Sikersztori

Egyelőre a legbátrabbak követik őt – mint a Guccio Gucci divatház a legújabb folkhatású kollekciójával –, de hamarosan mindahányan kolorforradalmárok lehetünk. Németh Hajnal Auróra képzőművész-designerrel saját műteremlakásában beszélgetünk.

Hogy mutatnád be saját, díjnyertes divatmárkádat, az „Aurora FolkGlamour”-t? Kiknek ajánlod öltözékeidet, kiegészítőidet?

Divatprojektemben autentikus magyar népviseleteket és ezek újragondolásából született ruháimat és ékszereimet mutatom be fotókon és kifutón. Szeretném elérni, hogy azok, akik nem ismerik a magyar viseleteket, kedvet kapjanak hozzájuk. 

Célom, hogy bárki, aki vágyik egy kis különlegességre, csak eddig nem merte felvenni a viseleteket, bátorságot, információt kapjon, hogyan kombinálhatja azt saját ruhatárával.

Alkotásaimban az iparművészet, a képzőművészet, a klasszikus üvegfestészet és a magyar népművészet elemei is visszaköszönnek. Szeretném megőrizni a múltunk értékes darabjait, miközben átformálom őket a mai világ számára is érthető, hordható alakba. A honlapomon nemcsak ruhákat találni, hanem az Aurora FolkGlamour ékszereket is, melyek szintén a népművészetből táplálkoznak. Régi zsebórák vagy ékszerek újragondolását is szívesen vállalom.

Az országos „Folktrend” divatpályázaton elhoztad az első díjat. Mesélj arról a modern technikáról, amely megtetszett a zsűrinek!

A Földművelésügyi Minisztérium „Hungarikum 2017” pályázatán nyertem kollekciómmal, amelyben a népművészetet ötvöztem a mai kor technológiáival: a LED-del, a CNC marással és a 3D nyomtatással.

Magyar hímzésmintákat csipkeszerűen átterveztem 3D fájlokká, majd a karkötőimet kinyomtattuk és meghajlítottuk. A táskáim előlapjait pedig kimartuk és egy textilalapra rárögzítettük, majd a táskák füleibe rejtett kapcsolós LED-eket fűztünk, így szó szerint villogni is lehet velük. 

Úgy használnom a legújabb technológiákat, hogy közben megmutatom a hímzésminták gyönyörűségét és másodlagos jelentéstartalmait is.&nbsp;

Mesélj tanulmányaidról és művészeted sokszínűségéről, mellyel a divattervezés mellett foglalkozol!

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végeztem 2007-ben szilikátipari tervező művész, vagyis üveg szakon. Már az egyetem előtt is ólomüvegablak-festő és -restaurátor voltam Hefter László győri üvegművész mellett, majd az egyetem alatt és után ezt folytattam Gonzales Gáborral. Az üveg szakkal párhuzamosan 2008-ban diplomáztam vizuális és környezetkultúra tanári szakon. Eleinte az üvegablakfestés mellett képzőművészként alkottam installációkat, üvegszobrokat, videó, fotó, hanganyag kiegészítéssel. Nagyon szerettem a múzeumokban kiállítani, és ezekhez indult el tulajdonképpen a rendezés.

Megálmodtam, hogy az én megnyitóim mások lesznek, mint a klasszikusok. Szerveztem flashmobot és a Pompei 2.0 kiállításom megnyitóján az életnagyságú papírszobromat elégettük. Mindig is kerestem, hogyan lehetne még jobban megfogni a nézők figyelmét, felkelteni az elfeledett balladák iránti rajongást, hogyan lehetne a régi viseleteket újra trendivé tenni.&nbsp;

Milyen kapcsolatot ápolsz a színekkel, és mintái alapján melyik népviselet áll hozzád közel?

Az összes színt szeretem, igazából attól függ, milyen napom van. A rábaközi a nagy kedvencem, mert onnan származom egyik részről. Nagyon sokszor feldolgoztam már a hímzésmintákat. Például az első nyomtatott fűző- és szoknyakollekciómban: minden vonalat és mintát rábaközi motívumból inspirálódva rajzoltam meg, majd számítógépen dolgoztam velük tovább, rányomtattuk a textilekre, végül megvarrtuk a ruhákat.

Ez az öt ruhából álló kollekció 2017-ben készült el, és Torontóban, a „Mesés divatbemutatómon” debütált. Majd 2018-ban szintén ezekből a mintákból terveztem CNC-mart táskákat és 3D-nyomtatott karkötőket, melyekkel Hungarikum-díjat nyertem. Az Aurora FolkGlamour Kismama fotózáson a nőiséget szerettem volna úgy kiemelni, hogy mindenki egy-egy színt kapott, ezzel bemutatva az emberek sokszínűségét.

Tulajdonképpen mai Föld-Anyákat alkottunk, akik a magyar népművészetből táplálkozó szettjeimhez tudnak természetesen kapcsolódni. 

Ezzel utaltam arra a világra, amikor a természettel együtt lélegezve és létezve éltek az őseink.

Bízom benne, hogy ezek a rétegek is elérnek a mai kor emberéhez, és rájönnek, hogy magyar népi kultúra igenis menő és trendi.

Munkáidban szívesen kooperálsz más alkotókkal. Mesélnél e munkafolyamatokról és az eredményről?

Én abban hiszek, hogy nem elefántcsonttoronyban kell alkotni művészként, hanem nyitni kell a világra, más műfajokra. 

A mottóm: együtt többre jutunk! Ha én a kollekcióim összes részét magam szeretném elkészíteni, nem tudnék ennyi területen és ennyi mindent alkotni.

Szeretek munkát adni azoknak az asszonyoknak, akik hosszú évek óta a saját területeiken a legjobb szakemberek, például Kalocsán hímeznek nekem, Szegeden papucsot készítenek, Balatonendréden csipkét vernek, Szeremlén textilt festenek, közel 80 éves alkotók. 

