Ahogy a világ egyre jobban épít a napenergiára, mint tiszta és fenntartható energiaforrásra, a használhatatlanná vált napelemek égisze felett egyre erősebben villog egy kérdőjel: kell-e aggódnunk a kidobott, megsérült vagy lecserélt napelemek hulladéktömegei miatt?
A
fotovoltaikus napenergia-hasznosítása az egyik leggyorsabban fejlődő
áramtermelő technológia napjainkban. Az ehhez szükséges napelemek száma 1954-es
megszületésük óta ugrásszerűen növekszik. Különösen az utóbbi időben, hiszen a szolár
energia komoly szerepet játszik a 2050-re kitűzött karbonsemleges célok
elérésében.
Ez azt is jelenti, hogy míg jelenleg a villamosenergia-termelés
közel 5 százalékát adja, negyed évszázad alatt ez az arány akár a
kilencszeresére is ugorhat.
Ezzel együtt pedig a napelemekből keletkező
hulladék mennyisége is szükségszerűen megnő. De vajon többet visz-e ez el, mint
amennyit hoz? Azaz: a környezet egészére nézve a napenergiából termelt zöldáram
tehermentesítő hatását kiütik-e a panelek hulladéktömegei?
Előrelátó szabályozás
Először is fontos leszögezni: a napelem-hulladék
mennyisége napjainkban kezelhető. Köszönhető ez annak is, hogy a 20-30 évnyi
szolgálatra kalibrált panelek viszonylag kevés hulladékot termelnek. Mivel pedig
a napenergia iránti kereslet látványosan növekszik, az iparág és a szabályalkotók
már most proaktív intézkedéseket tesznek a kiöregedett elemek sorsának
rendezésére.
Folyamatosan fejlesztik például az újrahasznosítást támogató
infrastruktúrát, és sok ország alakított már ki a biztonságos ártalmatlanítást támogató
jogi kereteket.
Több üveg, kevesebb veszély
Ezen felül a napelem-hulladék összetétele is rácáfol
a környezeti hatásokkal kapcsolatos aggodalmakra.
Egy panel súlyának körülbelül
70-80 százalékát az üveg teszi ki, ami könnyen újrahasznosítható.
Ahogy az
alumínium keret és a napelemekben használt rézvezeték is értékes erőforrás, amelyek
visszacsatornázása a gazdaságba számos országban már eleve megoldott.
A régebbi
napelemek tartalmazhatnak ugyan veszélyes anyagokat, például ólmot és kadmiumot,
azonban ezek általában nagyon kis mennyiségben vannak jelen, és szorosan
kötődnek a panel réteges szerkezetéhez, azaz nem jelentenek érdemi kockázatot
normál működés, szállítás vagy akár nem megfelelő hulladékkezelés során.
Van tehát még időnk, míg a kiöregedett napelemek tömegével
kerülnek le az épületek tetejéről. Ráadásul koruktól függetlenül nagy részük
visszaforgatható a gazdaságba, ezt a folyamatot pedig egyre hatékonyabb
technológiák és fokozatosan finomított szabályozási környezet segíti.