A szeméttelepen heverő műanyag palack több mint ezer év alatt bomlik le. Ám úgy tűnik, hogy egy baktérium képes arra, hogy a kidobott flakont megegye, majd egy pók selyméhez hasonló, biológiailag lebomló anyaggá alakítsa át - napokok alatt.
Az eljárást a Rensselaer
Polytechnic Institute (RPI) kutatói fejlesztették ki. Céljuk, hogy két
legyet üssenek egy csapásra: megoldják a műanyaghulladék kezelésének egyre
égetőbb kérdését, és új, fenntarthatóbb anyagokat állítsanak elő.
Az évente világszerte gyártott többszáz millió
tonna műanyag túlnyomó többségét nem hasznosítják újra.
Ebből a polietilén nagy
része, amelyet az egyszer használatos élelmiszer-csomagolásokban találunk, a
szeméttelepeken vagy a környezetben végzi, ahol lassan, de biztosan miniatűr
darabokra bomlik, majd bejut a talajba, onnan pedig a táplálékláncba.
Ennek
veheti elejét az az eljárás, amelynek középpontjában genetikailag módosított
mikrobák állnak.
A folyamatot magát a kutatók a sörfőzéshez
hasonlítják. Ahelyett azonban, hogy cukorral etetnék a mikrobákat, olyan "előemésztett"
műanyaghulladékkal táplálják őket, amelyet nyomás alatt hevítettek. Amikor pedig
a baktériumok megeszik a műanyagot, az abban található szént új, selyemhez
hasonlító anyaggá alakítják át.
Irányított természet
A selyem egy nagyon hasznos alapanyag, hiszen
erős, könnyű és biológiai úton bomlik le. Sok szempontból úgy funkcionál, mint
a műanyag. Hagyományos gyártási folyamata azonban nem fenntartható, mivel a
selyemhernyók táplálása sok földet, vizet és műtrágyát emészt fel. Ráadásul a
selyemhernyók nevelése és gubóik előállítása időigényes folyamat.
Ha azonban a
selymet műanyagból állítjuk elő, szélesebb körben is használható lenne, például
olyan tárgyak készítésére, mint a műanyagfólia, amelyet jelenleg nehéz újrahasznosítani.
A friss eljárás ráadásul azt is lehetővé teszi, hogy a folyamat végén nyert
anyagot testre szabjuk, inspirációt merítve a különböző típusú pókselymekből (a
pókok ugyanis hét különböző típusú selymet képesek készíteni). Például egy
kozmetikai termékben használt selyem összetevőit úgy lehetne hangolni, hogy az megtartsa
a vizet és könnyen lebomoljon, míg egy ruházati anyagként használt,
nejlon-szerű selymet rugalmasabbra és tartósabbra lehetne „igazítani”.
A tudósok már eddig is biztató részeredményeket
publikáltak, megmutatva, hogy a műanyaghulladékkal táplálkozó baktériumok
képesek értékes anyagot előállítani. Jelenleg pedig a szakértői csapat azon
dolgozik, hogy még hatékonyabbá tegye az eljárást. Céljuk, hogy a mikrobák a
hulladékból minél többféle anyagot legyenek képesek előállítani.
Egy szintént reményt adó enzimről ITT olvashatnak.
Fotók: 123RF