Ezenfelül, amikor komplex fotózásokon vagy előadásokon gondolkodom, akkor mindig végigveszem, kivel lehetne együttműködni. Kitalálom a koncepciót és megkeresem a résztvevőket. Dolgozhattam divatfotósokkal ennek kétszer is amerikai divatmagazin-címlap lett a gyümölcse, dolgozhattam más divattervezőkkel, stylistokkal, modellekkel, sminkesekkel.

Emellett öltöztethettem többek közt olyan híres művészeket, mint Bátori Éva érdemes és kiváló művész operaénekest, Sebestyén Márta és Herczku Ágnes népi énekeseket, a Fölszállott a páva műsorvezetőjét és zsűritagjait. De dolgoztam együtt komoly-, világ- és népzenészekkel, néptáncosokkal, balett-táncosokkal, színészekkel, és remélem ez a sor még sokáig folytatódik majd...&nbsp;&nbsp;

8_10oldal_Auróra000.jpg

Vizitkártya: Auróra és a színek forradalma

Borsodi Eszter és Tamási Kinga anyagmérnökök a kávézacc óta már számtalan természetes anyaggal kísérleteztek, ráadásul nagyon ígéretes eredményekkel. Olyannyira, hogy küszöbön áll a saját márkájuk, amellyel szeretnének nyomot hagyni.

Ahogy ti fogalmaztok, sok víz lefolyt már a Dunán azóta, hogy kávézaccos lányokként megismert titeket az ország, de csak megkerülhetetlen, hogy ez az, ami rátok irányította a reflektorfényt.&nbsp;

Kinga: Nem meglepő módon kávézás közben jött a gondolat, hogy ezzel a melléktermékkel érdemes lenne kezdeni valamit. A kávézaccot tartalmazó anyag ötletével bekerültünk a 2020-as Startup Plastic Surgery accelerator programba, majd az Ökoindustria Expón megrendezett pitch-versenyen különdíjat is nyertünk.

Akkor lépjünk még egyet vissza az időben: hogyan sodort titeket egymás mellé az élet?

Eszter: A Miskolci Egyetem volt a közös kiindulópont, ahol mindketten anyagmérnökként végeztünk. Kinga témavezetőm volt, így hamar kiderült, hogy van bennünk egy erős hasonlóság: a kutatói véna. Elkezdtük együtt vizsgálni másodlagos nyersanyagok és fenntartható anyagok használatának lehetőségeit. És ebből „csak” egy volt a nagy figyelmet kapott kávézacc.

Kinga: Bizony, csak egy. Emellett nagyon sok növényi hulladékkal próbálkoztunk. Így például banán- és krumplihéjjal, valamint különféle maghéjakkal. Több-kevesebb megkötéssel egyébként ezek is használhatók.

Egy termék esetén fontos az esztétikum is, így az anyagok kiválasztásánál ezt is szem előtt tartjuk.

Mi az, ami hosszú távon már most működőképesnek mutatkozik?

Eszter: Elsősorban teljesen növényi eredetű anyagokat használunk, amiben a politejsav a fő komponens – ez egy magas keményítőtartalmú gabonafélékből készülő polimer. Ebben van töltőanyagként egy szintén növényi eredetű másik anyag.

Ezek a töltőanyagok mezőgazdaságból vagy vendéglátásból származó hulladékok is egyben.

 Ilyen – a kávézacc mellett – a faliszt, amiből az első kollekciónk is összeállt. De tervezünk búzamaradékot tartalmazó anyagot is nyomtatni 3D technológiával. Összességében fenntartható anyagban gondolkodunk, mivel egyéb természetes töltetet tartalmazó (például kőporos), illetve újrahasznosított anyagokból is szeretnénk termékeket készíteni.

Falisztből készült kiegészítők – hogyan képzeljük ezt el?

Eszter: A kollekció neve Eternal Circle, az égitestek és a napszakok váltakozása ihlette. Alapvetően geometriai formákat ötvözünk benne természetes anyagokkal, így a merev falú táskán és az ékszereken egyszerre jelenik meg a naturális jelleg és a modern hatás. A nyomtatott részek mellett újrahasznosított pamutfonalat és lent is felhasználtunk, ez ad egy nagyon izgalmas egyveleget – a fa illatával kísérve.&nbsp;

Mindezt PLAnt márkanév alatt dobjátok piacra. Ha jól sejtem, több van ebben az elnevezésben, mint amit az ember elsőre kihall belőle.&nbsp;

Kinga: Hirtelen fellángolásból született anno ez az ötlet, de tökéletesen kifejezi azt a filozófiát, amely mentén dolgozunk. A növényi alapú anyagok használatán túl benne van az elültetés, azaz a környezettudatos gondolkodás magjának elvetése az emberek fejében. Egyben utal a mi kis miniüzemünkre, amelyben a 3D nyomtatónkkal készítjük el a termékeinket.

Miért éppen a 3D nyomtatást választottátok ehhez?

Eszter: A környezettudatos tervezés irányelveihez illeszkedve, ez a technológia minimális anyagfelhasználást tesz lehetővé. Továbbá nem tömeggyártásban gondolkodunk, hanem egyedi termékekben, amihez szintén megfelelő, bár nagyon időigényes gyártási mód, ugyanis majdnem 15 óra alatt készül el egy táska – pontosabban annak elemei, amelyeket aztán kézzel még össze kell állítanunk.

Ez a fajta erős környezettudatosság, ami a munkátokat körülöleli, üdítő velejárója annak a tudományágnak, amellyel foglalkoztok, vagy inkább megdönthetetlen alapvetés?

Kinga: Azt gondolom, műanyagmérnökként illik foglalkoznunk azzal, hogy a különböző anyagokat újrahasznosítsuk, és a hulladékgazdálkodás egyre égetőbb kérdéseire válaszokat találjunk. Közben persze ez a szemléletmód belőlünk is fakad, más módon nem is tudnánk gondolkodni.

