Tulipánkuckó: Ahol a föld tanít, a tészta gyógyít

A városi rohanásból a vidék csendjébe menekülni nem visszalépés, hanem visszatérés. Kakuk Zsuzsanna a múlt tudását és a föld szeretetét éleszti újjá tésztakészítő workshopjain és vegyszermentes kertjében. Vallja: amit kézzel készítünk, abban benne van a lelkünk is.

Egy félelmetesen felgyorsult, „itt és most mindent akarok” világba próbálod meg visszacsempészni a múlt tudását és értékeit. Mekkora szakadékot kell átívelned?

Borzalmas nagyot. Elég, ha arra gondolunk, hogy el tudunk jutni a Holdra, közben viszont nem beszélünk a szomszédunkkal. A mai ember azt hiszi, hogy mindent neki kell feltalálnia, miközben a nagyszüleink rég tudták a választ rengeteg kérdésre. Miközben például mi szélmalomharcot folytatunk azért, hogy hulladékmentesen éljünk, nekik ez magától értetődő volt. Pusztán azért, mert szoros kapcsolódásuk volt a földdel.

Hol csúszott ez így el?

A generációk eltávolodásával veszik feledőbe a tudás. A világ legtermészetesebb dolga volt, hogy amíg a szülők dolgoztak, a nagyszülők vigyáztak az unokákra, akik a legnagyobb alázattal és a legnagyobb nyugalomban tanították a kicsiket – hiszen ők nem rohannak már sehova –, amit aztán a gyerekek ugyanígy adtak tovább évtizedekkel később. Közben mit hallottunk mindig a szüleinktől? „Tanulj, hogy többre vidd, mint én” – mondták ezt a legnagyobb jószándékkal.

"A föld helyett így az iskola és a városi lét lett a cél, a fókusz pedig elterelődött arról az értékről, ami a ház körül évszázadokon át generációról generációra szállt."

Az én utam is hasonló: Mezőkövesden születtem és nőttem fel, olyan édesanya és nagymama mellett, akik nagy teherbírású asszonyok voltak, mindent a saját kezük munkájával készítettek. Majd amikor férjhez mentem, Budapestre indultunk szerencsét próbálni. De a kert és a nyugalom mindig is hiányzott, ezért úgy döntöttünk, hogy kiköltözünk az agglomerációba, ami az első lépés volt ahhoz, visszataláljak a gyökereimhez, és újból vidéki lány lehessek.

Pátyon pedig nem csak régi önmagadat találtad meg, de azt a tökéletes és kreatív környezetet is, amelyben továbbadhatod ezt a gyermekkorból hozott tudást. Így született meg a Tulipánkuckó. Miért a tésztakészítést választottad a foglalkozásaid központi témájának?

Amikor tésztával dolgozol, teljesen átadod magad az alkotásnak, és ki tudod zárni a külvilágot. Akár házi tésztáról, akár töltött tésztáról, akár kézzel húzott házi rétesről van szó, készítés közben kigyúrhatod magadból minden bánatod. Nekem ez terápia volt, ezért hiszek abban, hogy mások is megtalálhatják a maguk útját az ilyen alkotó tevékenységekben.

És ott a varázslatos, vegyszermentes kerted is, aminek a kaput szélesre tárod azok előtt, akikben ott él a vágy, hogy önellátóak legyenek.

A természet adja nekünk az életet. Ez egy nagyon fontos dolog, amiről hajlamosak vagyunk elfeledkezni. Abból élünk a következő évben, amit az adott esztendőben megtermeltünk. A kamrámban roskadoznak a polcok az eltett és befőzött dolgoktól.

"Akik hozzám érkeznek, szeretnék újraépíteni a viszonyukat a kerttel, még akkor is, ha nem tudják, milyen nehézségekkel jár ez."

Ezek egy részét persze lehet racionalizálni – én sem kapálom a kertem, hanem az időhatékonyság jegyében takarásos gazdálkodást folytatok.

A munka, a törődés, a figyelem viszont így sem spórolható ki belőle.

A tésztakészítő workshopokon is ezt tapasztaljuk meg együtt. Egyébként mindenki, aki óvodában fogott a kezében gyurmát, tud tésztát is készíteni, csak elveszítette ezt a képességét. Itt, a Tulipánkuckóban viszont előhívhatja ezt, majd hazaérve a családja elé minőségi élelmiszert tud letenni az asztalra.

"Ők pedig érezni fogják rajta a szeretetet, amit beledolgozott. És éppen ez a lényeg: amibe energiát teszünk – legyen szó kézzel nyújtott rétesről, saját készítésű karkötőről vagy magunk nevelte paradicsomról –, valahol visszajut hozzánk."

Önellátás, kétkezi munka és közösségbe tartozás – ezek mind egy tökéletes körforgás részei.

Miben rejlik a kuckó varázsa, amitől azt mondják róla: „receptre kellene felírni”?

Egy régi kádárkockában alakítottam ki, amit a férjemmel újítottuk fel, a két kezünk munkája van minden szegletében. Ez érződik is rajta, hiszen tele van jó energiával. Itt tényleg mindenki azt csinál, amit szeretne, közben pedig csak pozitív visszacsatolást kap. Pedig már kisiskolás korban ahhoz szoktattak minket hozzá, hogy piros tollal emelik ki azt, amit nem tudunk, ahelyett, hogy megdicsérnének azért, amit jól csináltunk.

Nálad azonban egyértelműen a zöld szín dominál.

Mit mást is tehetnék? Egy mezővárosban születtem, ráadásul a Föld napján. Ez meghatározta a sorsomat.

Látogass el te is a Tulipánkuckóba!

Példa&Érték

Tulipánkuckó: Ahol a föld tanít, a tészta gyógyít

NSzM

További cikkek

Otthon

Ízvilág

Példa&Érték