Életre kelt Kínában a szivacsvárosok koncepciója, amely két égető problémára is fenntartható megoldást kínál: a vízhiányra és az árvizekre.
A
globalizáció egyik legfontosabb mozgatórugója maga a víz. Márpedig ebből az
értékes természeti kincsből kifogyóban vannak a készleteink, köszönhetően
többek között annak is, hogy a társadalmi fejlődés, az urbanizáció és az
éghajlatváltozás felgyorsította a tiszta víz raktárak felélését.
Főleg azokon a
területeken, ahol kiugróan magas a népességszám – ilyen a közel másfél milliárd
lakost számláló Kína is. Az ázsiai országot ráadásul a klímaválság duplán
sújtja: a talaj elapadó forrásai mellett a szélsőséges időjárás okozta heves
zivatarok és árvizek is hatalmas problémát jelentenek. Mindkettő vízválság,
csak más előjellel.
Körforgásban tartani
Ez
utóbbi megállapítás adja a szivacsváros koncepció kiindulópontját is. Hiszen
ami az egyik oldalon többletként jelentkezik, abból a másikon hiány van.
Az egyenlet megoldása: össze kell kötni a kettőt
A szivacsvárosok ennek mentén úgy
működnek, mint a vízhatlan rendszerek.
A talajra érkező esővizet nem engedik
elfolyni, hanem magukba szívják, és a talaj természetes szűrőrendszerén
keresztül elvezetik azt a város talajvíztározóiba.
Itt már a vizet könnyen
lehet kezelni, előkészíteni és továbbítani a közüzemi vízhálózatába. A kínai
kormány már több mint egy tucat várost jelölt ki és támogat az innovatív
vízgazdálkodási stratégiájuk megvalósításában. Ezek közé tartozik Wuhan,
Csungking és Hsziamen.

Kevesebb szürke, több zöld
Ahhoz
azonban, hogy az értékes esővíz eljuthasson a szivacsként működő vízelvezető
rendszerig, komoly szemléletváltásra van szükség.
Az urbánus környezetre
jellemző beton- és aszfaltfelületek minél nagyobb részét ugyanis zöldbe kell
öltöztetni.
Ebben segítenek az egymásba érő parkok, erdős részek, folyók,
csatornák és tavak, amelyek természetesen visszatartják és szűrik a
vizet.
Ahogy ezekben a mintavárosokban gombamód szaporodnak a zöldtetők is,
amelyek szintén képesek felfogni és filterezni az esővizet, mielőtt azt visszatöltenék
a talajba.
És ami csakugyan fontos: az épületeket világos színűre kell festeni,
hogy azok visszaverjék, ne pedig magukba szívják a hőt.
A
szivacsváros koncepciója nem ültethető át egyik napról a másikra. Elemei
viszont apró lépésenként átvehetők, amely építkezés idővel képes enyhíteni a globális
éghajlatváltozás és a pusztító ipari technológiák jelentette nyomást a
környezeten.