Páratechnikai kockázatok télen

A tél jelenti az épületszerkezetek legnagyobb páratechnikai terhelését is. A hideg levegő kevesebb nedvességet képes megtartani, ezért a fűtött terekben hirtelen nő a relatív páratartalom, miközben a szerkezeti rétegek hőmérséklete drasztikusan eltérhet egymástól.

A levegő mindig a magasabb páratartalmú terekből áramlik az alacsonyabb felé – ezt nevezzük páradiffúziónak. Télen a beltéri levegő jellemzően 40–60% páratartalmú, míg a külső gyakran 80–100% relatív párával társul, de mivel sokkal hidegebb, az abszolút páramennyisége valójában alacsonyabb. Így a pára a falakon, födémeken, tetőn keresztül kifelé igyekszik.

Ha a szerkezetben nem biztosított a folyamatos nedvességleadás, vagy a rétegrend rosszul lett kialakítva, a víz a harmatponti zónában kicsapódik – vagyis ott, ahol a szerkezet éppen olyan hideg, hogy a vízgőz folyadékká válik.

A tél kitűnő „kritikus tesztidőszak”: ha valahol tervezési vagy kivitelezési hiba van, az januárra biztosan előjön.

A hőhidak mentén a belső felületek akár 8–10 °C-kal is hidegebbek lehetnek a szoba levegőjénél. Ez a hőmérsékleti különbség bőven elegendő ahhoz, hogy a felület elérje a kondenzációs pontot, ahol a bent keletkező pára vízzé csapódik.

Tipikus téli penészesedési pontok:

· sarkok és élek (geometriai hőhidak),

· vasbeton koszorúk és áthidalók,

· rosszul szigetelt ablakkeretek,

· újonnan szigetelt falak, ahol a belső pára útját lezárták.

A penész nem a pára „mennyiségétől” jön elő, hanem a felület hőmérsékletétől. Egy 20 °C-os szobában már 60% páratartalom is problémássá válhat, ha a fal 12 °C alá hűl.

A vályog és a fa természetes páraszabályozó anyagok, amelyek képesek a levegő nedvességingadozásait kiegyenlíteni. De télen ezek a szerkezetek is komoly „stressztesztet” kapnak. A vályog a nagy párafelvevő-képessége miatt képes átmenetileg stabilizálni a beltéri klímát, ugyanakkor tartósan nedves környezetben „elszappanosodik”, szilárdságot veszít.

A fa nedvességtartalma télen megemelkedik, ha a szerkezet nem tud szellőzni. A magas nedvességtartalom hosszú távon gombásodáshoz, szerkezeti gyengüléshez vezethet.

A leggyakoribb téli páratechnikai károk oka nem az időjárás, hanem a szakmailag helytelen felújítás. A téli időszak ezeknél azonnali jelzéseket ad: vizes sarkok, nyirkos tapéta, elmozdult vakolat, rejtett faelemek befülledése.

Mit tehetünk?

1. Megfelelő rétegrend: belül nagyobb páradiffúziós ellenállás, kívül egyre nyitottabb anyagok.

2. Rendszeres szellőzés vagy gépi hővisszanyerős szellőztetés, különösen műanyag nyílászáróknál.

3. Hőhídmentes csomópontok tervezése, még utólagos szigetelés esetén is.

4. Természetes anyagok előnyben: vályogvakolat, mészfesték, cellulózszigetelés kiegyenlítik a páraterhelést.

5. Téli páramérés: hőkamerával és higrométerrel már egy nap alatt feltérképezhető a kockázati zóna.

A páratechnika nem látható, nem kézzel fogható, és épp ezért hajlamosak vagyunk alábecsülni. Pedig a nedvesség téli vándorlása alakítja ki a legtöbb épületkárosodást – így a fenntartható építés egyik kulcskérdése a helyesen működő, diffúzió-képes szerkezet.

Otthon

Páratechnikai kockázatok télen

KT

Tipikus téli penészesedési pontok:

Mit tehetünk?

További cikkek

Otthon

Otthon

Ízvilág