Akkor a PLAnt sikerének fokmérője talán summázható is ennyiben: minél többen gondolkodjanak így, mint ti.

Kinga: Nagyon szerencsések vagyunk, mert a munkánk egyben a hobbink is, ráadásul nemes célokért dolgozhatunk. Azt hiszem, azzal mindketten kiegyeznénk, ha néhány év múlva a saját magunk tervezte fenntartható kollekció darabjainak bemutatóján beszélgethetnénk arról, hogy a kávézaccos lányok már biztosan nyomot hagynak.

P1022624 (1).JPG

PLAnt: Nyomtatva nyomot hagyni

A Smartkas startup üvegházai a megújuló energia felhasználására, a tűpontos tervezésre és a mesterséges intelligenciára építve próbálják felülírni a természet alapszabályait. A versenyben pedig határozottan győzelemre állnak. Erről mesél nekünk dr. Mészáros Dávid, az agrártech cég alapítója és vezetője.

Az innovatív üvegházak nem újak a nap alatt, a Smartkas beltéri farmjai most mégis felbolygatták az állóvizet. Miben áll a ti megoldásotok innovatív ereje?

Természetesen nem találtuk fel újra az üvegházakat. Viszont szignifikánsan megváltoztattuk a négy alappillér egyensúlyát, hogy egy közel tökéletes állapotot hozzunk létre a falainkon belül. Erre utal egyébként a névválasztásunk is. A kas hollandul üvegházat, míg magyarul kaptárt jelent, utóbbi az egyik legszabályosabb forma a természetben.

Az elmúlt évtizedben számos európai uniós projektben vettem részt, valamennyi a smart city és a fenntarthatóság témakörével foglalkozott. Ebből a közegből verbuváltam magam köré egy szakértői csapatot, hogy megvalósítsuk a magunk ötletét: meg akartuk építeni a tökéletes ingatlant. 

"Fejlesztés közben megtanultuk teljes mértékben kontrollálni a fényt, az energiát, a vizet és a szén-dioxidot – pont azokat az elemeket, amelyekre a növényeknek is szükségük van."

Így tértünk át az össztársadalmi szempontból sokkal hasznosabb üvegházakra.

Mit takar pontosan ez a szoros kontroll?

Mivel egy hermetikusan zárt térben termesztünk, mesterséges fényt használunk, amit teljes egészében megújuló energiaforrás táplál. A vízrendszerünk 90–95 százalékos vízspórolást tesz lehetővé. Ezt ráadásul kiegészítjük páratartalom-lecsapódással, így egy vízpozitív rendszert alakítottunk ki, amit nem kell rácsatlakoztatnunk a vízhálózatra. A technológia éppen annyi szén-dioxidot ad a növényeknek, amennyit azok fel tudnak venni, tehát teljesen karbonsemlegesek vagyunk. Mindezt pedig egy mesterséges intelligencia működteti, amely a zárt dobozban folyamatosan képezi magát.

Ezzel a tűpontos rendszerrel mennyiben írjátok át a természet törvényeit?

"A Smartkas a világ bármely pontján, sivatagban vagy hegyoldalon is képes fenntartható, zöld mezőgazdasági termelést meghonosítani a nap 24 órájában, az év bármely napján."

Mindezt garantáltan magas hozammal, ízletesen, tápanyagokban gazdagon.&nbsp;

Ezt akkor úgy értsük, hogy mostantól bármit, bármikor ehetünk frissen?

Elméletileg igen. Persze az már más kérdés, hogy nem éri meg akármit termeszteni az üvegházainkban. Szeretünk a salátákra, szamócára, bogyós gyümölcsökre, herbáriákra koncentrálni. Most kísérletezünk például a spárgával. Már szépen növekszik, csak egy picit rövidebb a megszokottnál, és a színe is más. De a koktélparadicsom is egy ilyen véletlen műve, mára pedig luxuscikk. Ki tudja? Lehet, hogy a mi spárgánk is hasonló sorsa jut egyszer.

Hallgatva téged, az az ember érzése, hogy mindez messze túlmutat az agrárium határain.

Mi magunk is nagyobb képben gondolkodunk. Annak köszönhetően, hogy egész éven át tudunk szamócát vagy szóját termeszteni, érdemben javíthatjuk az élelmiszer-biztonságot. 

"A növényeink a zárt rendszerben nem találkoznak vegyszerekkel, ami rendkívül fontos az egészségmegőrzés szempontjából."

Ezenfelül az agrárszektorban jellemző munkaerőhiányra is választ adunk, hiszen részben vagy teljesen automatizált rendszerekkel dolgozunk. A társadalmi hasznok mellett pedig a direkt környezetkímélő hatásról se feledkezzünk meg: a tradicionális mezőgazdaság 25–30 százalékkal járul hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátásához. Ezt mi közel nullára redukáltuk.

Halljuk, olvassuk, hogy sejkek és hercegek szemelték ki maguknak a Smartkas nyújtotta kiszámíthatóságot. Ők az első számú célközönség?&nbsp;

Azért kezdtünk gazdagabb gazdasági környezetben, hogy kellően meg tudjon erősödni a cég, de a hosszú távú tervünk, hogy az élelmiszer-biztonság mindenki számára elérhető legyen. Amint a stabil alap adott, szeretnénk közösségi farmokat létrehozni a szegényebb térségekben is.

És mikor találkozhatunk a Smartkassal a családi kertekben?&nbsp;

Ha minden a terveink szerint halad, erre sem kell már sokat várni. 

Dolgozunk egy koncepción, amelynek a lényege, hogy akár 9–10 m2-es kertekben, pincékben is lehessen az év egészében friss zöldséget és gyümölcsöt szüretelni. 

