A fa beszél. Repedéseiben emlékek alszanak, kopott színei egy letűnt kor hangulatát őrzik. Ecsettel a kezedben pedig te lehetsz a mesélő, aki színekkel idézi meg a múlt ritmusát és lelkét. Ez az alkotás csendes öröme, amelynek hála otthonod mellett a lelked is megújul.
Ha egyszer átfestesz egy bútort,
többé nem tudsz ugyanúgy nézni a megkopott, megviselt, kidobásra szánt
darabokra. Hammer Diána, a Kredenc Kreatív
Műhely alapítója szerint ugyanis a bútorfestés
nem csupán egy dekorációs műfaj – sokkal inkább önismereti utazás,
fenntarthatósági gesztus és teremtő öröm egyszerre.
Az első ecsetvonástól a műhelyig
Hammer Diána útja a bútorfestés
világába egyáltalán nem tűnik előre elrendeltnek. Néhány évvel ezelőtt Ausztriából
hazaköltözve, két kisgyermek mellett és egy új családi ház felújításának kellős
közepén találkozott először a festés élményével: tetőléceket mázolt.
„Lehet,
hogy viccesen hangzik, de akkor fogtam először ecsetet a kezemben”
– meséli
nevetve. Míg azonban a férjét hamar elriasztotta a monoton munka, Diána
lelkesedni kezdett. Elsőként nagymamája régi éjjeliszekrényét festette át – és
innen nem volt megállás. Néhány hét múlva már a teljes konyhabútor volt soron,
és világossá vált számára: ezzel akar foglalkozni.

Ebből a felismerésből született
meg aztán a Kredenc Kreatív Műhely ötlete, amely ma már nemcsak átalakított
bútorokat jelent, hanem inspirációt is: workshopjain teljesen kezdő résztvevők
is rácsodálkozhatnak, mire képesek néhány óra alatt. A közös festés élménye, a
feleslegessé vált tárgyak új értelmezése és a saját kéz által létrehozott
eredmény Diána szerint terápiás erővel bír.
Nem csak festés, filozófia is
Már csak azért is, mert egy
átfestett bútor sokkal több, mint puszta dekoráció:
„Sokan azért jönnek
hozzám, mert tudatosabban akarnak élni – kevesebb szemetet termelni, és megmenteni,
ami menthető.”
A fenntarthatóság gondolata egyre több ember fejében
megjelenik, és a bútorfestés ehhez kézzelfogható megoldást kínál. A pandémia
utáni időszak csak felerősítette ezt a tendenciát: sokan használták ki az
otthon töltött időt arra, hogy befelé figyeljenek, új dolgokat próbáljanak ki,
és átértékeljék, mi számít igazán.

A közönsége elsősorban az idősebb
generációkra épül – ők azok, akik magukkal hozzák a "majd én
megcsinálom" szemléletét. De megjelennek nála a fiatalok is, akik szívesen
tanulják meg, hogyan lehet új életet lehelni a régi tárgyakba. Ennek hála a
műhely egyfajta generációs találkozóhellyé válik, ahol a tapasztalat és a friss
szemlélet találkozik.
A bútor megmutatja, mit szeretne
Amikor szabad kezet kap, Diána
számára a munka igazi áramlásélménnyé válik.
„Ahogy meglátom a bútort,
azonnal szárnyra kap a fantáziám. Lehet, hogy csak csiszolgatom, de közben már
jönnek az ötletek.”

Kedvenc technikái közé tartozik a fa természetes
szépségének megőrzése – ha rajta múlik, sosem fedi le teljesen a bútor
felületét, mert szereti, ha látható marad az eredeti anyag. Színekben a
természetes árnyalatok – zöldek, mogyoró, karamell és krém – dominálnak nála,
melyek szépen harmonizálnak a fa struktúrájával.
A megrendelők közül sokan konkrét
elképzeléssel érkeznek, mások teljesen Diána kreativitására bízzák magukat.
Egyik legemlékezetesebb munkája egy szó szerint szétmálló komódhoz kötődik:
„Már
mászkáltak benne a szúbogarak. Ketten hozták be, nehogy szétessen útközben. A
darabot végül többheti munkával sikerült megmentenem – a tulajdonos meghatódva
fogadta a végeredményt.”

Az alkotás bátorság
Diána története nem csupán a
bútorokról szól, hanem arról is, hogyan találhat rá valaki új szenvedélyére
teljesen váratlanul.
„Nem kell hozzá előképzettség, csak egy kis bátorság. A
legtöbb dolog javítható, és a hibákból sokat tudunk tanulni. Ez pedig egy
nagyon felszabadító folyamat. Aki egyszer belefog, annak a hobbiból előbb
rendszeres elfoglaltság lesz, de könnyen lehet, hogy életforma is.”
Sorozatunk elsőt részét ITT olvashatják.
Fotó: Kredenc Kreatív Műhely