Minden falat hús sokba kerül a környezetnek

A szakemberek egy ideje már kongatják a vészharangot: a húsfogyasztás mielőbbi visszafogása nélkül vajmi kevés esélyünk van a klímaváltozás ellen és a biodiverzitás fenntartásáért folytatott küzdelemben.

Jelenleg a termőterületek közel 75%-át használjuk állati takarmány előállítására, a húsfogyasztás pedig a jelenlegi növekedési ütemben 25 éven belül akár 60-70%-kal is nőhet. Nem nehéz belátni: a bolygó nem fogja elbírni ezt. Változtatnunk kell hát. Pontosabban váltanunk.

Csökkenő biodiverzitás, túlzsúfolt, de fenntarthatatlanul működő állattelepek, intenzív víz- és talajszennyezés, a természet elől elkobzott élőhely, hatalmas vízlábnyom.

Az állattenyésztés és az ebből táplált húsfogyasztás az egyik legszennyezőbb, egyszersmind legpusztítóbb iparág napjainkban.

Ideje határokat húzni neki. Ebben segíthetnek a szalámik és fasírtok ízvilágát idéző, de azok környezetkárosító hatásaitól mentes, egészséges és változatos vegán „húsok”.

Utánzat vagy valóban jó?

Noha még ma sem számítanak slágerterméknek, a húsok növényi alapú alternatívái nem újkeletűek. Két évezrede keressük ugyanis az állati fehérje legjobb helyettesítőjét.

Ennek az eredményei azok a termékek, amelyek ízélményükben nagyon is hasonlítanak a húsra, illetve az olyan alapanyagok, amelyek a hús szerepét töltik be a tányéron.

A tofu, a szejtán, a hüvelyesek és a babfélék nem csak azoknak kínálnak teljesértékű alternatívát, akik a „zöld” étrendet választják, de azoknak is, akik törődnek a környezettel.

A „húsmentes hús” ökológiai lábnyoma ugyanis összehasonlíthatatlanul kisebb a hagyományos húsokénál.

Míg fél kilogramm marhahús előállításához akár 30 000 liter vizet is felhasználhatnak, az egyik legnépszerűbb húspótlóból, a tofuból duplaennyi is mindössze 1 000 liter vizet emészt fel.

Egy friss svéd tanulmány pedig hét különböző növényi alapú étrend karbonlábnyomát vetette össze, és arra jutott, hogy a vegán étrend esetén csökken a legnagyobb mértékben az üvegházhatású gázok kibocsátása a húsalapú táplálkozáshoz képest. Ha a vegán étrendben növényi húshelyettesítők szerepelnek, ez az érték 52%.

És akkor még egy ütős érv: a növényi alapú húshelyettesítők képesek mérsékelni egy sor betegség kialakulásának kockázatát.

Az átállással csökken ugyanis a túlzásba vitt állati eredetű fehérjék, a zsír és a cukor bevitele, miközben a tányéron javul a vas, a rost és a magnézium aránya.

A vegán „húsok” ráadásul az antibiotikumoknak ellenálló baktériumok terjedését is csökkenthetik.

Nemrégiben a Netflixen megjelent egy sorozat Az vagy, amit eszel: Az ikerkísérlet címmel. A kommentek között szemezgetve, volt akinek egy életre elment a kedve a hústól (valljuk be, hatalmas ötlet volt kozmetikázás nélkül, "nyersen" tálalni a húsfeldolgozás és az állatartás hátrányait), akadt olyan, aki hisztériának tartja az egész harangkongatást, és voltak olyanok is szép számmal, akik azt rótták fel a készítőknek, hogy túlságosan eltolták az egészet a növényevés felé, pedig azon a portán is lenne, mit sepregetni (GMO, vegyszerek, antibiotikumok és társaik).

Ez utóbbiakkal részben egyet is lehet érteni, mert ha túlságosan sulykolnak valamit, akkor az ember óvatossá, sőt, kétkedővé válik. Pedig előtte bemutatták, hogy mekkora terhet ró az állatenyésztés a Földre, vagy a szervezetünkre, de ezt hamar elfelejti, mert kigyullad a vészvillogó: engem erőszakkal löknek a zöldségek "karjaiba".

Ennek a cikknek sem az volt a célja, hogy kijelentsük: egy út létezik, és az a vegán út. Ahogy eddig is tettük, svédasztalon tálaljuk a tényeket, mindenki annyit szed belőle, amennyire éhes...

Életmód

Minden falat hús sokba kerül a környezetnek

NSzM

Utánzat vagy valóban jó?

További cikkek

Otthon

Ajánló

Sikersztori