Szükséges rossz vagy valóban a fenntartható jövőt szolgálja? Törvénynek hívjuk, de tulajdonképpen szemlélet, amellyel mindenki jól járhat. Rövidítések, pénzügyi- és gazdasági szakzsargonok röpködnek a levegőben, amitől még zavarosabbá válik az ESG. Ezt a ködöt próbáljuk meg eloszlatni a sorozatunkkal.
Amióta az Országgyűlés december 12-én elfogadta a magyar
ESG-törvényt, szinte naponta jelennek meg szakértői írások a beszámolókról, a
vállalati társadalmi felelősségvállalás szabályairól, ám úgy tűnik, sok
vállalat még nem készült fel erre a kötelezettségre.
Az ESG rövidítés az angol Environment (környezet), Social
(társadalom), Governance (vállalat vezetés/irányítás) szavakból ered, s erre a
három pillérre épül a cégektől elvárt a jelentéstétel (2021 április 21-én
fogadta el az Európai Bizottság a fenntartható finanszírozás csomagot).
Célja,
hogy a rövidtávú profitmaximalizáló felfogást a hosszútávú, és főként etikus profitmaximalizálás
váltsa fel.
Még pontosabban: a pénz- és tőkepiaci szereplők – fenntarthatósági szempontból
– tisztán láthassák az országok, vállalatok, cégek tevékenységét, illetve a nem
pénzügyi kockázatok vagy lehetőségek könnyebb nyomonkövetése.
Ma már nem csak a befektetők, hanem a dolgozók részéről is
elvárás a cégek felé, hogy ne pusztán a pénzügyekre koncentráljanak, hanem hogy
megfelelő társadalmi és természeti irányvonalaik legyenek és azokkal
megfelelően gazdálkodjanak.
Az ESG-re elsősorban törvényként tekintünk pedig az
ESG-személet jobban megilletné, hiszen beszámolói kötelezettségi macera ide
vagy oda, közös érdekünk, hogy a vállalatok fenntarthatóan működjenek.
Ugyanakkor pont a látszat zöldítés jelentette eddig az egyik legnagyobb
akadályt, hiszen a kedvező „zöld minősítésekkel” illetett befektetésekről,
beruházásokról számos esetben kiderült, hogy a „zöldrefestés”(greenwashing)
áldozatául estek.
A szemlélet három fő területet emel ki:
- A vállalatok, gazdálkodó szervezetek működése,
milyen környezeti hatásokat idéz elő.
- Hogyan kezelik a társadalmi kérdéseket cégen
belül és kívül.
- A felsővezetők milyen tevékenységet folytatnak
és milyen döntési mechanizmusokat alakítanak ki

Környezetvédelmi pillér
A legkomplexebb pillér.
Lég-, víz- és talajszennyezés,
üvegházhatású gázok kibocsátása.
A „születéstől a végig” tartó időszak
megfelelő kezelése, új alapanyagot használnak, vagy újrahasznosítottat, és
gondoskodnak-e arról, hogy az alapanyagok hosszú időn keresztül
visszaforogjanak a gazdaságba és ne hulladék váljon belőlük.
Szintén fontos,
hogy a tevékenységhez erdőírtásra van-e szükség, és mennyire figyelnek a
biodiverzitás (biológiai sokféleség) megőrzésére és védelmére. Ám ugyanennyire
fajsúlyos kérdés a vízkészletek gondos használata.
Társadalmi pillér
Ebben a jelentésben szerepel, hogy a vállalatok, hogyan
gondoskodnak a munkavállalóik biztonságáról, fejlődéséről, egészségvédelméről,
és jövőképéről, hogyan döntenek, mik a bevett gyakorlataik a személyügyi
kérdésekben.
Szintén része a termékeik biztonsága és minősége, hogyan állnak az
etikátlan beszállítói magatartás kérdésköréhez, és milyen irányelveik vannak
arra, hogy a szolgáltatásaik, termékeik hátrányos helyzetű, kisebbségi
csoportok számára is elérhetőek legyenek.
Irányítás pillér
Itt a jelentésben szerepel az igazgatótanács sokszínűsége, a
részvényesek jogai, a vezetőség kompenzációja, amely nem árt, ha összhangban
van a fenntarthatósági célokkal. A korrupció és a versenyellenes magatartás is
ide tartozik.
Az ESG eredetileg a befektetőknek készült keretrendszer
volt, így értékelték a tőzsdei kibocsátók által közzétett fenntarthatósági információkat,
ám mivel ezek az információk egyre jobban előtérbe kerültek a befektetőkön túl
is, így az ESG jelentéstételi keretrendszerré alakult.
A következő részben a
jelentéstételről olvashatnak majd.
Forrás: Deloitte/VG