A régi tárgyaknak vagy régiségnek mindig van valami különös varázsa, s ez a „csáberő” majd minden emberre hatással van.
Mindig hordoznak valami egyedi jelleget, gonddal kimunkált részleteket, időtálló és időtlen anyaghasználatot – üveg, fém, kerámia, kő stb. – melyeket mindig is használt az alkotó ember, hogy a mindennapi életét megkönnyítse, megszépítse.
Az ilyen anyagokból készült használati vagy dísztárgyak, az idő múlásával csak szépülni tudnak.
Hiába minden kopás, repedés, kifakult színek, bizony ezek a tárgyak egyre szebbek, ahogy öregednek. Érdekes, hogy egy-egy régi népi kerámia vagy szenes vasaló láttán, el sem képzeljük, hogy ezek a holmik, új korukban hogyan nézhettek ki.
Vajon akkor is ilyen hatással lettek volna ránk?
Nem feltétlen, hiszen az elmúlt idő ejtette „sebekbe” szeretünk bele, a tárgyban felfedezett emberi kéz alkotta formába, és nem pedig magába az alapanyagba, vasdarabba, égetett cserépbe vagy fadarabba.
Természetesen számos különbség van a régen készült tárgyak és a maiak között, de talán a legszembetűnőbb az, hogy elődeink, nagyrészt vagy teljesen, kézzel alkottak. A mai tárgykultúra már nem emberi kéz munkája, noha maga az ember tervezte és hozta őket létre.
A jelen idő dizájnja alárendeli a formát a célszerűségnek, olyan használati és dísztárgyakat létrehozva, melyek sokszor évente elavulttá, divatja múlttá válnak. E sokszorosított, személytelen világban az ember éhezi az finom díszítettséget, részletgazdagságot, melyek az emberi lélekben rejlő, a formák gazdagsága iránt megnyilvánuló belső igényt táplálják.
Mi a régi és a régiség?
Általában a hosszabb idő óta meglevő, a múltból származó használati vagy dísztárgyakat hívjuk réginek, régiségnek. De mi a kettő közötti különbség?
Eredetileg a szakértők az 1830-as évek előtt készült, tárgyakat tekintették régiségnek. Ám az idő múlásával, ma már minden olyan holmi, ami az 1930-as évek előttről származik, régiség.
Tehát ha valami a 20. század ötvenes-hatvanas éveiből származik az csak régi, klasszikus modern és vagy retró tárgy.
Természetesen egy régi tárgy is lehet elképesztően értékes, ám ez soktényezős dolog – dizájntárgy, a tárgy tervezője, a tárgy ismert története, hírességhez köthető stb. – ahogyan ez az „igazi” régiségekre is érvényes.
Persze sokan közülünk csak egyszerűen szeretjük a régi hangulatos tárgyakat magunk körül tudni, függetlenül az értéküktől és művészettörténeti vagy iparművészeti fontosságuktól. Bizonyára minden otthonszépítő, legyen az amatőr vagy profi, tudja hogy a részletekben rejlik az egész harmóniájának a titka.
Éppen ezért nem mindegy hogy milyen berendezési és kiegészítő tárgyakkal rendezzük be fészkünket. Az eltérő értékeket hordozó régi és új holmiktól válhat egy otthon személyessé és egyedivé.
Szépen öregedő mai tárgyak
Ha elődeink tárgykultúrájára gondolunk, akkor nagyon sok olyan holmit szépnek találunk, ami anno csak egy átlagos kelléke volt a mindennapoknak.
Gondoljunk csak egy üvegből készült, feliratos szódásüvegre, melynek griffmadárfejet formázó fémszájából, dédanyáink a vasárnapi ebédhez töltöttek szódavizet a poharakba. A mai megfelelője ennek egy jellegtelen műanyag palack, amelyet senkinek nem jutna eszébe eltenni, megóvni szépsége miatt. Rengeteg ilyen példa van, gondoljunk csak egy mai vasalóra, műanyag szennyeskosárra stb.
Egy otthon értéke nem csak abban nyilvánul meg, hogy a mai kor igényeinek megfelelően van felszerelve, hanem abban is, hogy részleteiben, melyet a kiegészítő tárgyak képeznek, igényes.
Érdemes úgy felszerelni egy lakást kiegészítőkkel, hogy azokat csak egyszer kelljen beszerezni és utódainkra hagyhassuk azokat, ahogy a mi elődeink is ránk hagyták az eszközeiket, melyek sok esetben még ma is használhatóak.
Gondoljunk csak egy rézlemezből készült habverőtálra, amely akár 100 évig is szolgálhat, több generációt, majd mikor „nyugdíjba” vonul, virágtartó vagy egyszerű fali dísz is válhat belőle.
Szerencsére azért ma is vannak olyan használati és dísztárgyak, melyek anyagukat tekintve tartósak és még szépek is.
Ilyenek a fából, fémből és egyéb természetes anyagból készült holmik, amik akár kézműves tárgyak is lehetnek. Egy csinos fémdoboz, szép kerámiaváza, kézzel faragott faszobrocska, vagy akár egy porcelánszerű kagylóhéj, évtizedek után is szolgál és utódaink rájuk pillantva ránk fognak emlékezni.