A Kékkörtől Alaszkáig: a bolygóegészség nyomában

Éppen Costa Ricán csíptük el, de lehet, hogy mire a kedves olvasó a beszélgetés végére ér, már a Föld egy másik pontja felé tart. Till Anilla bolygóegészség kommunikációs szakemberként bolygót néz és bolygót véd – és szeretne minél több embert erre inspirálni.

Mikor álltál rá erre a sajátos és céltudatos "Föld körüli" pályára?

Valahol a gimnázium környékén kezdett kinyílni előttem a világ, így amikor egyetemre mentem, már tudtam: minél többet akarok látni, tanulni, tapasztalni, így onnantól kezdve tudatosan törekedtem arra, hogy „helyfüggetlen” legyek. Ez az út találkozott aztán a fenntarthatóság iránti érzékenységemmel. Magánemberként mindig is érdekelt a környezettudatos magatartás, de ahogy egyre előrébb jutottam a választott szakterületemen, a kommunikáció és médiatudományban, úgy érett meg bennem a gondolat, hogy professzionális szinten is szeretnék ezzel foglalkozni.

Ezen belül is egy nagyon megkapó specializációt választottál magadnak: a bolygóegészséget, ami talán itthon még mindig egy kicsit idegenül cseng.

Pedig idén már a 10. születésnapját ünnepli ez a fogalom. Azért szeretem különösen ezt a szakirányt, mert jól megfogható.

"A klímaváltozással kapcsolatban az emberek vagy hamar elveszítik az érdeklődésüket, vagy nem annyira tudják feldolgozni – ami egyébként teljesen normális, hiszen egy elképesztő komplex folyamatról van szó."

Ehhez képest a bolygó egészsége egy jól megragadható téma, hiszen mindenki érti, mit jelent egészségesnek lenni. Milyen az, amikor jó a levegő, amit magunkba szívunk, iható a víz, ami a csapból folyik, jó íze van az ételnek, amit a földeken megtermelünk. Ahogy ennek az ellenkezőjét is ugyanilyen könnyű elképzelni...

Szakmai szemmel vizsgálva: hogy van most a bolygónk?

Szeretek pozitív lenni ebben a kérdésben. Azt gondolom, hogy soha nem állt még a rendelkezésünkre ennyi forrás, illetve ilyen átláthatóság, ami abból a szempontból mindenképpen reményt ad, hogy egyre több embert érdekel is a fenntarthatóság témaköre. Nyilván ez még nem jelenti azt, hogy hátra dőlhetünk, de azt látom, hogy lassan, de biztosan haladunk előre a bolygóegészség szempontjából.

Éppen úgy, ahogy te, amikor teljesítetted Európa lehosszabb egybefüggő túraútvonalát, a 2550 km-es Kékkört. Mi volt számodra az egyik legerőteljesebb tanulsága ennek az embert próbáló vállalkozásnak?

Az, hogy Magyarország egy elképesztően változatos, páratlan adottságokkal rendelkező ország. Tényleg mindenünk megvan itt ahhoz, hogy egészséges társadalmunk és környezetünk legyen. Gondoljunk csak arra, hogy meg tudjuk termelni a saját ételeinket, ha tudatosan bánunk a lehetőségeinkkel és az erőforrásainkkal.

"Szerencsésnek érzem magam, mert bár nagyon sok helyen jártam már a világban, a magyar természet mindig abszolút első lesz nálam."

Többek között ezért is készítettünk filmet az útról, hogy minél több embernek megmutathassuk a magyar táj szépségeit – határon innen és túl.

Ahogy említed is: járod a világot, aminek köszönhetően számtalan kultúrát, problémát és választ ismersz meg testközelből. Mit látsz kulcsfontosságúnak a klímaváltozás elleni küzdelem szempontjából?

Az empátiát. Nagyon gyakori például, hogy valaki az élete egyik szegmensében megpróbál tudatosabb lenni, de a szűkebb-tágabb környezetétől csak kritikát vagy negatív visszacsatolást kap, mondván: nem elég, amit tesz.

"Márpedig ezzel könnyen kiölhetjük a másik motivációját arra, hogy a maga kis részét hozzáadja a közöshöz."

Fontos látnunk, hogy nem szabhatjuk meg egységesen, hogy az embereknek mit kell tenniük a bolygóért, hiszen élethelyzettől, életszakasztól vagy éppen anyagi lehetőségektől is függ, ki mire vállalkozhat reálisan.

Erre (is) jó a te példád, hiszen úgy utazod körbe a világot, hogy közben digitális nomád életet élsz.

A doktori disszertációm a sarkvidéki régiókra fókuszál, ami elszólított már Izlandra, Grönlandra és Alaszkába is. Costa Ricára pedig azért szerettem volna eljönni, mert itt sok jó gyakorlat van a természetvédelem kapcsán, amit haza tudok vinni magammal.

"Tehát nem csak utazom, de közben – lehetőleg minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyva magam után – tanulok, figyelek, tapasztalok, és mindenhol olyan közel kerülök a természethez, amennyire csak lehet."

Fotó: Till Anilla/Mészáros Virág/Mándi Ferenc

Példa&Érték

A Kékkörtől Alaszkáig: a bolygóegészség nyomában

NSzM

További cikkek

Otthon

Ízvilág

Példa&Érték