Ekkora alapterület egyébként éppen elég lenne arra, hogy valaki az egész utcát ellássa vitamindús finomságokkal.

42_43oldal_Smartkas8.jpg

Paradicsomi állapotok a Smartkastól

És hogy mennyire nem csak üres frázisok ezek, arra azonnal rájön az ember, amint belép a Boldog Föld névre keresztelt bolt ajtaján.

A Budapest 19. kerületében található bájos kis üzlet ugyanis a tésztáktól a mosószerig mindenre kínál környezettudatos alternatívát.

„A filozófiánk alapja, hogy csak olyan termék kerülhet a polcainkra, amely csomagolásmentes vagy újrahasznosítható csomagolásban érkezik” – summázza a lényeget Mravik-Galán Laura, az üzlet megálmodója és tulajdonosa, hozzátéve: legalább ilyen fontos maga a tartalom is, azaz csak olyat vesznek be a kínálatukba, ami teljes egészében környezet- és egészségbarát.&nbsp;&nbsp;

Dobozba be, dobozból ki – ennyi ennek a titka. Az eldobásra ítélt csomagolást ugyanis tökéletesen helyettesítik vödrök, cseretartók és szállítóballonok, melyek tényleg csak a futár szerepét töltik be: amint elér az üzletbe a termék, átkerül az ott tucatjával sorakozó tartók egyikébe, ahonnan a vásárló a saját kis vászonzsákjába töltve, maga tudja kiporciózni az éppen szükséges mennyiséget – és nem többet.

„Amikor megnyitottunk, 285 féle termékünk volt, ez a szám ma eléri a 700-at. Folyamatosan figyeljük a trendeket és az igényeket, és ezekre igyekszünk megtalálni a legzöldebb választ a piacon.”

Így a csomagolás nélküli papírzsebkendőtől a liofilizált málnás granolán át a kölespennéig minden van itt, amiért az ember egy kisboltba betér. 

„Az üzlet helyén régen egy szatócsbolt működött, ahol az emberek vélhetően – noha más okokból, de – hasonlóan vásároltak: egy zacskóval a kezükben betértek ide, és kértek bele egy kilogramm lisztet. Ezt a lelkületet visszük tovább mi is, azzal a különbséggel, hogy szeretünk a termékeinknél többet adni.”

Laura és családja fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy a náluk töltött idő igazi élmény legyen. A vásárlók maguk csapolhatják a mosogatószert, adagolják a földimogyorót vagy épp testközelből végignézhetik, hogyan készül minden adaléktól mentes mandulavaj vagy növényi tej. Ebbe pedig igazán könnyű beleszeretni! 

„Emellett minden segítséget megadunk ahhoz, hogy tudatosabb életmódra válthasson az, aki kacérkodik az ötlettel. Szeretem kihangsúlyozni, hogy ebben nem a végletesség a fontos, hanem a fokozatosság.”

 Kezdje például ott valaki, hogy a kiürült mosószeres flakont nem eldobja, hanem félreteszi, és legközelebb a Boldog Földben újratölti. Idővel aztán az ember már automatikusan megőrzi a kiürült befőttesüveget vagy a máshol vett papírzsebkendő zacskóját is, mondván, jó lesz az a következő bevásárlásnál.

„Persze vannak, akiket ez azonnal beszippant. A törzsvásárlóink már házi versenyt csinálnak abból, kinél telik meg lassabban a konyhai szemetes. A legügyesebbek 5–6 hónapig is bírják kukaürítés nélkül – ennyit számít a csomagolásmentes vásárlás.”

Egészen pontosan közel 1,5 tonnát – a becslések szerint ennyi hulladékot tud megspórolni egy csomagolásmentes üzlet éves szinten. És ez csak egy bolt és egy esztendő – az ember könnyen felszorozza fejben, mekkora potenciál rejlik ebben a kezdeményezésben. Szerencsére azonban egyre többen elgondolkoznak ezen, és vágnak bele a Boldog Földhöz hasonló vállalkozásba.

„Ahogy a vásárlóinknak, úgy az újonnan nyitó, hozzánk hasonló elveken nyugvó üzleteknek is igyekszünk segítséget nyújtani. Ezzel a céllal jött létre a Csomagolásmentes Boltok Egyesülete, hogy tapasztalatainkkal, közös marketingtevékenységgel vagy épp kapcsolati hálóval támogassuk azokat, akik az út elején járnak. 12 taggal indultunk, ma már 30 üzlet tartozik a szárnyaink alá, és sorban állnak a boltok a csatlakozásért” – büszkélkedik Laura, aki a szervezet frissen megválasztott elnöke is egyben.

 Mindez persze feltételezi azt is, hogy beszállítói oldalon is egyre többen látják be a csomagolásmentesség sokszoros hasznait. Azt, hogy a gyártási folyamat minimális átszervezésével időt és pénz takarítanak meg, no meg persze a környezetnek is jót tesznek.

Az üzletet és a filozófiát, Mravik-Galán Laura a tulajdonos mutatja be.

Boldog Föld

„Nálunk kapható például ugyanaz a túró rudi, mint amit a hagyományos üzletek hűtőjéből is kivesz az ember, csak hozzánk dobozban érkezik meg, csupaszon. Ezzel tényleg mindenki csak nyer.”&nbsp;

Ez a Boldog Földhöz hasonló közösségépítő, minden korosztály számára vonzó és elérhető kezdeményezések valódi esszenciája: mindenkinek jobb lesz tőle. 

Óvni a Földet mindannyiunk közös érdeke, hiszen – ahogy az üzlet jelmondata is szól – ez az egyetlen hely, ahol kapni csokoládét.

60_61_Boldog föld17.jpg

Csomagolás nélkül is boldogan

Zsuzsi 2006 óta foglalkozik kerámiakészítéssel. Egy őrségi kirándulás alkalmával megfigyelhetett egy kedves fazekast munka közben, és ez a látvány nagy hatással volt rá.

