányító törvények és szabályok – a mágnesesség, a víz
minősége vagy a föld ereje – kísérnek végig minket.

otthonokkal suttogo.jpg

Suttogó energiák: Ismerjük meg igazán az otthonunkat

A
művészet talált rád vagy te a művészetre?

Úgy
hiszem, gyermekkorban mindenki kapcsolódik valamilyen formában a művészethez. Festünk,
rajzolunk, kézzel készített ajándékokkal lepjük meg a szeretteinket. Ez velünk
született képesség, de később, a felnőttkori teendőink, életvitelünk
terheltsége miatt sokszor alábbhagy vagy teljesen kialszik bennünk ez az igény.

Ami a személyes „találkozásomat” illeti, a gyermeki rácsodálkozásból kinőve, az
első igazi nagy felismerésem tizenhat éves koromban történt. Ekkor tapasztaltam
meg a művészet segítő és terápiás hatásait.

Ebben
az időszakban Amerikában éltem egyedül, a családom nélkül. Jártamban-keltemben
botlottam bele egy kis művésztanyába, amelynek aztán rendszeres látogatója
lettem.

Ezután bármilyen kihívással néztem szembe a hétköznapokban, arra a
művészet mindig gyógyírt adott. Mindent kifestettem magamból.

Ez nemcsak
megnyugtatott, de kiegyensúlyozottabb és boldogabb emberré is formált. Az
életem hosszabb kitérőket vett, miután megszületett bennem a döntés, hogy ezt a
felszabadító örömérzést másokkal is megosszam.

Élményfestés: Czibere Ágnes interjú

Ezért
jött létre az Énidő Élményműhely?&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 

Igen.
Mióta élményfestéssel foglalkozom, észrevettem, hogy a hozzám látogató emberek
többségének ugyanilyen menedéket és örömforrást ad a festés, mint amilyet magam
is megtapasztaltam. 

Hiszek abban, hogy az alkotás segít tudatosítani magunkban
az érzéseinket. Olyan ez, mint mikor álmodik az ember, és egy másik dimenzióba
kerül.

Szükségünk van arra, hogy időnként lelassítsunk és nagyobb teret engedjünk
azoknak a folyamatoknak, amelyek bennünk zajlanak. &nbsp;

Az élményfestés korlátlan
kalandozás, vagy azért kötött a forma?

A
forma, bár szabad, mégis fokozatokból áll. A résztvevők egy felrajzolt
festővásznat kapnak, s adott egy festmény, amely alapján dolgozunk. Ez a
vezérfonal, de a színárnyalatokkal, illetve a képi világgal eltérhetünk az
eredetitől. Legyen szó egy mandaláról vagy akár egy absztrakt festményről,
minden képben megtalálható az alkotó is. 

Az érzéseim, az adott lélekállapotom,
a gondolataim, az emberekhez való viszonyom, mind-mind visszatükröződnek a
festményben, és a részévé válnak.

 A visszajelzések is megerősítenek abban, hogy
bármi, ami művészet vagy kreativitás, és kiszakít bennünket a hétköznapokból az
egy teljesen új tapasztalatot ad az embernek önmagáról, s a világról is, amiben
él.

Munkásságod
az élményfestésen kívülre is kiterjed? 

Igen,
önállóan is alkotok. Képeim mindig szívvel-lélekkel készülnek, s addig játszom
a festékkel, míg létre nem jön az az alkotás, melyet magam is örömmel tennék ki
a falamra. 

Fontos és számít, hogy milyen tárgyakkal vesszük körbe magunkat, s
azok milyen lelkülettel, szándékkal készülnek.

Célom, hogy munkáimmal
hozzájárulhassak a lakótérben uralkodó hangulat kialakításához. Abban is
hiszek, hogy minden képnek megvan az igazi gazdája valahol a világban.

Egy
igazi alkotó ember mindig az új teremtésén munkálkodik. Jelenleg mi motivál?

