Vizitkártya: Tihanyból a nagyvilágba

Egy fotós számára a világ tele van történetekkel, míg otthona az a hely, ahol ezek a kalandok képpé és emlékké válnak. Böjtös Kinga ezúttal Kónya Péter portréfotós autentikus tihanyi házában hagyta vizitkártyáját, mely a nyugalom és az inspiráció találkozási pontja.

Az ország másik feléről, Debrecenből költöztél a magyar tengerhez. Mióta szerelem a Balaton és miért pont Tihany, ahol az otthon-érzést megtaláltad?

Korábban Balatonakaliban volt egy 1836-ban épült présházunk, melyet felújítottunk és sok éven át ott nyaraltunk, de sajnos életvitelszerű használatra nem volt alkalmas. Álmodoztunk arról, hogy egyszer a Balaton mellé költözhessünk, majd egy nap rátaláltunk a 1910-es években épült tihanyi házra, mely erősen felújítandó állapotban volt.

Az épületbe első pillanatban beleszerettünk, de állapota miatt már az is nagy kihívás volt, hogy egyáltalán meglássuk benne új otthonunkat.

A tihanyi bazaltkőből épült öreg házból csak a négy fal maradt a felújítás során. Mik voltak a saját tervek és kivitelezések az értékőrzés folyamatában?

A birtokbavétel és az elhúzódó felújítási munkák után végül 2015-ben boldogan léptük át a kívül-belül megújult ház küszöbét. Fontos volt számunkra, hogy az épület a hagyományokat tiszteletbe tartva belesimuljon a környezetbe, de belsőleg mégis otthonos és melegséggel teli legyen.

Az épületet magam terveztem és a felújítás minden pillanatában jelen voltam, együtt éltem vele, de élettel mégis a párom szorgossága töltötte meg. A természetes anyagok használata, a terméskő, nád és faszerkezetek ma is élővé teszik a házat, velünk öregszenek és emlékeztetnek a hagyományos építészet csodáira és értékeire.

Ez a magazin az újrahasznosításról is szól. Melyek a kifejezetten redesign megoldások a házban és a kertben? Honnan jöttek a berendezés legszebb autentikus bútorai?

A felújítás során próbáltunk minél több mindent megmenteni a régi épületből. A bontott belső falakból építettük újjá a kerítést, a régi faanyagokat is igyekeztük hasznosítani.

Százéves bontott cseréppel fedtük a vendégházat, melynek külsője az Otti Manufaktúra tihanyi stílusú burkolatát kapta. A kerti járdát bazalt kőből raktuk. Értéket nem csak az újból lehet teremteni, a régi anyagok tisztelete legalább olyan fontos egy otthon megteremtésében.

A régi bútoraink egy részét piacokon vásároltuk, részben magunk újítottuk fel, de természetesen megférnek az új berendezési tárgyak is az életünkben. Korábbi, komoly bútor-és tárgygyűjteményem egyes darabjai is helyet kaptak a házban, de próbálunk nem felhalmozni, csakis olyan tárgyakhoz és eszközökhöz ragaszkodni, amik a mindennapjaink részét képezik.

Számos kiállításon szerepeltek már fotóid: tihanyi, keszthelyi, balatonszepezdi kulturális helyszíneken és intézményekben. Honnan ered a művészi látásmódod és mit közvetítesz fotóiddal a nézőknek?

A népzene és a néptánc nagy mértékben részese volt az életünknek, vélhetően ennek is köszönhetjük a hagyományos építészet iránti szeretetünket és tiszteletünket. Az évek alatt sok országot jártunk be, sok különös élménnyel gazdagodtunk, megismerve a világ kulturális sokszínűségét. Jómagam a fotózásban találtam meg azt a vágyat, amellyel emberi értékeket szeretnék közvetíteni a világ számára.

A portréfotózásban találtam meg mindazt, ami számomra egy kultúra megismerését jelenti. A gyermekek és az idős emberek az a két világ, akik nem akarnak másnak tetszelegni, szemükben az őszinteség és a remény csillogását tudom megmutatni. 2015-ben jelent meg „Gyermeki szemek – portrék a nagyvilágból ” című albumom, de fejben készen áll már egy kiadvány, idős emberek portréival. Kiállítóként a fotóimmal szívesen teszek eleget kulturális meghívásoknak, rendezvényeknek is.

A szabad alkotást a civil munkáddal, az inspirációkat az otthonérzés biztonságával próbálod összeegyeztetni. Miként kapsz ebben megerősítést társadtól, Döniztől?

A hétköznapok rohanásában számomra a fotózás jelenti a lelassulást, az odafigyelést. Bár szeretne az embere minél többet ezzel időzni, sokszor ki kell szakadni a megszokott életvitelből és egy távoli országot, közösségeket felkeresni, nyitottá válni az ottani kultúra megismerésére. Szerencsére ehhez minden támogatást megkapok a családomtól és páromtól. Az ő kreatív oldala a már említett néptánc, melyet máig szenvedéllyel űz, a szebbnél szebb viseletek gyűjtése, gondozása mellett. Keze munkája látszik a házunk otthonos enteriőrjeiben is. Ezért számomra a legfontosabb egy-egy távoli élmény és utazás során, hogy tudjam honnan indultam és, hogy van hova visszatérnem.

Kónya Péter portréfotók

Fotók, riport: Böjtös Kinga

Otthon

Vizitkártya: Tihanyból a nagyvilágba

Böjtös Kinga

További cikkek

Otthon

Otthon

ÚJRA!hasznosítás