Abban az időben a lányai a győri Kovács Margit Képzőművészeti Szakközépiskolába jártak, és szülői értekezletre sietve megpillantott a falitáblán egy hirdetést, hogy felnőtt fazekasképzés indul, amire ő még aznap jelentkezett. Így kezdődött minden.

„Megtanultam az alapokat, és azóta saját magamat képzem. Nagyon szeretem a munkámat, fantasztikus érzés, ahogy a fejemben megszületik egy saját ötlet, gondolat, és ezt megvalósítom a kerámiában. A korongozás teljesen kikapcsol, csak én és az agyag vagyunk akkor, és a kezeim között megszületik az alkotásom.

Több hét, hónap múlva pedig látom és érzem azt, hogy amit készítettem, másnak is boldogságot okoz. Ezért érdemes dolgozni!"

Minden darabot ő készít, beleteszi a szeretetét és az energiáját. A természet nagy hatással van rá, ez a kerámiáin is nagyon látszik.

"A Balaton közelsége elképeszetően inspirál. A türkizkék munkáimban próbálom visszaadni ezt a gyönyörű színt, amely minden nap más. Ezek a munkáim a »Balaton-kék« kerámiák. A kék egyébként végigkísér, a víz mindig ott volt az életemben.”&nbsp;

Zsuzsi mindenféle szépséget készít, az apró díszektől kezdve a kanalakon, bögréken, tányérokon, tálkákon, tálakon, szappantartókon, faliképeken, házi áldásokon, csempéken, házszámokon át egészen a lámpabúrákig.

Persze, nem csak türkiz mázzal dolgozik, szereti a natúr, a krém, a púder, a szürke, a zöld és természetesen a türkizzöld színeket is.&nbsp;

Munkájának fontos része a környezetvédelem.

„Próbálok a munkám során arra törekedni, hogy a természetet védjem. A leveleket, terméseket szívesen használom a kerámiákon, így a munkáim által a természet beköltözik a vásárlóim otthonába. Sokszor van olyan megrendelésem, hogy csomagot kell küldenem, törekszem a csomagolásnál is természetes anyagokat használni a műanyag helyett."

Tavaly szigetelte a műhelyét, lámpákat, izzókat cserélt, és tervei között szerepel a napenergia hasznosítása a kemencék üzemeltetésénél.

"Remélem, sikerül megvalósítanom, és ezáltal hozzájárulnom környezetünk kíméléséhez! A piacon a vásárlóimat arra ösztönzöm, hogy hozzanak magukkal saját vászontáskát, és abba kerüljenek a megvásárolt kerámiák.

Boldogság azt látni, hogy egyre többen vannak, akik ezt teszik!”&nbsp;

Lengyel Zsuzsi kerámiáit minden vasárnap a káptalantóti piacon árulja, illetve megtalálhatóak még különböző boltokban Tihanyban, Szigligeten, Győrben, Badacsonyban és most már Budapesten is elérhetőek a munkái, a budai Várban, sőt Szentbékkállán is lehet vásárolni kerámiákat az L.Zs Galériában.

48_49oldal_Türkizkeramia1.jpg

Türkiz kerámiacsodák a Balatonról

Egy kivülállónak fogalma sincs, hogyan működik egy családi méhészet, és hogy miként lehet ezt az érzékeny körforgást fenntartani, de Délity Kitti elmeséli most nekünk. Fiatalos lendületével ő az, aki tovább formálja családi vállalkozásuk jövőjét, amit a nagypapától örököltek, és aminek a középpontjában továbbra is a méhek állnak.

Igazi örökségtörténet a tiétek…

Édesapám, Délity Ádám Bács-Kiskun megyében méhészkedik, szüleim főállású méhészek. Édesapám 17 évesen kapta első méhcsaládját nagyapámtól, akitől a méhészkedést tanulta. Együtt készítették el a kaptáraikat, mivel nagyapám asztalosmester is volt, és fiait is annak taníttatta. 

Édesapámra ráragadt a méhészet szeretete, így a nyolcvanas évek közepén a Zalaapáti Méhésziskolában sikeres szakvizsgát tett. Gyerekkoromban a húgommal nyaranta sok időt töltöttünk a szüleimmel az erdőben. Természetes volt a méz rendszeres fogyasztása, ismerete és a vele járó munka folyamata. 

Például ahogy közeledett az ősz, már kanalaztuk is a virágport, vagy csepegtettük a propoliszt immunerősítésként.

2015-ben fogalmazódott meg benned, hogy ezzel komolyabban szeretnél foglalkozni.&nbsp;

Valóban! A közvetlen környezetem támogatásával, biztatására el is indultam ezen az úton. Textiltervezőként diplomáztam, így a kreativitás mindig is közel állt hozzám. Beiratkoztam egy méhészképzésre, amelynek elvégzése után átfogó ismeretet kaptam méhbiológia, növénytan tekintetében is.&nbsp;

Telephelyünk az Alföldön van, a táj jellegzetességéhez tartozik az összefüggő akácos terület, így itt kiváló minőségű akácmézet lehet termelni. Vándorméhészetünk a növények virágzását követve lehetővé teszi a különböző fajtamézek gyűjtését az ország egész területén. Kínálatunkban szerepel akácméz, selyemfűméz, hársméz, vegyes virágméz, gesztenyeméz, repceméz, mandulaméz, erdei mézharmat.

Melyek a különleges ízek?&nbsp;

Ezek közül a legkülönlegesebb az erdei mézharmat, melyet a Duna árterében gyűjtenek a méhek június környékén, szárazabb időszakban. 

A mézharmat, más néven édesharmat, érdekessége, hogy a méhek nem a virágokról gyűjtik a nektárt, hanem a fák levelein megtalálható édes nedveket, a levéltetvek által kiválasztott cukrokat gyűjtik össze. 

