Egy fotós számára a világ tele van történetekkel, míg otthona az a hely, ahol ezek a kalandok képpé és emlékké válnak. Böjtös Kinga ezúttal Kónya Péter portréfotós autentikus tihanyi házában hagyta vizitkártyáját, mely a nyugalom és az inspiráció találkozási pontja.
Az ország másik feléről, Debrecenből költöztél a magyar
tengerhez. Mióta szerelem a Balaton és miért pont Tihany, ahol az otthon-érzést
megtaláltad?
Korábban Balatonakaliban volt egy 1836-ban épült présházunk,
melyet felújítottunk és sok éven át ott nyaraltunk, de sajnos életvitelszerű használatra
nem volt alkalmas. Álmodoztunk arról, hogy egyszer a Balaton mellé
költözhessünk, majd egy nap rátaláltunk a 1910-es években épült tihanyi házra,
mely erősen felújítandó állapotban volt.

Az épületbe első pillanatban
beleszerettünk, de állapota miatt már az is nagy kihívás volt, hogy egyáltalán
meglássuk benne új otthonunkat.
A tihanyi bazaltkőből épült öreg házból csak a négy fal
maradt a felújítás során. Mik voltak a saját tervek és kivitelezések az értékőrzés
folyamatában?
A birtokbavétel és az elhúzódó felújítási munkák után végül 2015-ben
boldogan léptük át a kívül-belül megújult ház küszöbét. Fontos volt számunkra,
hogy az épület a hagyományokat tiszteletbe tartva belesimuljon a környezetbe,
de belsőleg mégis otthonos és melegséggel teli legyen.

Az épületet magam
terveztem és a felújítás minden pillanatában jelen voltam, együtt éltem vele,
de élettel mégis a párom szorgossága töltötte meg. A természetes anyagok
használata, a terméskő, nád és faszerkezetek ma is élővé teszik a házat, velünk
öregszenek és emlékeztetnek a hagyományos építészet csodáira és értékeire.
Ez a magazin az újrahasznosításról is szól. Melyek a
kifejezetten redesign megoldások a házban és a kertben? Honnan jöttek a berendezés
legszebb autentikus bútorai?
A felújítás során próbáltunk minél több mindent megmenteni a
régi épületből. A bontott belső falakból építettük újjá a kerítést, a régi
faanyagokat is igyekeztük hasznosítani.


Százéves bontott cseréppel fedtük a
vendégházat, melynek külsője az Otti Manufaktúra tihanyi stílusú burkolatát
kapta. A kerti járdát bazalt kőből raktuk. Értéket nem csak az újból lehet
teremteni, a régi anyagok tisztelete legalább olyan fontos egy otthon
megteremtésében.


A régi bútoraink egy részét piacokon vásároltuk, részben magunk
újítottuk fel, de természetesen megférnek az új berendezési tárgyak is az
életünkben. Korábbi, komoly bútor-és tárgygyűjteményem egyes darabjai is helyet
kaptak a házban, de próbálunk nem felhalmozni, csakis olyan tárgyakhoz és
eszközökhöz ragaszkodni, amik a mindennapjaink részét képezik.


Számos kiállításon szerepeltek már fotóid: tihanyi,
keszthelyi, balatonszepezdi kulturális helyszíneken és intézményekben. Honnan ered
a művészi látásmódod és mit közvetítesz fotóiddal a nézőknek?
A népzene és a néptánc nagy mértékben részese volt az
életünknek, vélhetően ennek is köszönhetjük a hagyományos építészet iránti
szeretetünket és tiszteletünket. Az évek alatt sok országot jártunk be, sok
különös élménnyel gazdagodtunk, megismerve a világ kulturális sokszínűségét.
Jómagam a fotózásban találtam meg azt a vágyat, amellyel emberi értékeket
szeretnék közvetíteni a világ számára.

A portréfotózásban találtam meg mindazt,
ami számomra egy kultúra megismerését jelenti. A gyermekek és az idős emberek az
a két világ, akik nem akarnak másnak tetszelegni, szemükben az őszinteség és a
remény csillogását tudom megmutatni. 2015-ben jelent meg „Gyermeki szemek –
portrék a nagyvilágból ” című albumom, de fejben készen áll már egy kiadvány,
idős emberek portréival. Kiállítóként a fotóimmal szívesen teszek eleget
kulturális meghívásoknak, rendezvényeknek is.
A szabad alkotást a civil munkáddal, az inspirációkat az
otthonérzés biztonságával próbálod összeegyeztetni. Miként kapsz ebben megerősítést
társadtól, Döniztől?
A hétköznapok rohanásában számomra a fotózás jelenti a
lelassulást, az odafigyelést. Bár szeretne az embere minél többet ezzel időzni,
sokszor ki kell szakadni a megszokott életvitelből és egy távoli országot,
közösségeket felkeresni, nyitottá válni az ottani kultúra megismerésére. Szerencsére
ehhez minden támogatást megkapok a családomtól és páromtól. Az ő kreatív oldala
a már említett néptánc, melyet máig szenvedéllyel űz, a szebbnél szebb
viseletek gyűjtése, gondozása mellett. Keze munkája látszik a házunk otthonos
enteriőrjeiben is. Ezért számomra a legfontosabb egy-egy távoli élmény és
utazás során, hogy tudjam honnan indultam és, hogy van hova visszatérnem.

Kónya Péter portréfotók
Fotók, riport: Böjtös Kinga


