Dobd ki a szemetest! Vagy legalább borítsd ki…

Úttörő esetleg Don Quijote? Mindkettő egyszerre. A hölgy, aki hét évvel ezelőtt kiborította a szemetest, és ezzel megpecsételte a saját, illetve a hulladéktároló sorsát.

Tóth Andi a „zero waste”, azaz a „háztartásom hulladék nélkül” életmód legismertebb hazai alakja, aki szerint a kis lépés is számít, mert tíz év múlva késő lesz.

Egyik reggel felébredt és azt mondta magának, hogy holnaptól no more waste?

Így is mondhatnánk. 2016. január 1-én bogarásztam a neten, s belefutottam egy Bea Johnson cikkbe. Ő egy amerikai nő, aki két gyerekkel immár 15 éve vezeti a háztartását hulladék nélkül. Addig azt hittem, hogy profi vagyok, minden bio és öko volt körülöttem, de ez az írás rávilágított, hogy a hű, de tudatos életmóddal, mennyi szemetet termelek. Azonnal kiborítottam a tárolót, s amikor megláttam, hogy mik vannak benne, szinte megdöbbentem. A cél azonban már kezdett körvonalazódni: le kell számolni a szemetessel!

Jól értettem, önnek nincs kukája?

De, sajnos van. Viszont mostanra eljutottunk odáig, hogy csak 9-10 havonta kell kivinnünk a kommunális szemetet.

Azért nyugtasson meg, hogy egy ekkora változást ön sem ugrott meg könnyedén!

Tudtam, hogy mit szeretnék, ezért simán ment. Az más kérdés, hogy voltak olyan elrugaszkodott ötleteim, amire a család azt mondta, felejtsük el. A tusfürdő és a fogkrém komoly fejtörést okozott, de a mai napig vannak olyan területek, amiket elengedtem, mert semmit nem szeretnék a férjemre és a gyerekekre erőszakolni.

Ez most meglepően hangzott. Hogy fér bele a zero waste életmódba az elengedés?

Itt a tudatosság a fontos, hogy azt érezze az ember, ezt ugyan elengedtem, de sok mást csinálok, ami jó irányba visz.

Milyen elveken alapul a „hulladéknélküliség”?

Az öt alapszabály közül a legfontosabb a fogyasztás visszautasítása, vagyis megálljt mondok a vásárlásra, s csak akkor veszek meg bármit, ha az elengedhetetlen, nem azért, mert mutatós, divatos, esetleg a régi már egy éves. A másik a csökkentés. Annyit vásárolok, amennyire szükségem van, és megnézem, hogy van-e otthon belőle, beszerezhetem-e használtan, azaz a már piacon lévő tárgyakat használom tovább.

Ugyancsak fontos alapelv az eszközök életútjának a kinyújtása, vagyis az újrahasználat, nem feltétlenül az eredeti funkciójának megfelelően. Például megveszem a csemegeuborkát és az üvegből vázát, ceruzatartót csinálok vagy újratöltöm befőttel, lekvárral.

Már hármat felsorolt és még sehol sincs a szelektív gyűjtés, pedig azt gondolná az ember, hogy az a legfontosabb.

Nagy tévedés, az csak a sor végén van. Az újrahasznosítás kapcsán fontos megjegyezni, hogy ha már megtelik a tárolónk, hulladékot termeljünk, ne szemetet, ami az égetőbe megy. Ám arról sem szabad megfeledkezni, hogy amiből iparilag új alapanyagot lehet készíteni, annak milyen a hatékonysága. Itt van például a pet palack. A feldolgozás során nyert granulátumok töredékéből lesz újra palack, a többsége újonnan legyártott műanyag, amiből lábtörlő és polarpulcsi készül, és ezekre azért nincs gyakran szükségünk.

Ezzel szemben, mondjuk az üvegnek százszázalékos az újrahasznosítása. Lehet, hogy nem olvasztják be és készítenek belőle újat, de egy ipari tisztítással ugyanúgy használható a befőttes- vagy sörösüveg. Innentől kezdve, amelyiknek a feldolgozási hatékonysága rossz, azt igyekszem minimalizálni, aminek meg jó, annál fokozottan figyelek, hogy minél tovább tudjam használni.

Az ötödik alapelv?

A komposztálás. Minden természetes alapanyagú hulladékot komposztálok.

Mit gondol, az emberek tisztában vannak a hulladék és a szemét közötti különbséggel, az útjukkal, vagy akár a szelektív gyűjtéssel?

Nem feltétlenül. Sokan abban a hitben élnek, hogy minek szelektáljanak, úgyis összeöntik a kukásautók, pedig nem. Az más kérdés, hogy az újrahasznosításban is van, hova fejlődni, de legalább létező folyamat.

Egy statisztika szerint az emberek többsége 100 méternél többet nem hajlandó megtenni azért, hogy szelektíven gyűjtsön valamit, és pontosan ezért tartom fontosnak, hogy ne ez legyen az elsődleges szabály, hanem az, hogy mértékletes vásárlással, odafigyeléssel eleve ne termeljünk szemetet, és akkor még ennyit sem kell sétálni.

Szélmalomharcost látok magam előtt. Annak érzi magát?

Néha igen, de nem csüggedek, mert eszembe jut, hogy komoly gondok vannak globálisan a környezetvédelem terén, és szinte borítékolható, hogy tíz év múlva már késő lesz.

"Bízom abban, hogy rövid időn belül ezt egyre többen felismerik és akkor nem Don Quijote leszek, hanem az úttörő, akinek sikerült ébresztőt fújnia."