Ez egy nagyon sötét színű, sűrű, zamatos aromájú méz, ami beltartalmilag kiváló tulajdonságokkal rendelkezik.

&nbsp;Melyiket milyen egészségi problémára ajánlod?

Legtöbben csak a hidegebb hónapokban kezdenek mézet fogyasztani, megfázásos időszakban erősíthetjük immunrendszerünket hársmézzel. Mindennapos fogyasztásra, teába vagy sütéshez kiváló az akác- és a vegyes virágméz. A sűrű, kristályos repceméz lúgosító hatású, ezért a gyomorpanaszok enyhítésére ajánlott. 

Kijelenthető, hogy minél sötétebb egy méz, annál magasabb az ásványianyag-tartalma. 

A gesztenyeméz, a galagonyaméz és az erdei mézharmat igazi csemegének számít, ízük nagyon különleges, fogyasztásuk önmagában is élvezetet nyújt.

Hogyan kell elképzelni egy méhészet egyéves munkáját? Hogy kerül a méz az üvegekbe?

&nbsp;A tavasz beköszöntével a méhész a virágzásokat figyelve tervezi meg, hogy adott időszakban milyen növényről fogják gyűjteni a méhek a nektárt. A gyűjtés során a méhek által hozzáadott különböző enzimek alakítják a nektárt mézzé. A méhek a nektárt a kereteken található sejtekbe rendezik. Az ekkor még magas víztartalmú nektárt sűrítik, elpárologtatják a felesleges vízmennyiséget. Ezután a sejteket egy viaszréteggel fedik le. A méhész a beborított viaszos felület nagyságából állapítja meg, hogy mikor kezdődhet a pergetés, annak érdekében, hogy ne alakuljon ki mézfelesleg a kaptárban. 

A pergetés kifejezés arra utal, hogy a viaszréteg eltávolítása után, manuális vagy gépi gyors tekeréssel, centrifugális erő hatására a méz kicsapódik a keretekből, és egy tartályban gyűlik össze. 

A tartályból hordókba kerül, majd pár nap után a méz átszűrésével kezdődhet is a kiszerelés. Fontos számunkra a fenntarthatóság. Vásárlóinknak lehetőségük van a megüresedett üveg visszaváltására a következő vásárlásnál, de legtöbb esetben a saját háztartásokban kerülnek újrahasznosításra a hatszögletű üvegeink.

&nbsp;Hol találjuk meg a termékeiteket?

Honlapunkon szerepel állandó mézkínálatunk. Webáruházunkban van 50 grammos kiszerelés is a fajtamézekből, mely lehetőséget biztosít egy-egy új íz kipróbálására, de ajándéknak is kitűnő választás. Hálásak vagyunk viszonteladó partnereinknek, akikkel együtt dolgozunk az ország több pontján. Büszkék vagyunk, hogy minket választottak a megbízható méz forrásaként.

27_28oldal_Délity_14.jpg

  A Délity-történet: Az akácméztől a mézharmatig

Azt tartja, hogy a múltból merítő, de a jövőbe tekintő életszemléletét szeretné átadni az embereknek. Ezt kifejtené?

Egyrészt mindig is érdekeltek az őskultúrák, mert hiszem, hogy az emberiségnek akkor van jövője, ha ismeri a múltját. Komolyabban kezdtem foglalkozni a régi korok tárgyi emlékeivel, s ezt vállaltam fel az őskultúrás sorozatom megfestésével. Másrészt, amióta az eszemet tudom, a természetes anyagokat kedveltem, és szerencsésnek vallom magam, mert ráakadtam a csodálatos parafára, amelynek köszönhetően nemcsak a festmények lesznek egyediek, hanem környezetkímélő is, és sok mindent pótolhat az életünkben.

"Bátran nevezhetjük figyelemre méltó alternatívának a Föld jövőjéért folytatott küzdelemben."

Ahogy kimondta, hogy figyelemre méltó alternatíva, azonnal elkezdett kattogni az agyam, hogy mit tudok a parafáról, de nincs bátorságom felsorolni… Bemutatná, ha már ennyire jó ismerősök?

Fantasztikus élő anyagról van szó, hiszen az őt termő parafának csak a kérge, amely 9 évente magától leesik. Nem kell kivágni a fát, nem társul hozzá semmilyen erőszak, ugyanakkor helyettesíthető vele a fa, a bőr, a textil és a papír, tehát kulcsszerepe van a környezettudatos életmódban. Az az egy hátránya, hogy nálunk sajnos nem terem.

Ráakadt, megismerte, megszerette, aztán kikísérletezett egy technikát, amelyért Genius-díjat kapott.

Valahogy így, de az elismerésig hosszú út vezetett. Kezdetben én is, mint sokan, a dugóig és a parafa mentőövekig jutottam. Ekkor került a kezembe. Amikor az első lovat ráfestettem, olyan különleges térbeli, eleven hatást váltott ki, hogy ámulva felkiáltottam: Úristen, ez az anyag tud valamit!

Többek között azt, hogy a rusztikus szépsége különlegessé, élethűvé tesz mindent, ami belőle készül. Felületének esztétikus rajzolata, lyukacsos textúrája révén, kiválóan alkalmas egyedi, utánozhatatlan művek létrehozására. 

"Egyszer az is előfordult, hogy fél méter távolságból nem tudták megállapítani, eredeti vagy festett a repedés a képen."

Ugyanakkor a kísérletezés során arra is rájöttem, hogy milyen anyagokat szeret, mikor mutatja meg az igazi arcát. A lovas témájú festményeket, őskultúra megjelenítését kifejezetten kedveli, kőszerűvé, rusztikussá válnak rajta, mondhatni, egymásra talál a technika és a témavilág. Viszont például a naturális színekkel festett arcképek már nem érvényesülnek rajta.

Tényleg úgy beszél róla, mint egy élőlényről.

