Vizitkártya: Virágkorban

Őszi vizit Deli Anett képzőművésznél, aki a londoni pezsgésből a Balaton-felvidék nyugalmába tért vissza. Műveiben a ciklikus virágzás, a természet ritmusa és a személyes életút találkozik. A természetben átélt szabadság színekké és formákká válik vásznain.

Izgalmas helyen, „Virágkor” című nyári tárlatodon találkoztunk. Mely művészi korszakodat tükrözik a kiállított munkák a patinás alsóörsi Török-ház tereiben?

Címválasztásom utal az életkoromra, az aranykorra, s egyfajta beteljesedésre. Továbbá, az idilli állapot keresésére és egyben a hazatérésre a gyökereken keresztüli táptalajra, termőföldre. A virágzás folyamata; a bimbózástól a pompázó kiteljesedésen keresztül, a ragyogáson át az elhervadásig, mely közben elágazunk, szaporodunk, nagy utat, ívet járunk be, akár visszatérve burjánzunk.

"Körforgásban vagyunk, megújulunk, évről évre éledünk, egyfajta vanitas dekadenciával, de újra kihajtunk, túlélünk."

Az elmúlt 12 év londoni anyagát állítottam ki, a doboz vászon diptichonoktól, a négyzet formájú olaj, akril képeken keresztül a kisméretű akvarellekig, porcelán, szappan alapú tárgyegyüttesekig egyfajta összegzéssel, visszatekintéssel. Festményeim a Török-házban helyspecifikusan installálva kerültek bemutatásra.

A kiállítás során használt, kitüntetett szerepű anyagok, szimbólumok köszönnek vissza a termekben: tapéta/porcelán-minták, papír tányérok, festett szappanok, s az ezeket körülölelő emblematikus virágmintás festmények. Az emelet kiállítóterében akvarell technikával festett teáscsésze sorozataimat függesztettem.

Az elmúlt évek során antik piacokról gyűjtött porcelánok változatos motívumvilága inspirál, az újrahasznosítás, tárgymegóvás, átalakítás lehetősége érdekel.

Az alsó kupolás teremben a hagyományos festészetnek és a kedvenc akril, olaj-vászon technikámnak hódoltam: a mintafestészet erős kiindulópont festői munkásságomban. Az íves pincébe színesen csillogó, fodrozódó, loknisan leomló virágkötő szalaggal belógatva rendeztem festményeim darabjait. Legközelebb október 7-én a Godot Art Expo-n láthatók munkáim.

Az organikus formák mellett meghatározó vonal nálad a kerékpár, mely művészetedben, sőt magánéletedben is visszaköszön. Mesélnél erről az inspirációs forrásról?

Gyermekkorom óta kerékpározom, hol komolyabban; a magyar bajnoki címtől a londoni ligás győzelmeken át mountainbike, cyclo-cross versenyeken versenyeztem. Az utóbbi években egyre több futással egészítem ki a bringás kilómétereket. A természetbeni suhanás hatalmas inspiráció, töltődés számomra, a látványon keresztül az illatokig. Jól esik, ha kihajtom magam, keresem a szellemi-testi egyensúlyt.

Éltél már a fővárosban és külföldön is, de most alsóörsi otthonodban beszélgetünk. Hol érezted leginkább otthon magad, mit adtak ezek az évek és helyek számodra?

Veszprémben születtem, mondhatni hazakanyarodtam, vissza a gyökerekhez. 12 évet éltünk Londonban és két éve költöztünk a Balaton északi partjára, Alsóörsre. Kislányunk itthon kezdte meg az óvodát, a kis közösség, a család közelsége, a nyugodt, természetközeli, kisebb léptékek hívtak haza bennünket. A helyi iskolában vizuális kultúrát, technika és tervezést tanítok, a településsel lélegzünk.

Budapesthez a fiatal egyetemista éveimet és az aktív versenyzői időszakomat kötöm, de néha szeretek visszacsatolni. Londonba az esküvönk után költöztünk 2011-ben, egy kis kalandra vágytunk, de szerencsére hosszabb lett belőle, rengeteg tapasztalással, hatalmas kultúrélményekkel.

"Dolgoztam kerékpáros területen, festettem neves divattervezőnek, és fókuszáltam a saját művészetemre."

A pandémia időszaka tökéletes volt az anyaság megtapasztalására, s bővült családként az egyre nagyobb honvágy a hazaköltözés irányába húzott.

Otthonod eklektikus hangulatában többféle bútor és tárgy él egymás mellett. Mit jelent számodra a redizájn, a tárgyak átlényegítése?

Nosztalgikus hangulatú vagyok, szeretem az emlékeket, ha valaminek lelke, története van. Akár ismerem, akár nem az eredetét, érzem a rezgéseit, vonzását.

"Érdekel a múlt, a titokzatos, rejtélyes visszatekintés, szeretek kisebb-nagyobb átalakításokkal élni. Házunk évekig családi nyaralóként funkcionált, benne vannak szüleim döntései, édesapám kéznyoma, nagyszüleim tárgyai."

A bejáratnál az égig érő fenyőfa nagypapám utolsó karácsonyfája volt, védi a házat. Londonból is mentettünk haza kisebb bútorokat; a hintaszéket egy futás során találtam, a hátamon vittem haza, s tökéletes ringató lett belőle.

Néha elég a színekkel, árnyalatokkal játszani, s az össze nem illőt összeilleszteni. Eklektikával élek, keresem a giccs, a nippek határát, de talán ezzel teremtek harmóniát, egyensúlyt, otthont. A kék kredenctől az orvosi szekrényig, az íróasztal-komódon át a kézmosó lavórig minden sarokban van valami meglepetés.

Deli Anett festményeit ITT tekinthetik meg.

Otthon

Vizitkártya: Virágkorban

Böjtös Kinga

További cikkek

Otthon

Otthon

Körforgás