Ugyan az újrahasznosítás mára nemcsak egyéni cselekvés, hanem ipari méretű stratégia lett, de nem minden változata egyforma, ugyanis lényeges különbség van aközött, hogy egy anyag zárt körforgásban marad, vagy fokozatosan „leértékelődik” az újrahasznosítás során.
Zárt körforgás
A „closed-loop recycling” azt jelenti, hogy egy anyag újra
és újra ugyanarra a célra használható, anélkül, hogy minőségromlás lépne fel.
Tipikus példája az alumínium: egy elhasznált italosdobozból gyakorlatilag
végtelenszer készíthető új doboz, anélkül, hogy veszteség vagy anyagromlás
jelentkezne.
Ez a típusú újrahasznosítás a körforgásos
gazdaság egyik alappillére, hiszen nemcsak az anyag hasznosul újra, hanem
az értéke is megmarad. Itt valóban bezárul
a kör – legalábbis elméletben.
Fokozatos „leértékelődés”
A downcycling leértékelődés ezzel szemben azt jelenti, hogy
egy anyag újrahasznosítható ugyan, de már csak alacsonyabb értékű, kevésbé
igényes célokra. Tipikus példa erre a műanyagpalackból készült textilszál: a
PET-ből már nem lesz újabb élelmiszeres palack, hanem valószínűleg szőnyegalapanyag,
töltőanyag vagy flíz. Minden újrahasznosítási ciklus során romlik a molekuláris
struktúra, nő a szennyezettség, csökken a tartósság – így végül az anyag már
nem újrahasznosítható, és hulladékként végzi.
Anyagtípusok újrahasznosítási valósága
· Műanyagok
A legtöbb műanyagot
mechanikai úton hasznosítják újra, darálással és olvasztással. Ez azonban max.
2-3 ciklust bír ki, utána az anyag szerkezete túl gyenge lesz. Egyes műanyagok
(pl. PS, PVC, kompozit csomagolások) gyakorlatilag nem újrahasznosíthatók
gazdaságosan, és az ún. vegyes hulladék kategóriába kerülnek.

· Kompozitok
A kompozit anyagok – például többféle műanyag, fém és papír
kombinációja – különösen nehéz terep. Az elválasztás technológiailag lehetséges
(pl. Tetra Pak esetén), de drága és gyakran energiaigényes. Ebből gyakran
építőipari töltőanyag vagy alacsonyabb értékű termék lesz – klasszikus
downcycling példák.
· Textíliák
A textil újrahasznosítása attól függ, milyen anyagból van. A
tiszta pamutot és gyapjút mechanikusan újra lehet fonni, de a szálak rövidebbek
és gyengébbek lesznek – csak kevert anyagként használhatók fel újra. A kevert
textíliák (pl. pamut-poliészter) újrahasznosítása jelenleg az ipar egyik
legnagyobb kihívása.
Milyen minőségben és hányszor?!
A minőségi veszteség gyakran
rejtve marad a fogyasztók elől, de rendszerszinten komoly hatása van: a
downcycling nem állítja meg a nyersanyagigényt, csak elodázza a végső hulladék
képződését.
Az újrahasznosítás nem csodaszer. Hatékonysága
anyagtípustól, feldolgozástól és gazdasági realitásoktól függ. A zárt körforgás
az ideál, de sok esetben a fokozatos „leértékelődés” az elérhető valóság.