Mert az, és ezáltal nagy a művész felelősség is. Megvan a saját rezgése, egyénisége, információtartalma, ezért nem illik olyat rákényszeríteni, ami az energetikájával ellentétes.

"Mostanság amúgy is háttérbe szorul az élet tisztelete, s ezzel igyekszem felvenni a harcot."

 Bármit készítek belőle, fontos, hogy életerőt adjon, és gyógyító, pozitív energiát sugározzon. Előfordult, hogy egy képemet hosszú percekig nézte egy idős úriember, majd a végén azt mondta: hihetetlen erő sugárzik belőle, már attól feltöltődött, hogy nézte. Ezért is éri meg összhangban lenni az anyaggal, amivel dolgozunk, és önmagunkkal, az élettel.&nbsp;

Ön képzőművész is egyben, ezért gondolom, ahogy megismerkedett a parafával, nem csak a festmények kezdtek körvonalazódni a fejében.

Valóban így van. Főleg bőrdíszművek, amihez végre nem kell az állatokat elpusztítani. Táskákat, mellényeket, öveket, de ugyanúgy készítek egyéb használati tárgyakat, pénztárcákat, szemüvegtokot, hűtőmágnest, könyvjelzőket, piperetáskát és ékszereket. Nyitott vagyok arra is, hogy egyedi szimbólumokkal bármit alkossak, ami örömet okoz az embereknek.

Tőlem függetlenül is rengeteg lehetőség rejlik a parafában: a virágkaspótól a névjegyig, a reklámtáblától a dekorációs tárgyakig. Egyszóval számtalan fa, bőr, textil és műanyag tárgyat lehet vele helyettesíteni.

Most elképzeltem a táskámat, amelyben általában csak felfújható nyaraló nincs. Bírná a strapát?

Én is szeretem megpakolni, de eddig kitartott. Az erős hajlatokban, törésvonalak mentén viszont sajnos kezdett kopni. El ne feledjem, 7 év után!

Az alkotásain és a parafa kulcsszerepének bemutatásán túl, hogy tud ébresztőt fújni a művész, ha a Föld védelméről van szó?

A szülői generációnak nagy a felelőssége a gyerekek felé, feléltük, feléljük, ami az életfeltételeiket biztosítaná, ezért az a minimum, hogy a fiatalokat kell tudatossá nevelni, mert mi már majdhogynem menthetetlenek vagyunk. Ha kiskoruktól kezdve elültetjük bennük, hogy a saját jövőjük érdekében ne váljanak a fogyasztói társadalom kiszolgálóivá, ne károsítsák a környezetüket, és próbálják meg helyrehozni, amit mi elrontottunk, akkor talán van esély.

"Persze, vagyunk páran, akik „észbe kaptunk”, de hiszem, hogy bocsánatot kell kérnünk tőlük a mi generációnk nevében, mert nem biztatóak a jelek."

14_15oldal_interju.jpg

Közeli kapcsolatban a Föld egyik csodájával

Lehet kérni decens art decót, pörgős popartot, érzéki szecessziót vagy szigorú kubizmust. Attól függ, milyen miliőbe kerülnek majd a nyomatok, a festmények: budai borbárba, pesti romkocsmába, romantikus villába, elegáns szalonokba, vagány tiniszobákba.

Gyulai Attila képzőművész kaméleon módjára alkalmazkodik az idő kihívásaihoz, a kiállítótér enteriőrjéhez, a megrendelők igényeihez, sőt még az anyaghoz is – legyen az falsík, betonjárda, hátizsák, divatpóló vagy festővászon –, amire motívumait festi. Teszi mindezt fesztelen kreativitással és fegyelmezett precizitással, mert ez az ő szabadsága, mely a nehéz időkön is átsegíti. Válság idején is úgy tempózik a flow-ban, ahogy azt tanítani kéne…

A nyüzsgő fővárosi hájpot maga mögött hagyva néhány éve otthonra talált a kis Veszprém megyei faluban, ahol az egy főre jutó Kossuth utcák száma veri az országos átlagot, és ahol az újjászületett parasztház minden szeglete, színe, bútora a keze munkáját dicséri. Deep house- tól hangos garázsműhelyében, arany Buddhák és tarka festékpaletták között válaszol a kérdéseimre.

Nyári tárlatodat az elegáns balatonfüredi Villa Gyetvaiban rendezted, ahol ikonikus női alakjaidat helyezted változatos művészettörténeti korokba, hozzáigazítva őket a romantikus épület hangulatához. Általában az adott enteriőrhöz alakítod a festményeket? Hogy választod ki a teret, ahol kiállítasz? Milyen stílusú lakásokba ajánlod a festményeidet?

Igen, figyelembe veszem, hogy egy alkotás milyen kontextusba kerül. A képek csak akkor lépnek szinergiára a környezetükkel, ha van valami összekötő kapocs. A színek, a formák, a stílusok összehangolása által valami többet tudunk kapni, mint a részek összessége. 

"Ez ebben a „műfajban” elengedhetetlen, az alkotásokat agyon lehet csapni, de piedesztálra is lehet emelni ezáltal."

A képek alkotása közben mindig ellátogatok arra a helyre, ahová a munkák kerülnek. Figyelembe kell vennem a hely hangulatát, azokat a benyomásokat, amelyeket később beépítek a munkákba.

Télen a főváros két helyszínén is kiállítottál egyszerre, a ferencvárosi San Ramon Caffeeban és a részben általad dizájnolt budai Pas/sport Pubban. Ezúttal teljesen más szereplőket láthattunk a képeiden, méghozzá olyan fotorealisztikus, őszinte vonásokkal, mintha közeli ismerőseink lennének. Személyes kedvenceid a színészek és a zenei sztárok, akiket megörökítettél? Milyen stílusú hátterekbe helyezted őket?

