"Ez az egyik legegyszerűbb kenyérrecept. Nem állítom, hogy pillanatok alatt elkészül, de akkor is megéri" – kezdi a beavatást Páll Zita majd egy olyan kenyeret készít, aminek mi is azonnal nekiesnénk.
Páll Zita kézműves (foglalkozását tekintve mentőtiszt) már készített nekünk árnyékszínházat, de kiderült, hogy a nem csak a kiegészítők, a használati- és dekortárgyak világában, hanem a konyhában is otthonosan mozog.
Ha nem személyesen látom Zita gőzölgő kenyerét, simán rányomok egy "photoshop bélyeget", de ezúttal a szememnek hittem.
A kézműves maga meséli el a repceptjét.
A
siker egyik titka, hogy mindent pontosan mérjünk ki - figyelmeztet Zita.

"Általában reggel kiveszek
a kovászból 20 grammot (akinek nincs, élesztőből 25 gramm szükséges), s ahhoz
hozzáadok 80 gramm szobahőmérsékletű vizet, majd 100 gramm lisztet."

Négy, de
megesik, hogy nyolc órát is hagyom a duplájára kelni, amíg buborékos nem lesz.
Így kapunk 200 gramm kovászt, amit félreteszünk.

Délután
elkezdem a következő etapot. Kétféle lisztet használok, de bátran vegyíthetjük,
akár többfélét is, a lényeg, hogy összesen 585 gramm legyen. Ezután 370–400 gramm
vizet adok hozzá, ezt érzékkel adagolom, sem túl híg, sem túl kemény masszát
kapok. Ezt minimum 1 óráig pihentetem, hogy a liszt dolgozni tudjon (amúgy
maximum 10 órát állhat így).
Jön
a dagasztás, amit én kézzel szoktam, de mindenki azt a megoldást választja,
amelyiket kedveli. A vizes lisztes masszát a kovásszal összedagasztom, jól
kidolgozom, amíg kezd elválni a kezemtől. Amikor szép sima lesz, beleteszek 20
gramm sót.

Ezután cipót formálok belőle, majd sziromhajtogatással betűröm a
sarkait, ecsettel kiolajozok egy tálat, beleteszem és letakarom. Összesen
háromszor nyújtom a tésztát és hajtogatom, 45 percenként. Ezt követően, ha
magosat szeretnék, vegyesen vagy egyfélét, de összesen 50 gramm magot szórok
bele, majd újra nyújtom és hajtogatom. Beleteszem a szakajtóba és a hűtőben
tárolom reggelig.
Másnap
időben kiveszem, hogy a massza ne legyen hideg. Előformázom, cipó, vekni, igény
szerint, no meg aszerint, hogy miben sütjük, cserépedényben, vaslábasban.

Bevagdosom, legtöbbször egyszerűen, de néha elkap az alkotásvágy és
mindenféléket dekorálok a tetejére. Sütőpapírt teszek alá és ismét hagyom egy
órát pihenni.
250
fokon (lehet előmelegítve, de hallottam olyat is, aki arra esküszik, hogy hideg
sütőbe teszi a kenyeret), lefödve, 45–60 percig sütöm. Ezután leveszem a fedőt
és pirítom tovább legalább 10 percig, viszont ez attól függ, hogy világos vagy
barnább kenyeret szeretnénk.

Egy szép és finom kenyér nem csak a gyomrunknak desszert, hanem a lelkünknek is. Próbálják ki, megéri!"

Ezzel mi is egyetértünk, és kívánunk látványos, ízletes kenyereket!


