A vízlábnyom feltárja a legfontosabb vízhasználati mintázatokat, ezzel együtt segít az egyének, a vállalkozások és az országok szintjén is megérteni, hogyan használhatnak kevesebbet ebből az életet jelentő erőforrásból.
Az általunk felhasznált víz több annál, mint amit
a csapból kiengedünk. Sokkal több!
Vízre van szükség a ruhák elkészítéséhez,
amiket hordunk, az állatok tartásához, amiknek a húsát vagy a tejét
elfogyasztjuk, de annak a papírlapnak a legyártásához is, amire a
bevásárlólistát összeírjuk.
Ezek együttese adja meg, hogy mennyit fogyasztunk
el a Föld véges vízkészletéből – azaz mekkora a vízlábnyomunk.
A leggyakrabban "kék" bolygóként" becézett
Föld több mint 70 százalékát víz borítja. Ennek azonban a 97 százaléka az óceánokban
található, 2 százaléka pedig a gleccserekbe és a jégsapkákba zárva – azaz
mindössze 1 százalék marad, amin az ember és a természet osztozkodhat.

Noha az édesvíz megújuló erőforrás, olyan ütemben
használjuk, hogy a természet nem tud lépést tartani az általunk támasztott
kereslettel. A 2000-es évek elején egy holland professzor, Arjen Hoekstra
mutatott rá, hogyan is lenne érdemes kezelni ezt az értékes, de egyre szűkösebb
erőforrást.
Megalkotta a vízlábnyom számításának alapjait, amely nem csak
szembesít a kihívásokkal, de a megoldás felé is utat nyit.
A képlet a közvetlen mellett a közvetett vízfogyasztást is tartalmazza
Előbbit viszonylag könnyű megbecsülni – ha
rászánjuk az időt és az energiát. A direkt vízfogyasztáshoz ugyanis minden
hozzátartozik, amit látunk: a fogmosáshoz, a mosogatáshoz, az öntözéshez vagy
éppen a mosáshoz felhasznált víz.
Ennél nehezebben nyomon követhető az általunk
használt termékek vagy elfogyasztott ételek előállításához szükséges víztömeg.
Ennek meghatározásához figyelembe kell vennünk: a felszíni és felszín alatti
vizet, amelyet a gyártás során elhasználnak ("kék víz"), az esővizet,
amely a folyamat hatására elpárolog ("zöld víz"), valamint azt a
mennyiséget, amelyet a termék vagy szolgáltatás létrehozása során elszennyeznek
("szürke víz").

Egy csésze kávé például 140 liter, egy pohár tej 200
liter, egy pamut póló 2000 liter, egy hamburger pedig 2400 liter vizet emészt
fel a közösből.
Ezek együttese adja ki, hogy a dél-afrikai országokban átlagosan
800 köbméter, Magyarországon közel 2400 köbméter, Amerikában pedig 2800
köbméternél is több vizet használ el egy ember éves szinten.
A vízlábnyom tehát hozzájárul annak megértéséhez, hogy egyén, vállalkozás és ország szinten is van tennivalónk bőven a vízkészletek megóvásában. A döntéseink nem csak a közvetlen környezetünkben
hatnak ki a környezetre, hanem ott is, ahol az általunk fogyasztott termékek és
igénybe vett szolgáltatások „megszületnek”.
Fotók: @KLI