Bemutatjuk az erdőkerteket, a permakultúrát és Mag Zsuzsi blogját, hogy meghozzuk a kedvet a gyümölcs- és zöldségtermesztéshez – otthon, a saját kertünkben, vegyszerek helyett a természet segítségét igénybe véve.
Az erdőkert kifejezés hallatán mindenki képzeletében hatalmas, zöld terület jelenik meg, madarakkal, lepkékkel, fákkal, bokrokkal? Nos, a valóság picit más.
Például egy erdőkertnek nem kell óriásinak lennie. „Az erdőkert lényege az, hogy egy kis területen – az erdő növényeinek a szintjeit utánozva – minden szintre ehető, illetve a többi szintet támogató növényeket ültetünk komplex és diverz rendszert hozva létre” – írja a Greendex.
Vagyis, amikor egymás után fordulnak termőre a gyümölcsfák, a cserjék és az alattuk élő lágyszárú növények, tavasztól késő őszig úgy juthatunk a termésükhöz, akárcsak az éléskamránk polcairól. A diverzitás pedig biztosítja, hogy legyen valamennyi termés, még akkor is, ha egy-egy növény az adott évben nem ajándékoz meg semmivel.
Jól hangzik? Mondunk még jobbat: ha ügyesen tervezzük meg az erdőkertet, nem kell növényvédő szer.
Mert a fajták sokfélesége miatt nem valószínű, hogy a növények egyszerre betegedjenek meg vagy pusztuljanak ki. És bár a kártevők megjelenhetnek, azok a hasznos állatok is fel fognak tűnni, amik majd jól ellátják a bajukat.
Hogyan kell elképzelni egy erdőkertet?
„Mivel az erdő szintjeit próbáljuk lemásolni, mi is nagyjából hét szinttel számolunk. Felülről lefelé haladva a magasra növő fákkal kell kezdenünk, amelyek között a gyümölcsfák és a többi növény életét támogató fák is helyet kaphatnak” – írja a Greendex.
Majd az alacsonyabb növésű fákkal, a cserjeszinttel és a talajszinttel folytatják. Ezt követi az a szint, amely már a talajba is benyúlik, a gumóikért vagy gyökereikért termesztett növényekkel, illetve a kúszónövények szintje. Az erdőkert kialakításakor figyelni kell például a szintek harmóniájára, a fák közti távolságra, és az sem mindegy, mit mi alá ültetünk.
Erdőkertet szinte bárhol létre lehet hozni – ha van egy kiskertünk, már érdemes nekilátni –, és nemcsak a friss zöldség és gyümölcs miatt, hanem azért is, mert a madarak éneke épp úgy része lehet majd a mindennapjainknak, mint nyáron a gyümölcsfánk lombjai alatt a hűsölés.
Permakultúra – együtt a természettel, nem pedig ellene
Novák Zsombor humánökológus úgy fogalmaz, hogy az erdőkert egy permakultúrás elvek szerint létrehozott növénytársítás, ahol minél többféle gyümölcsfa, ehető termésű cserje és évelő lágyszárú él és terem.
De mi az a permakultúra?
Nemcsak egy ökológiai tervezési mód, hanem „erkölcsi és etikai iránytű is, amely a természettel való összhangra és a fogyasztás fenntartható mértékű visszafogására szólít fel” – foglalja össze a Greendex. A permakultúra egy szemléletmód: lényege, hogy a természettel nem megküzdeni kell, hanem együttműködni, amikor emberi élőhelyeket és mezőgazdasági területeket hozunk létre.
Tervezési módból életmód
Ha valahol azt látjuk, hogy permakultúrát alakítottak ki, akkor biztosak lehetünk benne, hogy külső erőforrások nélkül, a lehető legkevesebb beavatkozással hoztak létre egy olyan rendszert, amely hosszú távon tud működni – akár egy nagyobb vállalkozásban, akár egy családi ház kertjében.
Akik permakultúrában gondolkodnak, fenntarthatóságra törekszenek?
Abszolút! Ezenkívül fontos a rendszerben való gondolkodás, a holisztikus szemlélet, a sokszínűség és a növénytársítások – például az amerikai indiánok által évszázadok óta használt „három nővér”.
Erről Novák Zsombor is ír:
„A földet egy kupacba felhalmozva, majd elegyengetve, a tetejébe kukoricát vetünk, ha az előbújt, akkor mellé babot, a kupac köré pedig tököt. Előbbire mint támasztékra felfut a bab, miközben a nitrogénmegkötő gyökérzete gazdagítja a talajt a másik kettőnek, a tök pedig nagy leveleivel árnyékot vetve elnyomja a gyomokat és nem hagyja kiszáradni a talajt”.
A permakultúra alkalmazásával tehát régi, jól bevált megoldásokra is újra felfigyelhetünk, rácsodálkozhatunk a természetben jól működő folyamatokra, kölcsönhatásokra. Ugyanakkor viszont aktuális kihívásokra is jól alkalmazható: segíthet, ha kevesebb hulladékot termelve, kisebb ökológiai lábnyommal szeretnél élni. Nem is csoda, ha a Greendex is úgy fogalmaz, hogy a permakultúra mára életmóddá kezdett alakulni.
Mag Zsuzsiék erdőkertje
Ha a gyakorlatban is szeretnénk látni, hogyan működik a permakultúra és egy erdőkert kialakítása, akkor Mag Zsuzsi, vagyis ha hivatalosak akarunk maradni, akkor Dr. Mag Zsuzsa biológus, ökológus, permakultúra-tervező blogját ajánljuk figyelmükbe.
Zsuzsi családjával 2014-ben vett egy 3300 négyzetméteres telket Száron, ahol szép fokozatosan alakul saját erdőkertjük. A blogban ennek folyamatát örökíti meg, és minden évről összegzést ír. Arra már rögtön az első hetekben, hónapokban rájött, hogy mindent másképp kell csinálni, mint egy hagyományos kertészetben, de ahogy ő fogalmaz, ez szívdobogtatóan izgalmas.
Amikor például néhány cserjét kapnak ajándékba, nem ásással és ültetéssel kezdik a munkát, hanem utánaolvasással és gondolkodással. Aztán fény derül többek közt a holtfák és a bozót szerepére, megjelennek az első termések, és a pandémia miatti bezártságot sem ússzák meg.
Éppen az erről szóló bejegyzésében önti szavakba, hogy az ő szemszögéből milyen az erdőkertészkedés:
„Megfigyelünk, vetünk, ültetünk, öntözünk, építünk. Nagyon szeretem ebben a fajta kertészkedésben, hogy ami történik, az legtöbbször nekünk is jó, és a természetnek sem árt, sőt. A madaraknak épített itató nekünk is örömet és hasznot fog hozni, az általunk ültetett növényekből a természet is hasznot húz majd, és ez így van jól”.
Fotók: Manna erdőkert blog