Olaszországban és Japánban már évek óta állnak 3D-nyomtatott vályogházak, közöttük olyan is, ami kifejezetten lakhatásra készült. A technológia ígéretes, de még sok a kérdőjel. Nézzük, mit tudunk róluk eddig, és milyen ígéretet hordoznak magukban a jövőre nézve.
A nyers föld 3D-nyomtatása 2010
körül jelent meg az építőipar horizontján, az évtized végére pedig el is ért a
valós méretű épületekig. Az egyik első, teljes méretű, földből nyomtatott ház a
2018-ban épült olasz Gaia, amelyhez helyi talajból, vízből és
növényi rostokból álló keveréket használtak. 2021-ben ugyancsak Olaszországban
mutatták be a TECLA épületet, amelyet az első, teljes
egészében helyi agyagból nyomtatott lakóház-prototípusként tartanak számon.

2025-ben Japánban aztán elkészült
a Lib Earth
House Model B, egy közel 100 m²-es családi ház,
helyiségekkel, gépészettel, berendezéssel. A szerkezetet a japán lakóépületek
legmagasabb földrengésállósági kategóriájára méretezték, fa vázzal kombinálva.
Ez már egy ténylegesen lakhatásra szánt épület, de a hosszú távú használati
tapasztalat természetesen még várat magára.
Mit tud a föld, ha jól keverik?
A 3D-nyomtatott vályogfal
alapanyaga többnyire helyi talaj (agyag és homok), víz, valamint növényi
rost – például szalma vagy rizspelyva –, továbbá kis mennyiségű
természetes kötőanyag. A növényi rostok javítják a hőszigetelést, és csökkentik
a száradás közbeni repedezés esélyét; ezt több kísérleti vizsgálat is igazolja.

A szigetelés viszont nemcsak az
anyagból, hanem a fal geometriájából is adódik: a 3D-nyomtatás
lehetővé teszi üreges, hullámos, többrétegű falak kialakítását, amelyek
kedvezőbb hő- és hangszigetelést biztosíthatnak. Hidegebb klímán azonban
valószínűleg kiegészítő természetes szigetelőrétegre is szükség van.
Tartalmas üregek
A gépészetet előre tervezett csatornákba
és üregekbe helyezik, amelyeket a nyomtató hagy a falban, illetve
szükség esetén szerelt gépészeti falakat alkalmaznak. Ez a gyakorlat már
megjelent a japán lakóház-prototípusban is.
Az időjárás elleni védelem a
hagyományos vályogépítéshez hasonló, amelynek alaptézise, hogy a fal nem
érintkezhet közvetlenül talaj- és csapadékvízzel. Egyrészt magas, vízálló
lábazatra kerül; másrészt kívülről védővakolatot kap, a tető pedig nagy
eresztúlnyúlással készül. Ezek a megoldások bizonyítottan működnek, de a
3D-nyomtatott földfalak több évtizedes tartósságáról még
nincsenek adatok.

A szerkezeti szilárdság terén a
legígéretesebb eredmények a már említett japán házról érkeznek: a fa váz és a
nyomtatott földfal együtt elérheti a legmagasabb földrengésállósági fokozatot.
Lehet!
A válasz tehát: igen,
lehet élni 3D-nyomtatott vályogházban, legalábbis
már léteznek kifejezetten lakhatásra tervezett, működő épületek. A helyi
talajból és növényi rostokból álló alapanyag, valamint a 3D-nyomtatási
technológia lehetővé teszi a stabil, jól szigetelő falak kialakítását, a
gépészet és az időjárás elleni védelem pedig műszakilag megoldott. A legnagyobb
bizonytalanságot jelenleg a hosszú távú tartósság jelenti, amelyre viszont csak
az elkövetkező évek adhatnak választ.

Fotók: 3dwasp


