„Szingli” banánokkal bizonyították be nemrég: érzelmi ráhatással csökkenthetjük az élelmiszerpazarlást, ezzel is támogatva a fenntarthatóságot. A rendhagyó kutatás rávilágít, hogy az érzelmi kötődés erőteljesen befolyásolhatja a fogyasztói magatartást.
Az élelmiszer-pazarlás egyre növekvő globális
probléma. Évente körülbelül 2,5 milliárd tonna étel végzi a kukában világszerte.
Ennek egyik fő oka a „minőségmegőrzési” vagy „lejárati” dátumokhoz való
ragaszkodás.
Sokan azonnal kidobnak valamit, amint annak szavatossági ideje lejár,
még akkor is, ha az adott termék még fogyasztható lenne.
Emellett a túlvásárlás
is jelentősen növeli a pazarlás mértékét, ahogy sokba kerül a bolygónak az is,
ha a maradékot nem próbáljuk megmenteni.
Csak a tökéletes!
De van egy másik, legalább ilyen meghatározó
tényező is ebben: a tökéletességhez való ragaszkodás.
Gyakran csak hibátlan
gyümölcsöket és zöldségeket teszünk a kosarunkba, a polcon veszni hagyva azokat,
amelyek furcsa alakúak vagy kisebb elszíneződéssel rendelkeznek.
Bár ez
érthető – különösen a növekvő élelmiszerárak mellett, amikor mindenki a legjobb
minőséget szeretné megkapni a pénzéért –, ez a gyakorlat azt eredményezi, hogy
tökéletesen ehető, de esztétikailag nem tökéletes termékek a szemétben végzik.
„Ments meg!”
A Bathi Egyetem kutatói nemrégiben az
élelmiszer-pazarlás egy konkrét esetére összpontosítottak: az üzletekben
magukra hagyott banánokra. Ezt a gyümölcsöt általában fürtökben árulják, így
könnyen megragadhatóak és elvihetőek. Azok a vásárlók azonban, akik csak egy
részüket szeretnék megvenni, gyakran egy-egy darabot visszatesznek a polcra.
A
nap végére ezek a magányos banánok összegyűlnek, és általában a kukában vagy –
szerencsésebb esetben – a komposzton végzik.
A kutatók ennek a problémának a kezelésére
végezték el az úgynevezett „szingli banán kísérletet”. A magukra maradt
banánok mellett különböző érzelmi hatásokat kiváltó táblákat helyeztek el.
Az egyik táblán egy szomorú banán volt látható, a másikon egy vidám szerepelt,
míg a harmadik csupán szöveges üzenettel ösztönözte a vásárlókat arra, hogy
megvegyék az árva gyümölcsöket.
Az eredmények meglepőek voltak. A „szomorú”
banánt ábrázoló tábla bizonyult a leghatásosabbnak, mivel együttérzést váltott
ki az arra járókból. Az emberek sokkal nagyobb eséllyel „mentették meg” ezeket
a terméseket. Egy hasonló, paradicsomokkal végzett kísérlet is ugyanezt az
eredményt hozta.
A kutatás rávilágít arra, hogy az érzelmi
kötődés milyen erőteljesen befolyásolhatja a fogyasztói magatartást. Az
élelmiszer-pazarlás könnyen figyelmen kívül maradhat, különösen, ha az
eladatlan termékeket a bolti dolgozók csendben kidobják. Azonban egy egyszerű,
akár játékos narratíva is segíthet abban, hogy vásárlóként tudatosabb
döntéseket hozzunk.