Szeretek
kísérletezni és új technikákat kipróbálni. Az anyagok is sokfélék. Kicsit
olyanok, mint mi, nők. Sokan vagyunk sokfélék, s bár mindegyikünkhöz hasonló út
vezet, mégsem egyforma. Alapvetően farostra és vászonra festek, de mostanában a
táskafestés rejtelmeiben mélyedtem el. 

A művészet nemcsak a kiváltságosoké,
mindenki számára elérhető. Ebből született az ötlet: miért csak az
otthonainkban éljünk együtt a műalkotásainkkal, amikor hordhatnánk is magunkon?

Ez az új vonal inspirációval tölt el, s a táskák is éppúgy, mint a festmények,
személyes és különleges ajándékok, amelyek valódi törődést és szeretetet fejeznek
ki. 

297112261_457424416393247_4221106856337993629_n.jpg

Színekből álmodott élmények

Iványi Orsolya&nbsp;kommunikációs tanácsadó, közösségépítő, menopauza aktivista és kutató, az „Éljenek a 40 feletti nők!” közösség és mozgalom alapítója, a Magyar Menopausa Társaság tagja, a magyarországi&nbsp;Menopauza-barát Munkahely program&nbsp;megalapítója és a Vichy Neovadiol Változókor nagykövete, időközönként -&nbsp;<a href="https://alkotoenergia.hu/eletmod/ujra-elek-hogyan-lettem-kortalan-no-1">különböző témaköröben</a>&nbsp;- megosztja az olvasóinkkal a gondolatait.&nbsp;&nbsp;

Már az év elején elhatároztam, hogy ez a
nyár most más lesz. Nem hagyom, hogy csak úgy elillanjon, ahogy szokott, most
igenis meg fogom élni a pillanatokat, tényleg lesz dolce far niente és este úgy
fekszem le, hogy minden napból jól elraktározok egy-egy élményt hidegebb
napokra. Meg amúgy is 49 leszek, ideje tudatosabban élni! 

Nos, egy-két hétig egészen jól mentek a
dolgok, amikor is majdnem meghaltunk. Tulajdonképpen azon múlott, hogy úgy
döntöttünk, hogy mégsem állunk meg bort venni a Lidl-ben. Mert ugye milyen jó
is kiülni a teraszra egy jó pohár hűvös fehér borral, amikor már nincs olyan
döglesztő meleg. 

"Utólag visszagondolva, rettentően vicces, hogy ennyin múlott.
Utólag visszagondolva, egyáltalán nem vicces, hogy ennyin múlott."

Szóval száguldunk 150-nel haza az
autópályán egy kellemes nap után, vásárolgattunk, ebédeltünk, de siettünk, mert
Margitka, a kutyánk, otthon volt bezárva.

 Olyan nap volt, amikor jólesően
nyugtázza az ember, hogy de jó nap volt, nem zavart be idegesítő email,
megoldandó feladat, csak egy már-már unalmas hétfő, amikor is semmi különös nem
történt. 

Először a klíma adta meg magát, ennek nem
tulajdonítottunk különösebb jelentőséget, 40 fok volt aznap, mi az, ami nem
romlik el ebben a hőségben? 

Már csak 10 percre voltunk a háztól, amikor
megcsapta az orromat az égett gumiszag, riadtan néztem a férjemre és kérdeztem,
hogy “ezek mi vagyunk?”, láttam az arcán, hogy baj van, mire kimondta, hogy
igen, az autó irányíthatatlanná vált, egyszerűen leállt, még sikerült valahogy
kikormányozni az út szélére. 

"Aznap nagyon közelinek éreztem a
halandóságot, rengetegszer lejátszódott a fejemben, hogy mi van, ha ez a
háromsávos autópályán történik meg 150-nél 10 perccel korábban, nem egy csendes
kis bekötő úton, ahol a madár se jár."

Aztán rutinosan hívni az autó klubot, várni
a kezelőre, hogy felvegye (20 perc), várni a vontatóra (2 óra). Amíg a férjem
várt, én addig haza sétáltam, mert Margitka, ugye, otthon.

