ÚJRA! magazin & kiadványok - „Alkotó Energia ÚJRA!”

Elvan a gyerek, ha játszik, de nem mindegy, mivel! Tihanyi-Horváth Lilla, a Rebaba megalkotója és egyben művésze egyedi módját választotta a játékok újrahasználatának, ráadásul pozitív értékeket is közvetít.

A divatbabák a 20. század közepe óta világszinten óriási népszerűségnek örvendenek a gyerekek és a felnőttek körében.

Ha elhangzik a Barbie név, mindenkinek beugrik egy kép. A csodaszép lány (már nem csak szőke, hanem annak rengeteg változata, és nem csak Barbie, hanem Ken is), a tökéletes testalkat, az öltöztetés, a gyűjtés.

Napjainkban, igazodva a felgyorsult életmódhoz és a téves, illúziót keltő ideálokhoz, ezeknek a babáknak a többsége leginkább csillivilli, falatnyi ruhákat visel, tűsarkúban „jár”, s arcát erős smink takarja, viszont bármennyire is szép, eljön az idő, amikor megkopva a szekrény alján vagy a szemetesben végzi.

Tihanyi-Horváth Lilla háromgyerekes anyuka, ezt a jelenséget átformálva varázsolja egyedivé és újjá a futószalagon készült tökéletes „teremtményeket”, amik ahelyett, hogy a hulladékok között végeznék, új örömforrásai és pajtásai lesznek a gyerekeknek.

„Már jó ideje figyeltem csendes csodálattal egy külföldi művésznő babaátalakító munkásságát. Egész megdöbbentő volt látni, mit lehet kihozni egy babából egy ecset és némi akrilfesték segítségével. Arra gondoltam, milyen fantasztikus dolog ez, és ha egyszer odajutok, festek egy babát a lányomnak."

Aztán egy börzén ráakadt az első babára. Fura volt lemosni róla a sminket. Mert nemcsak a smink tűnt el, hanem az egész arca, és felsejlettek egy ártatlan kislány vonásai. Annyira élvezte a festegetést, a ruhavarrást, a cipőkészítést, hogy amikor hozzájutott még néhány babához, már nem tudott leállni.

A Rebaba egyik alapvető koncepciója az újrahasználat, no meg az, hogy ezek a babák emberi arcot és külsőt öltsenek általa.

A hobbinak indult foglalkozásról akár eszünkbe juthat a „nomakeup” mozgalom is, de annál azért több: különlegessége, hogy a babák öltözete kézzel, cipőjük bőrhulladékból, míg ruhájuk filcesített gyapjúból készül.

A „sminklemosást” követően pedig ecset és akrilfesték segítségével természetes gyermekarcot kapnak, persze ha a kérés úgy szól, az is előfordul, hogy fénykép alapján, a leendő játszópartner önmagára ismer majd benne. A frizura sem átlagos, akár ollóval vágott frufru, akár göndör fazonról legyen szó.

A Rebaba mestere úgy tartja, hogy ha a játék hasonlít a tulajdonosára, jobban tud azonosulni vele, de óriási szerepe lehet az önelfogadásban is.

Készült már „alkotás” genetikai rendellenességgel küzdő kislány sajátos arcmintájára, Down-szindrómás gyermek jellegzetes vonásait ábrázolva, s az öröm óriási volt, hiszen a picik azt érezték, nincsenek egyedül, még figura is készül róluk.

Ám mindezen túl fontos, hogy a babák ne csak játékszerek, pajtások legyenek, hanem olyan tükrök a kicsik számára, amelyen keresztül talán felsejlik a valós önképük.

„Olyanná szeretném varázsolni a szemetesbe szánt, általam felkarolt babákat, amilyet szívesen adsz a gyermeked kezébe, amivel könnyebben azonosul, igényes és szép.”

További tartamat az alábbi linkeken találsz

/alkotoenergia

Rebaba

Körforgás

Rebaba: Átalakulás mesterfokon

Alkotó Energia Magazin

A Rebaba egyik alapvető koncepciója az újrahasználat, no meg az, hogy ezek a babák emberi arcot és külsőt öltsenek általa.

További tartamat az alábbi linkeken találsz

További cikkek

Otthon

Életmód

Sikersztori