Birtokolni vagy megosztani – az itt a kérdés!

Jobban mondva, nem kérdés, hogy melyik, ha fontosnak tartjuk a Föld és az utódaink jövőjét. Ám a helyzet nem egyszerű, mert marketingfogások ide vagy oda, biológiai hajlamunk a tárgyakhoz való kötődés, szóval jelenleg a birtoklás erősebb.

Pataki Nagy Éva, a Sikk me up! ruhakölcsönző alapítója a Budapest Conscious Runway-on elmondta, a ruhakölcsönzés még kicsit idegen, de ez lesz a jövő útja a divat területén.

Nem vagyunk könnyű helyzetben, hiszen az értékesítés folyamatosan azt közvetíti felénk: vedd meg, birtokolj. Folyamatosan ingert generálnak, így az ember azt érzi, kevesebb lesz, ha valamit nem vesz meg.

„Van a világ által pumpált értékesítési trend, és van az, hogy felismerjük, kitehetjük a megtelt táblát, megteltünk tárgyi javakkal, most jön egy olyan éra, amikor felébredünk, hogy már nem tudunk több ruhát tárolni a szekrényben, már nincs rá szükségünk, hogy megvegyük a negyvennegyedik pulóvert.”

Pataki Nagy Éva szerint most még az önellentéttel küzdünk: „azt mondják, hogy vegyem meg, de nincs rá szükségem”, ám hamarosan jön a tudati ébredés (ami az Egyesült Államokban már egy évtizede tart), hogy „nem veszem meg, mert nincs rá szükségem, s ezáltal nem vagyok kevesebb, csak fontos a jövő". Így elkezdünk alternatívákat keresni, hogy új ruhákhoz jussunk, illetve ne kidobjuk, hanem értékesítsük a megunt holmijainkat.

A szakember úgy véli, meg kell tanulnunk elengedni a tárgyainkat, viszont nem úgy, hogy rossz szájízünk legyen, hanem hozzátesszük a tudatosságot, fenntarthatóságot, költséghatékonyságot és még pénzt is kereshetünk. A Sikk me up! erre az elvre épül.

„A szekrényedben lévő ruhákat hozd el a ’közösségi gardróbba’, amiket már egyszer legyártottak, kifizetted, s legyen a ruhádból passzív jövedelmed. Fel kell ismerni, hogy az anyagi lehetőségeink végesek, a ruhatárunk és a világunk megtelt."

"Remélhetően a mi generációnk rájön, hogy minden egyes döntésünkkel a gyerekeink jövőjéről gondoskodunk. Természetes, hogy egyre tudatosabban akarunk tenni annak érdekében, hogy a gyerekeinknek is legyen 'négy évszak' és bolygó, amin élhet.”

Kövesdi Rita, a Hermelin Stilo stílustanácsadója elmesélte, hogy sokféle gardrób létezik, de egy mindegyikben közös azok között, amelyekhez tanácsért hívják: túlságosan sok és sokféle holmikkal van tele.

„Ha megérkezik a vágy, hogy ne csak halmozzunk, hanem tudatosan építsünk a minőségre, amikor sikerült megtalálni a stílusunkat, milyenek vagyunk mi, milyen színek, fazonok állnak jól, akkor könnyebb az elengedés, az alternatívák keresése."

"Amikhez érzelmileg kötődünk, elég ha eltesszük, nem kell megválni tőle, mert nem hiszek abban az elvben, hogy amit egy évig nem veszünk fel, azt már nem is fogjuk. A divat örökös körforgásban van, s ha az jó minőségű, illetve stílusban passzol, tartsuk meg.”

A stílustanácsadó viszont úgy gondolja, hogy ha az a ruha méretben nem jó ránk, ne hagyjuk elől, ahhoz negatív érzés társul. Sokkal jobb, ha úgy indul a napunk, hogy kinyitjuk a szekrényt s csak olyan dolgok vannak benne, amiket szeretünk és hozzáadnak a stílusunkhoz, személyiségünkhöz, a jó érzéseinkhez.

Csizmadia Máté, a Zöldpszichológia blogger pszichológusa kimondja, hogy bajban vagyunk, mert evolúciós jelenség az ember fejlődésében a tárgyakhoz való vonzalom. Sokkal jobban ragaszkodunk a javainkhoz, mint amennyire egy újra szükségünk lehet.

Volt egy kísérlet, amelyben bögrékkel kereskedtek a résztvevők és kiderült, hogy kétszer annyit akartak a saját bögréjükért kapni az eladók, mint amennyit adtak volna egy ugyanolyan bögréért, ami nem az övék.

„Kutatták, hogy melyek azok a faktorok, amelyek a birtoklást ennyire befolyásolják, s három dolgot találtak. Az egyik, hogy azok a tárgyak, amiket birtoklunk, az identitásunkat is meghatározzák, amire már rájátszik a piac is. A tárgyakról könnyebb beszélni, mint arról, hogy mik, kik vagyunk. A másik a szimbólumok, hiszen a tárgyakhoz érzelmek kapcsolódnak. Figyeljük meg például, hogy minél kevesebb időnk van olvasni, annál több könyvet veszünk. Egyfajta tárgyiasulás, ha a lehetőségek szűkösek. A harmadik a veszteség érzése. Közgazdasági evidencia, hogy a veszteség jobban fáj, mint amennyire a nyereségnek tudnak örülni. Emiatt nehéz lemondani a birtoklásról.”

Csizmadia Máté szerint a veszteség kapcsán kutatások azt is kimutatták, hogy jobban működik, ha átkeretezzük az egészet.

„Nem azért kölcsönzök, mert ’csóró’ vagyok, hanem mert túlzásnak tartom, hogy több tízezret fizessek a ruháért, amit egyszer veszek fel, vagy azért teszem, mert tudatos vagyok.”

A pszichológus azt is elmondta, hogy a kölcsönzés valóban a jövő lehet, de kérdés, hogy mit vagyunk hajlandóak bérelni. Az autók esetében látszik, hogy környezetvédelmi és pénzügyi szempontból egyszerűbb lesz kölcsönözni, de kérdés, hogy meddig megyünk el.

A mai fiataloknak nem sok esélye van arra, hogy saját tulajdonuk legyen, ezért elkezdtek drágább ruhákat vásárolni, mert a ruha még az az összeg, ami cél lehet, amit ki lehet fizetni.

Koralewszky Márk, a wigo carsharing ügyvezetője kapcsolódva a pszichológus által felvetett gondolathoz hozzátette, hogy bármilyen felmérést készítenek arról, ki, miért kezdte el használni a szolgáltatásukat az egyéni és gazdasági érdekek dominálnak, a kényelem, a pénz, az elérhetőség, de önmagában a környezetvédelem, a fenntarthatóság a sokadik a sorban.

„Szeretünk egyszerűen és kényelmesen élni. Ha itt van előttünk egy megoldás, aminek látom a költségeit is, akkor azt választom, mert ha gondolkodnom kell, utána kell néznem, hátrébb kerül a preferenciák között. Egyre több fiatalnál kerül magasabbra a környezetvédelmi szempont, igaz még mindig nincs benne a top 5-ben…”

Fotók: Hámori Zsófia/ Budapest Conscious Runway

Életmód

Birtokolni vagy megosztani – az itt a kérdés!

Kolozsi Lázár Ildikó

További cikkek

Otthon

Körforgás

Életmód