Már sötétedik, mire
hazaér a férjem, találok egy kis vörösbort, kiülünk a teraszra, még mindig
hatás alatt vagyunk. "Lassan el kell fogadnom, hogy nem vagyok halhatatlan",
mondja a férjem.

Másnap, azaz kedden este fél 11-kor indul a
gépem, lassan beletörődöm, hogy a legnagyobb turistaszezon közepén nem lesz
bérelt autónk egyhamar, így vonattal megyek ki a reptérre, 3 átszállással.


Útközben megismerkedem két amerikai nővel, akik New Orleansból jöttek és azért
ültek mellém, mert követi őket két férfi, akiket végül a kalauz sikeresen
leszállít, miután szóltunk neki. 

Egyszer majdnem rossz helyen szállok le, de az
utolsó pillanatban rám szól valaki. 

"Aztán bepánikolok, hogy nincs meg a
telefonom (nyilván minden jegy azon) és még a férjem számát sem tudom fejből,
így akkor ott abszolút praktikus ötletnek tűnik, hogy ahogy hazaértem, azonnal
magamra tetováltassam a számát!"

Akkor még persze azt sem tudtam, hogy a gépem
késni fog és hajnali 3-kor fogom álomra hajtani a fejem, és hogy életem első
címlapfotózására eléggé leharcolt fejjel érkezem majd.

"Milyen szerencsések vagyunk", mondta a
férjem, mikor mentünk egy héttel később átvenni a megjavított autót, ami egy
kisebb vagyon volt. Idén nem nyaralunk, úszott be a gondolat, de valahogy most
ez sem tudott felidegesíteni. Tényleg szerencsések voltunk.

"Az érzés, hogy bármikor meghalhatunk, az
egész nyárra rányomta a bélyegét. Az univerzum folyamatosan küldte számomra a
jeleket, mind azt üzente, kissé banális módon, hogy az élet rövid, és bármikor
vége lehet."

Amit mindannyian tudunk, és mégis, inkább eltoljuk magunktól a
gondolatot (mint azt is, hogy vajon mennyi lesz a nyugdíjunk), pedig ha minden
nap egyszer eszünkbe jutna, talán jobban kihasználnánk a napjainkat. 

Egy hónappal később ismét Magyarországon
voltam, ültem a vonaton, Budapest-Vác zónázó, amikor is bemondják, hogy késve
fogunk indulni. Nem baj, majd olvasgatok, éppen megvettem Szlavicsek Judit új
könyvét, ő is újrakezdő, 45 éves korában fordult az írás felé.

Hirtelen ötlettől vezérelve azért felmegyek
a vasút honlapjára, ahol ott vírit a hír: gázolás történt, a 17:08-as vonat
elütött egy embert. 

Hmm, hümmögök magamban, majdnem azt is elértem volna, ha
nem megyek be egy boltba a körúton, hogy a férjemnek vegyek egy pálmafás pólót
és rövidnadrágot. 

Lassan elindulunk, sokszor megállunk, aztán egyszer csak
balra nézek, meglátom a koporsót a síneken (vagyis a holttest szállító
kapszulát hivatalos nevén) és a még takarító embereket, és arra gondolok, hogy
megint egy jel. Nem úszom meg, az univerzum ismét odadörgöli elém, hogy milyen
gyorsan el lehet hagyni a valóságot. 

"Magam is meglepődöm, hogy nem úgy zaklat
fel a látvány, ahogy “kellene”, sőt, hirtelen tele leszek ötletekkel, és kicsit
elszégyellem magam, hogy a piszlicsáré problémáim tulajdonképpen mennyire
piszlicsáréak."

Már nagyon várom az ötvenet, mondtam a
férjemnek a 49. születésnapomon augusztus végén. Nyilvánvalóan furcsán nézett
rám, vajon miért akar valaki öregebb lenni, mint amennyi. 

Mert nagy terveim
vannak, ezt persze már csak magamnak mondtam, nem akartam sokkolni azzal, hogy
kitaláltam, hogy jövőre újra beülök az iskolapadba vagy hogy hogyan akarom
ismét megváltani a világot a következő 50 évben. 

