A díszleten túl: így lesz a kertből élő rendszer

Egy kert lehet rendezett és látványos – de ettől még nem biztos, hogy működik. Szelley-Bereczki Anna, a BBlooms társalapítója szerint a valódi értéke ott kezdődik, ahol élet jelenik meg benne: hűt, táplál, élőhelyet ad és kapcsolatot teremt ember és természet között.

A kerthez való viszonyunk sokáig a kontrollról szólt: formázni, rendben tartani, „készen tartani” valamit, ami valójában folyamatosan változik. A BBlooms szemlélete ebből lép ki tudatosan: olyan kerteket tervez, amelyek nemcsak esztétikusak, hanem hosszú távon fenntarthatóak, támogatják a helyi élővilágot, és képesek valódi ökológiai rendszerként működni. Szelley-Bereczki Anna osztja meg velünk tevékenységük filozófiáját.

A kertet sokszor egyszerre tekintjük feladatnak és menedéknek. Hogyan képes ugyanaz a tér mindkét szerepet betölteni anélkül, hogy ellentmondásba kerülne önmagával?

Ez az ellentmondás inkább bennünk van, nem a kertben. Amikor egy egész hetet munkával töltök különböző kertekben, majd hétvégén kiülök a sajátomba, és egyszerűen csak figyelek, napozok, hallgatom a madarak csicsergését, akkor válik bizonyossá, hogy ugyanaz a tér képes teljesen más minőséget adni. A kert nem választja szét a munkát és a feltöltődést – ezt mi tesszük meg fejben.

Milyen irányba mozdultak el az elmúlt években a kerttel kapcsolatos elvárások: inkább funkcionális terekben gondolkodunk, vagy van már igény a természethez való személyesebb kapcsolódásra is?

A kettő együtt jelenik meg. Van, aki közösségi térként tekint a kertre, ahol összegyűlhet a család, más inkább csendet és visszavonulást keres benne. Sokan szeretnének termeszteni, mások a virágzó látványt keresik. De egyre erősebben jelenik meg az a vágy, hogy a kert ne csak használható legyen, hanem visszautat is nyisson a természethez – még akkor is, ha ezt sokan még a hagyományos formákon keresztül képzelik el.

Mikor válik szűkké a „szép kert” fogalma?

Amikor kiderül, hogy a látvány önmagában nem fenntartható. Ha egy kert folyamatos beavatkozást igényel, ha nem támogatja az élővilágot, akkor hiába rendezett, hosszú távon nem működik. Számomra ma már nem lehet szép az, ami közben nem él. Az esztétikum ott kezdődik, ahol egy rendszer képes önmagát fenntartani és életet hordozni.

Vegyünk egy ideális állapotot, amikor úgy fordul hozzátok valaki a kertje kialakításának igényével, hogy közben teljesen szabad kezet ad. Milyen elvek mentén indulnátok el?

Az egyik legfontosabb szempont a biodiverzitás növelése. Minél többféle növény – fák, cserjék, évelők, virágok – van jelen, annál stabilabb lesz a kert.

"Fontos, hogy egész évben történjen benne valami: tavasztól őszig virágozzon, télen pedig megmaradjanak azok a struktúrák, amelyek egyszerre adnak látványt és funkciót."

A meghagyott virágfejek például nemcsak szépek, hanem a madaraknak táplálékot, a rovaroknak telelőhelyet biztosítanak. Az őshonos növények használata pedig segít abban, hogy a kert kevesebb gondozással is jól működjön, mert ezek a fajok eleve az adott környezethez alkalmazkodtak.

A klímaváltozás és a városi környezet kihívásai mellett gyakran felmerül a kérdés: számít-e egyetlen kert bármit a nagy egészben. Számít?

Meglepően sokat. Ha például Budapestet nézzük, a magánkertek összterülete hatalmas, városi léptékben is jelentős zöldfelületet jelent. Közel 60 Margit-szigetet tudnánk lefedni velük. Ezek együtt képesek hatni a mikroklímára, csökkenteni a hősziget-hatást, és élőhelyet biztosítani számos faj számára. Ráadásul van egy erős mintahatás is: ha valaki másképp kezd kertészkedni, az a környezetére is átragadhat. A szomszéd biztosan észreveszi, talán le is másolja, amit aztán az ő szomszédja szúr ki.

Visszatérhet az élővilág a városokba, ha elegendő ilyen szemléletű kert jön létre – akár sűrűn beépített, forgalmas területeken is?

Határozottan. Én például a fővárosban, a 12. kerületben élek, noha nem a legforgalmasabb pontján, de erősen urbanizált részen. Tavaly kezdtem el céltudatosan serénykedni a társasház udvarán, aminek már most látványos eredménye van. Annyi madarunk van, hogy meg semmi bírom számolni, a méhek szorgalmasan döngicsélnek, visszaköltöztek a giliszták a talajba. Sőt, már mókus is járt nálunk!

Ez valóban üdítő példa. Egy olyan világban azonban, ahol ahhoz vagyunk szokva, hogy amit szeretnénk, azt viszonylag gyorsan meg is kaphatjuk, a hónapokban és években számolt idő akár beláthatatlan is lehet. Mit tanít nekünk a kert az várakozásról?

Talán ez az egyik legnehezebb része. Ez nem egy instant műfaj. Ugyanakkor a kisebb sikerélmények folyamatosan érkeznek, és ezek viszik előre az embert.

"A mélyebb változások időt igényelnek – és éppen ettől válnak különlegessé. Itt pedig hatványozottan igaz: amire várni kell, azt általában jobban is tudjuk értékelni."

Példa&Érték

A díszleten túl: így lesz a kertből élő rendszer

NSzM

További cikkek

Otthon

Példa&Érték

Ízvilág