Noha egyelőre csak a nagyvállalatokhoz szól, hamarosan majdnem minden vállalkozást elér a jelentéstételi kötelezettség, ezért is fontos, hogy a gazdaság minden szereplője értse és megértse ennek jelentőségét.
Korábbi cikkünkben körbejártuk a jogszabály elméleti
hátterét, ezúttal pedig Molnár Csaba Gábor, a Szabályozott
Tevékenységek Felügyeleti Hatóság újonnan kinevezett ESG igazgatója
segítségével annak gyakorlati jelentőségét és várható hatásait vesszük
górcső alá.
Előremutató keretek
„Fontos
látni, hogy az ESG által felölelt három terület – azaz egy vállalat működésének
környezeti (E), társadalmi (S) és vállalatirányítási (G) vetülete –
Magyarországon jól szabályozottnak minősül. Ez részben abból fakad, hogy több,
fenntarthatóságot célzó nemzetközi egyezményhez is önként csatlakoztunk, és az
ezekből fakadó jogi kötelezettségeket átültettük”
– vezeti fel a kérdéskört Molnár
Csaba Gábor. Amit viszont a szabályalkotónak pontosítania kell, hogy a cégek
hogyan, milyen adatokkal kommunikálnak a saját működésükről és annak
környezetre gyakorolt hatásáról.
Látjuk, halljuk, olvassuk: a piaci szereplők törekszenek
a felelősségteljes működésre. Azt azonban, hogy a marketing üzenetek
valóságtartalma mekkora, a partnerek és a fogyasztók nehezen ítélik meg.
Az
érintettek részéről tehát jogos igényként fogalmazódik meg, hogy ezek az
információk hitelesek és transzparensek legyenek.
„Az elmúlt időszakban az Európai Unió lépésről
lépésre építette fel azt, hogy a gazdasági szereplőknek hogyan kell
társadalmi-környezeti felelősséget vállalniuk, és hogyan kell erről beszámolniuk.
Ennek következő mérföldköve az ESG-irányelv, amit néhány éven belül minden
tagállamnak át kell majd ültetnie. A cégeknek nem csak magukról, hanem a teljes
értékláncukról riportolniuk kell majd, ráadásul uniós szinten egységesített
formában” – magyarázza a szakember.
Lépéselőnyben
Noha a jogalkotói akarat üdvözlendő,
még két-három év, mire az irányelv elfogadása célegyenesbe ér.
Az eddigi
tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ha a magyar vállalkozásoknak van idejük
felkészülni az ilyen uniós kötelezettségekre, az versenyelőnyt jelenthet a
számukra – és ezzel a magyar gazdaság számára is.
Mindeközben Németországban
hatályba lépett egy beszállítói láncokra vonatkozó törvény, amely miatt már
most is számos magyarországi vállalat tesz eleget különféle
ESG-adatszolgáltatási igénynek.

Részben tehát a formálódó EU-s keretek, részben
pedig a német szabályozás hatására megszületett a hazai ESG-törvény.
Az uniós
irányelvet megelőző időszak felkészülési időnek is tekinthető, ugyanis nem
azonnal és nem egységesen érint valamennyi céget.
A tanulás jegyében ráadásul
első alkalommal az ESG-beszámolót nem kell kötelezően tanúsítani és nyilvánossá
tenni, és egy esetleges mulasztás esetén szankciót sem vet még ki a hatóság.
„Ebben
a szakaszban komoly lépéselőnyre tehet szert a magyar gazdaság abban a tekintetben is,
hogy az érintett cégek közreműködésével kialakulhat egy jól képzett hazai
tanácsadói, oktatói és tanúsítói, illetve szoftverszolgáltatói kör is”
– emeli ki az igazgató.
Mindenkit elér
A szabályozás közvetlen célcsoportját
– fokozatosan bővülő körrel – a magyarországi nagyvállalatok alkotják. Ez idén száznál
kevesebb, a következő két évben nagyjából 600, végül közel 2000 céget jelent
majd.
Molnár Csaba Gábor szerint azonban borítékolható, hogy idővel szinte
minden piaci szereplő találkozik az ESG információszolgáltatás valamilyen
formájával.
Amikor ugyanis egy nagyvállalat átvilágítja a saját működését, az
adatbekérések – még ha más-más tartalommal is – a legkisebb partnereket is
elérik majd.
Ezért is fontos, hogy mindenki elkezdje felülvizsgálni a működését
és újraértékelni az üzleti kapcsolatait. A szakemberek a várható hatások
tekintetében kifejezetten bizakodóak.
Az ESG-szabályozásnak köszönhetően a
fogyasztók és a finanszírozók már rövidtávon megbízható információkat kaphatnak
a piaci szereplők tevékenységéről és magatartásáról, míg az ezek alapján
meghozott döntéseikkel felelősebb magatartásra bírhatják őket.
Hosszútávon pedig
ezek a hatások összeadódnak, ami
egy élhetőbb és természet-központúbb működési környezetet eredményezhet a
gazdaság és a társadalom számára.