Furcsa dolog az öregedés. Egyfelől nézve,
hálásnak kell lennem, hiszen nem haltam még meg, majdnem ötven évet leéltem.
Másfelől pedig szeretem néha azt hinni, hogy bizonyos dolgok velem majd
biztosan nem fognak megtörténni.

"Minél tovább élünk, annál többet fejlődünk,
tanulunk és tapasztalunk, megtanulunk öregedni, egyre megfontoltabbak leszünk,
és elkezdünk visszanézni, hogy lássuk, hogyan jutottunk el idáig. És akkor
rájövünk, hogy nincs vesztegetni való időnk, mert bármelyik pillanat lehet az,
amikor elhagyjuk a valóságot. És akkor elkezdünk igazán élni."

Orsi00.jpg

Újra! élek: Aznap nagyon közelinek éreztem a halandóságot

Noha nem bonyolult folyamat, némi kreativitásra és
odafigyelésre szükségünk van a legjobb eredmények eléréséhez.

Az élelmiszerek aszalása egy ősi tartósítási
módszer, amelynek története többezer évre nyúlik vissza. 

Azért vált népszerűvé,
mert lehetővé tette az élelmiszerek hosszú távú tárolását olyan időszakokban
vagy területeken, amikor és ahol nem volt lehetőség hűtésre vagy fagyasztásra.

Más
okból ugyan, de ennek a vízelvonáson alapuló eljárásnak ma is nagy hasznát
vesszük. Például azért, mert szezonon kívül is hozzáférhetünk népszerű, ízletes
és vitaminokban gazdag gyümölcsökhöz és zöldségekhez.

Az aszalással tehát
értéket őrzünk meg: értékes terméseket azokra a hónapokra, amikor a
természettől kevesebbet kapunk belőlük.

Az aszalás lényege, hogy kivonjuk a gyümölcsökből
és zöldségekből a nedvességet, megelőzve ezzel a penészedést, a baktériumok
elszaporodását és a rohadást. 

Mindezt úgy, hogy az aszalás során az ételekben
található fontos tápanyagok, például a C-vitamin és a rostok, nem vesznek el a
vízzel együtt.

Ennek eredményeként az aszalt élelmiszerek súlya lényegesen
kisebb, mint az eredeti, friss vagy fagyasztott terméseké, így könnyebben
szállíthatók és tárolhatók. Ez különösen hasznos lehet például utazások során,
vagy akkor, ha kevesebb hely van a kamránkban.

Az aszalás minősége alapvetően az alapanyagok
minőségétől függ. Ezért ügyelj arra, hogy mindig érett, friss és sérülésmentes
gyümölcsöket, zöldségeket válassz hozzá.

Ha gyümölcsöt aszalsz, előkészítés
gyanánt távolítsd el a magokat és a héjat, majd csepegtess rá citromlevet vagy
használj aszkorbinsavat, mert ez segíthet megőrizni termés színét és intenzív
ízét, valamint megakadályozza, hogy a gyümölcs besötétüljön. 

A zöldségeket blansírozhatod (rövid ideig főzd forró vízben, majd azonnal hűtsd le hidegben)
a szín és íz megőrzése érdekében.

Ha nincs aszalógéped, a kiválasztott
terméseket aszalhatod közvetlen napfényen, sütőben vagy egy szellős teraszon is.


A kiszárított almát, körtét, szilvát vagy meggyet pedig hermetikusan lezárható
tárolódobozokban vagy zacskókban tárold, hogy megőrizd a frissességüket.

Fotók (és további hasznos tippek az aszalásról, egészséges életmódról): Természet Áldása

Életmód

Életmód

Újra! élek: Aznap nagyon közelinek éreztem a halandóságot

Életmód

Kiszárítva is gazdagon: Tippek, hogy sikeres legyen az aszalás

Életmód

Életmód

Életmód

Életmód

Életmód

Életmód