A lelkeket megszólító préseltvirág-képek

Sokszor előfordul, hogy szívesen gyönyörködnénk évekig egy-egy virágban, ami 10–15 év múlva is ugyanúgy beragyogja a szobát, mint amikor odakerült. Van rá lehetőség.

Szívesen ajándékozunk virágot szeretteinknek, legyen az cserepes növény vagy akár egy mutatósabb csokor, s mi magunk is gyakran díszítjük a lakásunkat ezekkel a csodás növényekkel. Ám ezek egy idő után vagy elhervadnak, vagy megkopik a szépségük, így legnagyobb sajnálatunkra megválunk tőlük.

Cikkünkben egy olyan művészt mutatunk be, akinek az alkotásai, ha egyszer bekerülnek a lakásunkba, valóban addig ragyognak, amíg le nem akasztjuk a szögről.

Az elején a családja sem gondolta volna, hogy nem hagy fel a kísérletezgetéssel, de mára az álmait éli, és azon szerencsések közé tartozik, akiknek a munkája a hobbija. László Ildikó a préselt virágokból készült képek alkotásában találta meg önmagát. Képei már a világ minden tájára eljutottak.

Honnan jött az ötlet, hogy préselt virágokból alkosson képeket?

Egy vásárban láttam egy egyszerű kis keretben pár szál virágot 15 éve, és ez annyira megtetszett akkor, hogy elkezdtem kísérletezni.

Sok dolgot kellett kitapasztalnia, hogy eljusson a tökéletesig, mindezt teljesen egyedül, hisz nem volt kitől tanulni, csak magára és az érzékeire volt utalva.

Addig-addig próbálkoztam, hogyan is működik ez az egész, míg rá nem jöttem. Válogattam a virágok között, kitapasztaltam, melyik hogy reagál.

Természetesen nekem sem ment egyből minden. Voltak elrontott alkotások, de ilyenkor nem adtam fel, többször újrakezdtem, amíg nem sikerült.

Mindenre volt időm, hiszen kezdetben csak hobbiszinten, a magam kedvére csináltam...

Egyik napról a másikra kerültek a művei az alkotóasztalról az üzlet polcaira.

Készítettem néhány darabot, és elvittem egy ismerősöm virágüzletébe, hogy megmutassam neki. Rögtön azt mondta, hagyjam ott őket a boltban. Itt fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy ha ezek tetszenek az embereknek, és megveszik, akkor ezzel komolyabban is lehetne foglalkoznom.

Azóta már a stílusát is megtalálta. Miket alkot szívesen?

Csendéletet, madarakat, tájképeket, de legjobban hölgyeket, hiszen a ruhájuk díszítését nem lehet megunni. Még egy kicsit ide, még egy kicsit oda.

Nem lehet, hogy gyerekként divattervező szeretett volna lenni?

Még az is lehet. Anyukámtól jöhet ez a szerelem, hiszen ő varrónő volt, szép ruhákat varrt. Szerettem öltözködni is, így a divat már gyerekkoromban megfogott.

Milyen lépéseket kell megtenni, hogy egy ilyen gyönyörű kép elkészülhessen?

Be kell gyűjteni a növényeket. Ez veszi el a legtöbb időt, még úgy is, hogy mostanra már kialakult a stílusom, tudom, hogy egy képen mit hova szeretnék tenni. Aztán a préselés következik, ez a titka az egésznek.

Azt elárulhatom, hogy figyelgetni kell, szellőztetni, be ne penészedjenek. Ha szépen kiszáradt, lehet is velük dolgozni. Például, ha egy hölgyet szeretnék készíteni, akkor először megrajzolom az alakját, és utána ,,öltöztetem,” fel a virágokkal, amiket ragasztóval rögzítek, majd fixálom, és végül keretbe helyezem az elkészült alkotást.

Biztosan vannak már bevált növények, amelyekhez szívesen nyúl egy-egy kép készítése során.

A kedvencem a pünkösdi rózsa. A tölcsérjázmint, az árvácskát és a hortenziát is nagyon szeretem, és ezek megtalálhatók a kertemben is. A legjobb bennük az, hogy mindegyiknek más árnyalata van. A hortenzia, ahogy nyílik, mindig más színvilágot mutat, ezért ezt tovább fel tudom használni.

Mi tudja még ennyi idő után is motiválni?

Az emberek reakciói, visszajelzései, miután meglátják egy képemet.

Volt, hogy egy vásárban annyira tetszett a képem az egyik vásárlónak, hogy elsírta magát. Én a lelket is próbálom megszólítani. Nincs is ennél jobb visszajelzés.