Egy marék mag, némi türelem – és máris többet tettél a beporzókért, mint hinnéd. Török Zita, a vadviragom.hu életrehívójának magkeverékei nemcsak a kerteket színesítik, de élőhelyet is teremtenek. Miközben megtanítják: a természet nem tökéletes – és pont ettől gyönyörű.
Az éghajlatváltozás hatásainak
felerősödésével egyre masszívabb a klímaszorongás és a tehetetlenség érzése is
az emberekben. Pedig igenis hatással lehetünk a nagy egészre, akkor is, ha
kicsiben teszünk érte.
„Már az is számít, ha nem tépünk ki mindent a
kertből, amit nem ismerünk, és egy szempillantás alatt gaznak bélyegzünk”
–
hoz rögtön egy egyszerű, de ütős példát Zita, aki a vadvirágok igazi
rajongójaként vallja: ha mindenki csak egy kevés helyet hagy az őshonos
növényeknek, már óriási lépést tett a természet megóvása felé.

A méheken túl
Amikor beporzóbarát kertről
beszélünk, sokan csak a háziméhekre gondolnak. Holott Magyarországon közel 700
méhfaj él, rajtuk kívül pedig a zengőlegyek, a darazsak, a pillangók, a pöszörlegyek
és egyes bogarak is segítenek a virágpor szállításában.
„Sőt, a háziméhek
sem mindenhatók: egyes növényeket, például a paradicsomot vagy a padlizsánt,
csak bizonyos vadméhfajok – például a köznyelvben „dongónak” nevezett poszméhek
– tudnak hatékonyan beporozni. Ráadásul vannak generalisták, akik bármit
megesznek, és vannak válogatós fajták – ilyenek a lepkék hernyói –, amelyek
csak egyféle tápnövényt fogadnak el”
– magyarázza Zita, aki ezzel rá is
mutat egy furcsa ellentmondásra, miszerint a lepkéket a legtöbben szívesen
látják a kertükben, a hernyókat viszont kíméletlenül kiirtják. Pedig egyik nincs
a másik nélkül.
Holisztikus szemléletmód
A kulcs, ha kertünket komplex
rendszerként tudjuk szemlélni: nem csupán dísznek tekintjük, hanem
ökoszisztémának látjuk.
„Ha kevés a beporzó, kevesebb virág termékenyül meg.
Ez kevesebb magot, kevesebb növényt és végső soron még kevesebb beporzót eredményez.
Ez egy ördögi kör”
– figyelmeztet a vadvirágom.hu
alapítója.

Ennek jegyében webshopjában olyan virágmagkeverékeket
kínál, amelyekkel különböző beporzókat célozhatunk meg. Van köztük lepke- és
madárcsalogató, méhlegelőt ígérő, nosztalgikus egyveleg, valamint homokos
talajra optimalizált összeállítás is. Választhatunk olyan mixet, amellyel azonnal
virágba borul a kertünk, és olyat is, amelyik csak évek múltán bontja ki valódi
szépségét.
Az időzítés pedig neuralgikus kérdés,
különösen ha közösségi terek „vadvirágosítása” a cél, hiszen az ember
természeténél fogva türelmetlen.
„Alapvetően kétféle módszer létezik, ha egy
területet vissza szeretnénk adni az őshonos növényeknek. Az egyik az extenzív megközelítés,
amelynél csak egyszer kaszálnak évente, így lassabban fejlődik ki a növényzet,
de természetesebbé válik."
Az intenzív módszer viszont direkt vetést
alkalmaz, amelynél már az első évben virágba borulhat a terület. Közterületeken
előbbihez rengeteg lakossági edukáció és még több türelem szükséges, míg utóbbi
esetében az ott lakóknak gyorsabban megmutatja magát a döntéshozói szándék
gyönyörű virágszirmok formájában.”

Finom egyensúly
Ezért fontos, hogy tanuljunk – és
tanítsunk is az őshonos növények fontosságáról. Az óvodákban, az iskolákban, az
utcán és vezetői szinten is szükség van szemléletformálásra. A jó szándék fontos,
de önmagában nem mindig jár jó eredménnyel – hívja fel a figyelmet Zita. Klasszikus
biodiverzitás csapda például a kanadai aranyvessző, amely vonzza ugyan a
beporzókat, de kiszorítja az őshonos növényeket, ezzel hosszú távon ökológiai
sivatagot hoz létre.
„Számomra
pedig tanulságos lecke volt a rózsaszín ligetszépe esete. Az egyik kedvenc
rovarom, a kacsafarkú szender – avagy a magyar kolibri –, aminek hosszú
pödörnyelve könnyen beleragad a ligetszépe tölcsérei közé. Hiába szaporodik tehát
könnyen ez a virág, néhány hazai beporzóra szó szerint életveszélyes.”
A suszter cipője
Zita webshopja alig több mint egy
éve indult, de már 15 ezer követője van. Ez is mutatja, hogy egyre többen
érdeklődnek az őshonos növények és a természetbarát kertészkedés iránt. Ő pedig
segíti vásárlóit ezen az úton – miközben még saját maga is ismerkedik az
ösvénnyel.
„Ha megkérdezik, milyen a kertem, azt mondhatom rá: olyan, mint a
suszter cipője. Kísérletezünk a vetéssel, az öntözéssel, a kaszálással. A
természet is ilyen – sosem tökéletes, közben folyamatosan változó. Csak
hagynunk kell, hogy tegye a dolgát.”
Fotó: vadviragum.hu