Szín és otthon Balázs Lilla szemüvegén keresztül

„Hol az otthon? Ahol a legjobb. Ahol a könyveidet tartod. Ahol a szomszéd visszaköszön. Ahol mindig vár egy meleg pléd. Ahol jó az illat. Ahol a postaládán ott a neved. Ahol tudod hány lépés vezet az ajtóig. Én otthonokat tervezek.”

Én meg azt az embert keresem, aki így tervez otthont! – fakadt ki belőlem, amikor elolvastam Balázs Lilla bemutatkozó sorait, amelyek lehetnének jól megfogalmazott reklámfrázisok is, de valahogy átbújik a betűk mögül az egyénisége, és sodor magával. Ám akkor még nem sejtettem, hogy az enteriőrtervező már azzal is inspirálni fog, ahogy mesél a munkájáról.

Lilla bölcsésznek készült, aztán egy nagy kanyarral alap- és mesterdiplomát szerzett a London College of Fashion-ben, textil- és divatkiegészítő-tervezés szakokon. A diplomakollekciójával az egyik legnevesebb textil szakmai díjat, a Hand&Lock Prize-t is elnyerte, munkái számos elismert magazinban, köztük a brit Vogue-ban is szerepeltek. Mondhatnánk, hogy aki a csúcson kezdi a pályafutását, annak már csak annyi dolga van, hogy tartsa a szintet, és sütkérezzen a siker fényében, ám a kiváló tervező nem így gondolta. Vagyis a sors, mert lakásfelújításnak álcázva küldte az útjába a legújabb szenvedélyét.

Nem volt pénzünk belsőépítészre, lakberendezőre, de ha már felújításba kezdtünk, szerettem volna a legtöbbet kihozni belőle, igaz, sosem csináltam ilyet azelőtt. Nagy kihívás volt, mert teljesen át akartuk rendezni a tereket, de élvezettel és lelkesen vágtam bele a tervezésbe.

Értem, hogy más területen mozgott, de attól még öt évig tanulta a tervezést.

Persze, textil-divat szakon, viszont ott megtanultam a színek harmóniáját, a formát, az anyaghasználatot, az arányokat, szóval van emögött tervezői háttér, ami megkönnyítette a feladatomat, de ettől még amatőr voltam, és rengeteg hibát elkövettem, amelyekből szerencsére már akkor sokat tanultam.

Nyilván jól sikerült a felújítás, így egyenes út vezetett az új szerelem felé?

Részben. A lakásunk nagy sikert aratott a barátaink körében, akik elkezdtek segítséget kérni az otthonaik kapcsán, majd ajánlottak az ismerőseiknek. Nos, ezen a ponton realizálódott bennem, hogy ha ennyire élvezem, és úgy tűnik, szeretik is, amit csinálok, miért nem ezzel foglalkozom? Mindez 2018-ban volt, azóta nem kérdés számomra, hogy jó úton járok.

Vagyis ismét, mert ön azon szerencsések közé tartozik, akik mindig jó úton járnak.

Ezt valóban elmondhatom, viszont az is hozzátartozik, hogy ebben van szerencse, elhivatottság, és az is, hogy sosem kapaszkodom görcsösen semmibe. Öt évvel ezelőtt még fel sem merült bennem, hogy enteriőrtervező lehetek.

Ami kellően szubjektív ahhoz, hogy ne legyen egyszerű dolga. Volt olyan, hogy látta maga előtt a csodát, erre a megrendelő azt mondta: no way?

Azért nem, mert én ilyenkor nem magamnak tervezek, hanem a megbízóknak. Szeretem a személyes kontaktust, beszélgetni akarok előtte velük, megismerni az elképzeléseiket, látni akarom a teret, így hamar ráérzek az igényeikre, és arra, hogy milyen otthonra vágynak, vagy milyen környezetben éreznék otthon magukat.

Ne mondja, hogy soha nem kellett győzködnie senkit!

Az más, amikor először el sem tudják képzelni, hogy milyen lesz, mert ilyen sokszor előfordul. Elmondom, hogy mit mivel párosítanék, amit ők nem biztos, hogy olyan élénken látnak maguk előtt, mint én. Legutóbb egy fiatal pár lepődött meg, amikor mondtam, hogy a fürdőszobájukat rózsaszín és fekete árnyalatúra tervezem, de szerencsére ők is bíztak bennem, mert nagyon tetszett nekik a végeredmény.

Nyilván, hiszen tisztában van a trendekkel, mindig tud valami különlegeset, divatosat ajánlani.

