ÚJRA! magazin & kiadványok - „Alkotó Energia ÚJRA!”

„Az alkotás segít tudatosítani magunkban az érzéseinket” – vallja Czibere Ágnes festő. Az Énidő Élményműhely alapítójával a gyógyító erőről, alkotói szabadságról, az érzések sokszínűségéről és az ajándékozás öröméről beszélgettünk.

A művészet talált rád vagy te a művészetre?

Úgy hiszem, gyermekkorban mindenki kapcsolódik valamilyen formában a művészethez. Festünk, rajzolunk, kézzel készített ajándékokkal lepjük meg a szeretteinket. Ez velünk született képesség, de később, a felnőttkori teendőink, életvitelünk terheltsége miatt sokszor alábbhagy vagy teljesen kialszik bennünk ez az igény.

Ami a személyes „találkozásomat” illeti, a gyermeki rácsodálkozásból kinőve, az első igazi nagy felismerésem tizenhat éves koromban történt. Ekkor tapasztaltam meg a művészet segítő és terápiás hatásait.

Ebben az időszakban Amerikában éltem egyedül, a családom nélkül. Jártamban-keltemben botlottam bele egy kis művésztanyába, amelynek aztán rendszeres látogatója lettem.

Ezután bármilyen kihívással néztem szembe a hétköznapokban, arra a művészet mindig gyógyírt adott. Mindent kifestettem magamból.

Ez nemcsak megnyugtatott, de kiegyensúlyozottabb és boldogabb emberré is formált. Az életem hosszabb kitérőket vett, miután megszületett bennem a döntés, hogy ezt a felszabadító örömérzést másokkal is megosszam.

Élményfestés: Czibere Ágnes interjú

Ezért jött létre az Énidő Élményműhely?

Igen. Mióta élményfestéssel foglalkozom, észrevettem, hogy a hozzám látogató emberek többségének ugyanilyen menedéket és örömforrást ad a festés, mint amilyet magam is megtapasztaltam.

Hiszek abban, hogy az alkotás segít tudatosítani magunkban az érzéseinket. Olyan ez, mint mikor álmodik az ember, és egy másik dimenzióba kerül.

Szükségünk van arra, hogy időnként lelassítsunk és nagyobb teret engedjünk azoknak a folyamatoknak, amelyek bennünk zajlanak.

Az élményfestés korlátlan kalandozás, vagy azért kötött a forma?

A forma, bár szabad, mégis fokozatokból áll. A résztvevők egy felrajzolt festővásznat kapnak, s adott egy festmény, amely alapján dolgozunk. Ez a vezérfonal, de a színárnyalatokkal, illetve a képi világgal eltérhetünk az eredetitől. Legyen szó egy mandaláról vagy akár egy absztrakt festményről, minden képben megtalálható az alkotó is.

Az érzéseim, az adott lélekállapotom, a gondolataim, az emberekhez való viszonyom, mind-mind visszatükröződnek a festményben, és a részévé válnak.

A visszajelzések is megerősítenek abban, hogy bármi, ami művészet vagy kreativitás, és kiszakít bennünket a hétköznapokból az egy teljesen új tapasztalatot ad az embernek önmagáról, s a világról is, amiben él.

Munkásságod az élményfestésen kívülre is kiterjed?

Igen, önállóan is alkotok. Képeim mindig szívvel-lélekkel készülnek, s addig játszom a festékkel, míg létre nem jön az az alkotás, melyet magam is örömmel tennék ki a falamra.

Fontos és számít, hogy milyen tárgyakkal vesszük körbe magunkat, s azok milyen lelkülettel, szándékkal készülnek.

Célom, hogy munkáimmal hozzájárulhassak a lakótérben uralkodó hangulat kialakításához. Abban is hiszek, hogy minden képnek megvan az igazi gazdája valahol a világban.

Egy igazi alkotó ember mindig az új teremtésén munkálkodik. Jelenleg mi motivál?

Szeretek kísérletezni és új technikákat kipróbálni. Az anyagok is sokfélék. Kicsit olyanok, mint mi, nők. Sokan vagyunk sokfélék, s bár mindegyikünkhöz hasonló út vezet, mégsem egyforma. Alapvetően farostra és vászonra festek, de mostanában a táskafestés rejtelmeiben mélyedtem el.

A művészet nemcsak a kiváltságosoké, mindenki számára elérhető. Ebből született az ötlet: miért csak az otthonainkban éljünk együtt a műalkotásainkkal, amikor hordhatnánk is magunkon?

Ez az új vonal inspirációval tölt el, s a táskák is éppúgy, mint a festmények, személyes és különleges ajándékok, amelyek valódi törődést és szeretetet fejeznek ki.