„Ott él bennünk vágy, hogy kapcsolódjunk a természettel”

Hogy miért és hogyan érdemes a kertészkedésnek nekilátni? Veteményes iránti szeretetével és páratlan természetességével a TikTokot (is) meghódító Bukovicsné Békefi Daisyvel beszélgetünk erről.

A kikelet az emberek többségében megmozgat valamit. Az a valami pedig nem más, mint egy ösztönszerű késztetés arra, hogy közel legyünk a természethez. Ennek egyik legegyszerűbb, egyszersmind leghasznosabb módja, ha kertészkedni kezdünk. Kicsiben, óvatosan, lépésről lépésre.

Daisy-vel készült korábbi interjúnkban már megismerhettük a kivételes hölgy természet iránti szeretetét, most azonban a kertészkedés áll a fókuszban.

A természet tavaszi éledése még azokat is megérinti, akiket kevésbé szoros kapocs köt hozzá. Hogyan éled meg ezt az időszakot te, akit egy korábbi beszélgetésünkben – nem véletlenül – csak úgy hívtunk: a tündelány?

Minden évszakot szeretek, de a tél végén engem is rendre utolér az érzés, hogy most már aztán elég volt. Nagyon élvezem, hogy sokat lehetünk kint a gyerekekkel. Elég nagyok már ahhoz, hogy besegítsenek a kerti feladatokba. Márpedig a veteményes körül ilyenkor van teendő bőven. Nem erőltetjük rájuk a természet szeretetét, hiszünk abban, hogy az az igazi, ha magától ébred fel bennük a kíváncsiság, hogy mi miért történik odakint.

Akkor most a természet a kezetekre játszik, mert olyan intenzív változásban van épp, hogy számtalan dolgot együtt figyelhettek meg.

Az első hóvirágnak például együtt örültünk, amikor pedig elhervadt, elmagyaráztam a gyerekeknek, hogy az ő ideje lejárt, át kell adnia a helyét a nárcisznak és a tulipánnak.

Aki követ téged, az látja, hogy mennyi időt töltesz kint, miközben ezernyi más dolgod is van. Hamarosan megjelenik gyógynövényekről írt könyved, a natúrkozmetikai termékcsaládod bővíted épp, páratlanul őszinte TikTok videókkal segíted a követőidet, a három gyermekről és a mindennapi teendőkről már nem is beszélve. Ezek alapján azt gondolná az ember, ha neked belefér az idődbe kertet gondozni, mindenkinek bele kell, hogy férjen.

Még ha nem is fogalmazódik meg egzakt módon, ott él bennünk vágy, hogy kapcsolódjunk a természettel. Ezt pedig ösztönszerűen felerősíti a napsütés.

Akár már néhány balkonláda elég lehet arra, hogy megtapasztaljuk, milyen érzés növényekről gondoskodni.

Ez nem idő és hely kérdése. Amikor pedig az első saját nevelésű paradicsomba kóstol bele az ember, meghatározó élményben lesz része.

Neked is van ilyen „első” élményed?

Inkább számtalan. Egyszer például, amikor gyerekként kint játszottunk az udvaron, szóltam édesapámnak, hogy megéheztem. Ő kikerekedett szemekkel nézett rám, és annyit mondott: „Hogy lehetsz éhes? Hiszen tele vagyunk étellel.” És valóban. Körülnéztem és láttam, hogy egy karnyújtásnyira vannak tőlem a friss zöldségek és gyümölcsök. Azt ehetek, amit csak akarok.

Ezért éri meg belevágni?

Ezért is. Meg önmagában a kertészkedés öröméért. Amikor leszüreteled az első uborkát, nem csak egy uborkát látsz a tányéron. Láttad magként, és szurkoltál neki, amikor mini termés volt. Ez egy nagyon izgalmas és tanulságos folyamat, ami a zöldség ízében is visszaköszön majd.

És hogyan éri meg?

Érdemes tisztában lennünk önmagunkkal. Bármilyen csábítóak is az egzotikus zöldségek és gyümölcsök, a kezdő hobbikertészek inkább fűszernövényekkel vagy hagyományos konyhakerti fajtákkal kezdjenek – paprikával, paradicsommal, salátával.

Ezeknek kicsi a helyigényük, könnyű gondozni őket, és gyors sikert ígérnek, ami az első évben nagyon fontos.

Ne magvetéssel próbálkozzunk – abban sok a buktató –, inkább vásároljunk palántát a piacon, és ültessük át otthon. És még egy tanács: soha ne vállaljuk túl magunkat. Kevesebb fajta igényeit könnyebb kielégíteni.

Még akkor is, ha a boltban vásárolt cserepes bazsalikomot sem tudtam még soha életben tartani?

Csalóka dolog ez. A bolti növények nagy része már a polcokon halálra van ítélve. A termesztőnél ugyanis a lehető legoptimálisabb körülmények között nevelkednek, amit viszont máshol képtelenség nekik biztosítani. Ahogy az szemnek oly’ kedves szabályos bokor forma sem természetes, hiszen nem tudnak szabadon növekedni.

A tökéletesség illúziója tehát a kerteket is megfertőzi...

Pedig ez minden, csak nem természetes. Aki most nevel először konyhakerti növényt, meg fog lepődni, hogy a paradicsom nem teljesen kerek, a sárgarépa pedig igazából girbegurba. De ezzel nincs is semmi gond. A lényeg, hogy finom és egészséges legyen.

Azt hiszem, a TikTok oldalad ezért is nagyon hasznos. Semmi filter, semmi manír. Pont olyannak mutatod meg a kertészkedést, amilyen az valójában.

Eszem ágában sincs ezen bármit „szépíteni”. Volt már, hogy édesanyám – akivel egyébként közösen gondozzuk a kertet – rám szólt, hogy a sáros csizmát azért cseréljem le, mert a videóban nem mutat jól. De hát épp a veteményesben dolgoztunk, ahhoz pedig a gumicsizma passzolt.

Hadd vonjam le akkor a fő konklúziókat a kezdő kertészek számára. Helyből és időből nem kell sok, türelemből, fokozatosságból és a tökéletlenség elfogadásának képességéből viszont annál több.

És még egy dolog. Semmit ne éljünk meg csalódásként. Nem mindig rajtunk múlik, hogy sikerül-e. Ha pedig igen, az páratlan élmény lesz.

További tartamat az alábbi linkeken találsz

/alkotoenergia

Greens of Daisy