Az őszutónak is nevezett hónapban a halottakra, szentekre, libalakomára, szerelmi, házassági jóslásokra, és az új bor kóstolására helyezték a hangsúlyt elődeink.
"Amit az őseink megtapasztaltak, követendőnek hittek és
átadtak, azt szerencsére a modern világ zaja sem tudta elnémítani."
Különleges, értékes kincsek ezek, és minél több van a
birtokunkban, annál hangosabban halljuk elődeinket. Éppen emiatt gondoltuk azt,
hogy mi is hozzájárulunk a kincsek gyűjtögetéséhez...
Érdekes kettőség jellemzi a tiltásokat és a szokásokat ebben a hónapban.
Őseink úgy tartották, hogy ez nem a szerelmeskedés ideje, de
a szerelmi jóslásokra készen álltak, ekkor vált annyira éretté az új bor, hogy
megkóstolhassák, ám a tiltások között az is szerepel, hogy inni elsősorban
gyógynövények főztjét szabad.
Az egészség megőrzése kapcsán tyúktojást
ajánlottak és mézet, és károsnak tartották bármely állat fejének a
feldolgozását. Az időjárást a bükkfáról levágott forgácsból jövendölték, ha
száraz volt, enyhe időre számítottak, ha nedves, akkor kemény télre.
A hónap szülöttei
Aki Szent András havában született emberek már előnyökkel
indulnak az életben, hiszen úgy tartották, hogy a novemberiek szerencsések,
igazságszeretők, félik az Istent, becsületesek, okosak, bölcsek, hűségesek,
kitartóak és még takarékosak is.
Kiemelt napok
November 1.
Ahogy ma is, Mindenszentek napján azokra a szentekre
emlékeztek, amelyek név szerint nincsenek megemlítve a naptárban. A sírokon
gyertyákat égettek, akárcsak ma, amelyek az örök világosságot jelképezik. Számos
helyen „kóduskalácsot” is sütöttek, hogy megvendégelhessék a temető kapujában
várakozó koldusokat.
November 2.
Halottak napja előtt nagytakarítást tartottak számos helyen,
mert úgy vélték, hogy a család halott tagjai ilyenkor hazalátogatnak. Viszont
az ünnep hetén tilos volt mosni, fokhagymát ültetni vagy meszelni.
November 11.
Szent Márton napján vágják le a ludakat, mert a mondás
szerint:
„Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át, éhezik."
Ráadásul Márton bírának is számított, hogy milyen lesz az új bor, mert ekkor
volt először iható. Dologtiltó napként is ismerték, nem volt szabad mosni,
teregetni, mert az az állatok pusztulását idézhette elő.
A pásztorok vesszőket
adtak ajándékba a gazdáknak, mert azt tartották, hogy ahány ága van Szent
Márton vesszőjének, annyi malaca lesz a kocának. Az időjárás kapcsán pedig úgy
vélték: „Ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál."
November 19.
Erzsébet napja számított őseinknél az őszi munkák
zárónapjának. A legények ekkor tettek a párnájuk alá lopott leányinget, mert
arra számítottak, hogy így megálmodják a jövendőbelijüket. Az időjárásról azt
tartották, hogy ezen a napon változik meg, lehűlés után enyhülést, enyhe idő
után lehűlést vártak, sőt sokszor az első havazást is ezen a napon várták.
Innen a mondás: „Erzsébet megrázza pendelyét".
November 25.
Katalin napján a lányok ágat tettek a vízbe, mert úgy
hitték, hogy ha az kizöldül karácsonyra, akkor jó eséllyel férjhez mennek
jövőre. De sok helyen a fiúk is böjtöltek, hogy megálmodják a varázsnapon, hogy
ki lesz a feleségük. Itt ért véget a vigasságok ideje, hiszen ezután nem sokkal
kezdődött az adventi időszak, amikor már sem lakodalmat, sem táncos bálokat nem
lehetett tartani. A szerelmi mellett időjárásjósló napnak is számított, a ma is
ismert mondás szerint: "Ha Katalinkor kopog, karácsonykor tocsog".
November 30.
Az András-nap is a szerelmi jóslások körül forgott. A lányok
amellett, hogy lopott férfineműket tettek a párnájuk alá, hogy így megálmodják
a jövendőbelijüket, böjtöltek is, mert hittek abban, hogy: „Aki böjtöl András
napján, vőlegényt lát iccakáján.” Mindemellett gombócot is főztek, amelyekbe
neveket rejtettek. Amelyik névvel töltött gombóc elsőre feljött a víz tetejére,
attól vártak gyűrűt.
Fotók: 123RF