Az 1896-ban épült felsőörsi kisnemesi kúria három kézműves generációt kiszolgálva, ma két családnak ad otthont. Szőnyi Andrást kályháiról, Eckert Anikót restaurált textíliáiról és bútorairól, Nyakas Krisztiánt egyedi hangszereiről ismeri jól a környék.
A művészek felváltva mesélnek szeretett szakmáikról, miközben
körbejárjuk a házat és benne a huszadik századot.

A néhai bolthajtásos istállóban egyszerre három műhelyben
folyik az alkotómunka. Anikót, a ház asszonyát
kérdezem az aktuális projektekről, a vevői visszajelzésekről:
A kézművesség, a kétkezi munka iránti vonzalmamat Édesapámtól
örökölhettem, aki országos hírű cserépkályhás mester volt. A munkavégzés nálunk
mindenki részéről tetszőleges, minden feladatnak vannak olyan részei, amit
mindannyiam ismerünk - kivéve a textilt, mert az a saját területem – így, ha
kell, besegítünk egymásnak. A megrendelőkkel minden esetben előre megbeszéljük
az elvégzendő feladatokat, majd tartjuk hozzá magunkat.

"Ha az ügyfél visszatér,
vagy másnak is ajánl bennünket, az a legjobb visszajelzés a munkánkról.
Jelenleg kisbútorokat és egy szekrény együttest restaurálunk férjemmel."
Rám vár
még négy olajfestmény a keretével együtt és két darab festett közepű templomi
zászló.

Külön történet, ahogy tiétek lett a patinás épület, mely
sokat változott az évtizedek alatt. Milyen stílusú bútorok és kályhák között
éltek most?
45 éve lett miénk a ház. A
veszprémi Bakonyi Múzeum és Megyei Múzeumi Igazgatóság restaurátor műhelyei
költöztek Felsőörsre, ahol 20 évet dolgoztunk. Akkor szerettük meg a települést
és lassan megszületett az elhatározás: a munka helyszíne lakóhellyé változott,
eleinte a szüleimmel együtt lakva a család bécsi barokk bútorai között. A
berendezésünk zöme most is a 19. és 20. század fordulójáról való, ebben érezzük
otthon magunkat.

"A házban jelenleg három kályha található: egy szép mélyzöld
esztergomi csempéből való nagy cserépkályha, ami a szülői lakrészünk helyiségei
központi fűtését is működteti, amellett, hogy a konyhánk-nappalink jó melegét
biztosítja."
A vendégszobánkban áll egy kicsi meisseni cserépkályha. A ház
északi, újabban épült részében áll egy minimalista téglakályha, ami hőcserélős-vízbetétes
és Krisztián fiunk lakrészének padlófűtését látja el.
Krisztián az iparos család legifjabb generációja. Arról mesél,
miként lett hangszerkészítő és mely munkafázisok lettek a specialitásai:

Érettségi után végeztem el a
hangszerész képzőt Budapesten, a Kaesz Gyula Faipari Szakiskolában. Választott
szakmámban egyesült a zenei iránti elkötelezettség a családi hagyománnyal és a kézügyességgel. Több ütemben, és
helyszínen gyakoroltam a szakmámat fő- és mellékállásban az elmúlt közel 35
évben, s így érkeztem meg végül a szülői házba, ahová be is költöztem a családommal. A
szüleimmel közös műhelyben 2021-ben kezdtem el dolgozni, elsősorban vonós és pengetős
hangszereket javítok. A hangszerkészítés nálam kissé lassabb folyamat.
"Mivel 20 éves korom óta
javarészt műtárgy és hangszer restaurálással foglalkozom, így ez a profil vált a fő
tevékenységgé. Nagy számban javítok akusztikus és elektromos gitárokat, valamint a vonós hangszerek közül
főleg a hegedűket."
Azok a munkafolyamatok a kedvenceim, amelyekben a törött, vagy hiányos
fa alkatrészt kell pótolni, javítani. Az ilyen jellegű feladatokat gyakoroltam a legtöbbet a pályafutásom
során.

A környék számtalan házában, nyaralójában megtalálhatók a
műhelyben restaurált textilek, bútorok és adnak meleget András kályhái. Ő maga is
szívesen idézi fel szakmái kezdeteit:
Reneszánsz ember édesapámtól tanultam,
hogy annyi szakmát ismerjek meg, amennyit csak tudok és gyakoroljam is,
amennyit csak lehet! Restaurátorként aztán lett is módom mindenféle mesterséget
elsajátítani.

"Fa bútor vagy kovácsoltvas zárszerkezet, kárpitozott szék, vagy
sárgaréz veretes bőr-paraván, kristálycsillár és vezetékei, lett légyen bármi,
mindenféle szakmába bele kell kóstolnunk egy kicsit."

Másik felejthetetlen
mesterem Koncz Pál volt, a veszprémi múzeum könyv- és papír -restaurátora, tőle
tanulhattam meg a könyvkötő mesterséget.
Majd a feleségemmel együtt kaptam egy kályhásmester apóst, aki
nemcsak épített, hanem tervezett és gyártott is cserépkályhákat saját kis
üzemében. Gyakran adódott, hogy elmentem vele kályhákat rakni, s annyira
kitanultam a mesterséget, hogy később már magam egyedül, vagy munkatárssal
építettem.

"Vannak kályháim Finnországban, Ausztriában és Németországban, de
legjobban azt szerettem, ha a környékbeli embereknek adhattam meleget és a
ropogó tűz békés hangulatát."
Sok életre szóló jó kapcsolat és mély barátság született
egy-egy kályha építése során. E munkák a mi otthon-érzésünket is erősítik a
tájban, ahol élünk.