Nem szeretek a trendekhez igazodni, mert a divat egy-két év múlva változik, a burkolat, ami tavalyelőtt menő volt, lehet, hogy 2023-ban már ciki, szóval nem bújom a könyveket, inkább ösztönből tervezek. Persze inspirálódok az internetről, de ahogy mondtam, az a legfontosabb, hogy minden tervben benne legyen a megrendelő egyénisége, elképzelése, és akkor a trend másodlagossá válik.

Mit jelent önnek a szín?

Az a minden! A megfelelő választás az alappillére a tervezésnek, óvatosan, de szeretek játszani velük. Ha egy adott térben harsányabb színt használok a textileknél, odafigyelek, hogy a falak természetesebb, visszafogottabb tónust kapjanak, mert nem jó elveszni a színkavalkádban.

Az eklektikus játékosság híve, így elég furán hangzik a visszafogottság.

A Balilla-stílus az egyediség és a stílusosság találkozásánál születik, de nem úgy, hogy azok ne harmonizáljanak egymással. A klasszikus és az izgalmas, figyelemfelkeltő elemek felülírják a megszokott társításokat, szeretem vegyíteni őket, viszont előtte alaposan megtervezek mindent, hogy azok kiegészítsék egymást.

Ha már szóba jött ismét a tervezés, segítene azoknak, akik lakásfelújításon gondolkodnak, de nem tudják, hogy fogjanak neki?

Papír, ceruza, centi. Muszáj felvázolni a terveket. Fontos, hogy pontosan mérjünk, mert sokan abba a hibába esnek, hogy megveszik a csodakanapét, aztán kiderül, hogy beleér az ablakba, és így tovább. Ha van elképzelés, írjuk le, rajzoljuk meg, utána kezdjünk inspirálódni a netről, állítsuk össze a végső tervet. Haladjunk lépésről lépésre, mert ez elég keskeny mezsgye.

Ahol könnyedén elcsúszhatunk…

Ha kapkodunk, mindenképp. Nem mindegy, hogy egy gondosan megtervezett térben találjuk magunkat, vagy káoszban. Mondjuk, ha extravagáns szobát szeretnénk, akkor is szükséges néhány visszafogott, semleges darab. Vagy amennyiben egy vibráló színvilágú függönyöm, művészeti alkotásom van, érdemes a többi darabot szolidabbra tervezni.

De megeshet, hogy alaposan túlvásároljuk magunkat kiegészítőből, és muszáj bepasszírozni valahová őket. Gondolom, ön csínján bánik velük!

Imádom őket, de itt is a mérték a lényeg. Ha az alapdarabok, a kanapé, a szekrény semlegesebbek, akkor bátran feldobhatjuk őket extravagáns textilekkel, kiegészítőkkel, amik nem számítanak nagy befektetésnek, és gyakran váltogathatjuk őket. Párnahuzat, ágytakaró, függöny, sötétítő, bármi pillanatok alatt feldobhat egy teret.

Tudjuk, hogy milyen otthonokat tervez, de szakmailag mit is jelent önnek az otthon?

Harmonikus tér, amely kifejezi, hogy ki lakik ott. Attól lesz otthon, hogy belevisszük a személyiségünket, legyen az egy kis csetreszgyűjtemény, a kedvenc színünk. Azért mindenben figyeljünk az arányokra, fontos, hogy levegőhöz jussunk, viszont vigyük bele bátran a karakterünket, mert ezek nélkül hiába elegáns és szép a lakás, olyan lesz, mint egy szállodai apartman.

A nappalimban minden nád, még a képkeretek is, natúr a szőnyeg és a függöny, a kanapé meg a sötétítő barna árnyalatú, de kezd elegem lenni ebből a nagy harmóniából. Mit csináljak, vegyek egy Dalít?

Nem kell ekkora kiadást vállalnia. A kanapé párnái, a sötétítő, egy virág, szóval kis zölddel csodákat tehet.

Ez remek ötlet, köszönöm! Mit tanácsol, hogyan tudnánk időközönként színesíteni az otthonunkon?

Nem feltétlenül lakberendezés, de a lelkemnek mindig jót tesz a növények jelenléte, vigyünk a lakásunkba minél több zöldet, meghálálják azok, és szépek is. Vagy lefesthetünk egy falat, esetleg felragaszthatunk egy növényi vagy trópusi mintás tapétacsíkot, amelyek hatalmasat dobnak az adott téren. Lehet, hogy szakmai ártalomnak tűnik, de én háromhavonta átrendezem a lakást.

Szerintem mindannyian vágyunk rá, és meg is van bennünk a késztetés, hogy széppé, harmonikussá varázsoljuk a környezetünket, amihez néha apróságok kellenek, tehát nem pénz vagy idő kérdése.

Bátran essenek neki a lakásnak, csinosítgassák, mert a végeredménynek nemcsak mi örülünk, hanem a lelkünk is.

Fotó: Balázs Lilla