Ez egy szubjektív tárlat volt olyan személyiségekkel, akik engem is inspirálnak munkásságukkal. Mindegyikük valami különlegeset, inspirálót tett le az asztalra. Életük a tehetség és a baromi sok munka kombója. Emellett igyekeztem nem azt az arcukat megmutatni, amit a publikum felé szorgos sajtómunkások és marketingesek vetítenek.

A tökéletes médiagépezet, élén a bulvárral mindent elkövet, hogy a saját aktuális szája íze szerint formálja a róluk alkotott képünket, és valljuk be, gyakran be is dőlünk ezeknek az előre megfontolt szándékkal konstruált imidzseknek. Ebben az esetben egy urbánus kávézóra esett a választásom, amit többségében fiatalok látogatnak. A pezsgő, trendi, nagyvárosi élet illik az élénk szín- és formavilágomhoz, a különleges karakterekhez.

Textiltechnikusi képzettségeddel a divat világa is közel áll hozzád. Egyedi, kézi festésű pólóidat neves hazai előadók viselik, de tartasz workshopokat kreatív érdeklődőknek is. Milyen technikával készülnek, és kiknek ajánlod e teljesen „personal design” üzenetű öltözékeket?&nbsp;

Valóban, az első „löketet” az iskola adta, ott ismerkedtem meg a divat alapjaival. Aztán már csak egy lépés volt a művészetemet erre a hordozóra adaptálni. Hosszú folyamat volt kidolgozni azt a technikát, amivel teljes értékű egyedi festményeket alkotok a textíliákra. Csakúgy, mint az egyéb munkáim, ez az irányzat is személyre szabható.

Ki tudja emelni a különlegességet, egyedivé teszi a személyiséget, stílusossá az öltözködést. Nem csoda, hogy sztárjainknak kézenfekvő viselet. Textilfestékkel dolgozom, a pólót vászonként feszítem ki, innentől olyan, mintha festményt készítenék. Aztán fixálom a munkát, így az évekig mosható, vasalható lesz.

Olvasóink közössége nyitott a lakberendezésre, az otthonteremtésre és a redizájn megoldásokra, így a te színes házad is tetszésre talál itt. Mesélnél a felújításról, a színek és enteriőrök kialakításáról? Mely bútordarabokat újítottad fel, és milyen technikákat használtál?

Amikor megláttuk a régi parasztházat, rögtön beleszerettünk. Művész lévén, „olvastam a sorok között”, tudtam, hogy kreatív megoldásokkal otthonosan be tudjuk lakni. 

"A fatárolóból fészer, a garázsból festőműhely lett, és a szobákban ügyesen ötvöztük a modern skandináv bútorokat a régi hangulatú, lúgmosott szekrényekkel, komódokkal."

A falakra polcok helyett faládák kerültek, igyekeztük kerülni a kommersz megoldásokat minden tekintetben. Antikoltuk őket kis festéssel, csiszolással, hajópadló egészítette ki az alapokat. Aztán a finomhangolással is ehhez igazodtunk a párnákkal, takarókkal, lámpákkal. A festmények nálunk gyakran cserélődnek, így évente többször is lesz új meg új nappalink.&nbsp;&nbsp;&nbsp;

Ez a magazin az újrakezdésről, a talpra állásról is szól. Hogy találtál magadra a vidéki nyugalomban a pörgős nagyvárosi élet után? Változott-e a művészeted, a tempód, az inspirációid? Mit jelent neked a támogató társ és a család közelsége?

Az élet úgy hozta, hogy váltanom kellett. A fővárosban felmondták a műhelyemet és az albérletemet is, Veszprémben – ahova ingáztam – pedig a nevelt fiam nőtt akkorára, hogy nagyobb élettér után kellett néznünk. Ezt Veszprémtől nem messze, egy faluban találtuk meg. 

Először nagyon szokatlan volt a miliő, az új élettér, az egész életvitelünk megváltozott. A város, érdekes mód, nem hiányzott, mert ahogy vissza-visszamászkáltam oda, jöttem rá, hogy milyen zajos, koszos, büdös, szürke helyen éltem. Vidéken meg kellett tanulni kertészkedni, magaságyást és sziklakertet építeni, ültetni, gyomlálni. Hamar belejöttünk. Mint ahogy az itteni életbe is. A járvány következménye és a vidék jellege lelassított minket. Csönd és nyugalom lett az uralkodó, így egymásra is több idő és figyelem jutott. A művészetem is lelassult, kitisztult.

"Fókuszba került a szépség, több türelemmel több időt szántam az alkotásokra. A letisztult rálátás maga volt az inspiráció."

Eddig elkerülte a figyelmemet, de abban látom a fejlődést, hogy több, minőségi energiát szánok a művészetre.

Mik a terveid a továbbiakban? Hogyan próbálsz bent maradni a művészet körforgásában?

Az elektronikus szupersztrádán mindenképp otthonosan mozgok, így innen is közel vagyok bármilyen lehetőséghez. Terveim között szerepel évi 3–4 kiállítás, elérhetőbbé akarom tenni a kézzel festett pólóimat, hogy több emberhez juthassanak el. 

Beindítanám újfent a pólófestő workshopomat is, hogy továbbörökítsem ezt a speciális művészeti tudást. Tovább népszerűsítem a színpadi show-mat, hogy egy kis színt vigyek a rendezvényekbe, hiszen az is olyan kuriózum, amit nem sokan csinálnak.&nbsp;

"A stílusok, irányzatok közötti szörfözés mára már védjegyemmé vált. Megkerülhetetlen karakter szeretnék lenni kicsiny hazánkban, aki egyből szóba kerül, ha valamilyen különleges művészeti alkotásra van szükség..."

Sikersztori

Sikersztori

Közeli kapcsolatban a Föld egyik csodájával

Sikersztori

Vizitkártya: Hollywood a garázsban

Sikersztori

Sikersztori

Sikersztori

Sikersztori

Sikersztori

Sikersztori