Vizitkártya: A fényhozó lámpáskészítő

A Balaton-parti aprócska kerámiaműhelyben találtam rá a gyönyörű, lakást díszítő kellékre, kézzel és szívvel készült egyedi tárgyakra. S alkotójukra, Juditra, aki nem csak a mesés Vödörvölgyben gyújt fényeket csodalámpásaival.

Miként találtál rá és választottad lakóhelyedül a vidéki tájat? Milyen közösséget és életmódot találtál itt?

A Balaton mint megmagyarázhatatlan szerelem már gyermekkori nyaralásaimtól az életem része. Majd 2015-ben, egy komoly megérzést követve magam mögött hagytam Budapestet, és ideköltöztem a kisbabámmal. Az elhatározást felgyorsult események sora, gördülékeny ingatlanváltás követte, és éreztem, hogy végleges otthonra leltem Balatonalmádiban.

A helyi társasági életemet az itt lakó legjobb barátnőm segítette, majd három éve szüleim is követtek, miután épp az utcánkban, kétszáz méterre tőlem találtam házat nekik. Jó érzés, hogy gyermekem a természetben nőhet fel, és élményekben gazdagabb élete van, mint a nagyvárosban. Sőt az én spirituális-tudatos életem is itt teljesedett ki.

Otthonodat egy kis alapterületű nyaralóban rendezted be. Mesélj az átalakítás folyamatáról: hogyan lett komfortos otthon a nyári lakból?

A házikó, ahol élünk, még mindig nem tökéletes: vár rá egy tetőcsere és némi szigetelés. De az egykori nyaralóból sok munkával sikerült egyszerre többfunkciós otthont kialakítani, ahol a munkahely és a laktér szeparáltan elkülönül.

Az utcaszintről egy lépcső vezet a verandás, kertkapcsolatos emeleti lakásunkba, melyet burkolással, vakolással, gipszkartonozással újítottam fel, és részben örökölt, részben lomizott bútorokkal rendeztem be. A személyes jelleget antik szekrényeim, kedvenc tárgyaim, szélcsengőim, kisfiam rajzai és ajándékba kapott tárgyak adják. A kert közelsége természetközeli életmódot hoz az életünkbe: két kályhánkban fával fűtünk, komposztálunk, kútvizet használunk, háziállatokkal élünk.

Műhelyedet a ház földszintjén, az utcára nyitottan, egy fedett terasszal alakítottad ki. Milyen helyiség volt itt eredetileg? Milyen átalakítás kellett az otthonos fogadótér kialakításához?

A ház földszintjén egy garázs volt, mögötte egy kis földbe vájt pincerésszel, melyet most raktárnak és víztárolónak használok. A régi bejárati ajtót meghagyva, a műhelyemet sikerült kialakítani itt, ahol a dédim egykori munkaasztalán dolgozom.

A fogadótérben régi családi örökölt bútorok jelentik az otthonos miliőt: a tálaló, a fonott fotelek, a karfás szófa. A bútorok nagy részét festéssel újítottam fel, és puha textilekkel, báránybőrrel fedtem. A tér jól használható workshopok, baráti találkozások idején, egész évben. Ahogy az előtetővel fedett teraszon is kellemes az ücsörgés cicánk és kutyusunk társaságában.

Mit tudhatunk a fényhozó lámpás műhelyében készülő kerámiákról? Hol tanultad az ősi indián technikával, kézzel készült kerámialámpások elkészítését?

Vendéglátós tanulmányok és sok évnyi romkocsmás-pultos munka után, 32 évesen népi fazekasiskolát végeztem Budapesten, majd utána egy évig Bertók Évánál tanultam meg a speciális, áttört, kézzel felépített lámpák készítését. Teljesen beszippantott, és azóta is tart ez a kreatív alkotómunka, melyet már másoknak is átadok workshopjaimon.

Kedvenceim a színes samottos agyagból készített, 1100 fokon égetett lámpák, de mázas mosdótálat, étkészletet, szappantartót, szélcsengőt és kisebb dísztárgyakat is készítek. Fontos számomra az állandó megújulás, formákban és funkciókban egyaránt.

Workshopjaidon tanítod is az általad használt technikákat. Kiknek és milyen lakásokba ajánlod az áttört lámpásaidat?

Foglalkozásaimon a visszatérő vendégeim jelentik a leghitelesebb referenciát: azért is járnak ide, mert az alkotás kikapcsolja az embert és egyben jó közösségi program 4–5 főnek. Tőlem úgy nem ment el senki a foglalkozások után, hogy ne ért volna fülig a szája, és ne töltődött volna fel teljesen!

"Mert az alkotás terápia, ahogy azt saját életemben és most, a művészetterápiás tanulmányaim során is tapasztalom."

Az itt készült lámpások fizikai és lelki fényt visznek a lakásokba, akár gyertyával, akár a villanyégők által. Innen a műhely neve is: fényhozó lámpás műhely. Karácsony táján – amikor az én házam is díszbe öltözik – sokan rendelnek ajándékokat, mert az egyedi kézműves tárgy melegséget visz az enteriőrbe.

Én egy helyi közösségi vásáron ismertelek meg, ami egy jó ügyet is szolgált. Mesélnél a Csodalámpa Alapítványhoz fűződő munkádról?

A súlyos beteg gyermekeket segítő Csodalámpát azóta ismerem, amióta a sokat betegeskedő kisfiamnak ajándékoztak egy kerti házikót. Ezért, viszonzásképp szerveztünk egy vödörvölgyi közösségi vásárt a szomszédaimmal, a bevétellel támogatva az alapítványt. A vásár nagy siker volt, ám most kicsit visszahúzódtam, mert leköt a tanulás, az alkotás, a gyereknevelés. De a műhely nyitva áll barátok és kézműveskedni szerető jelentkezők előtt egyaránt.

Ez a magazin az újrahasznosításról és a bennünk élő alkotó energiákról is szól. Hogy jelentkezik életedben, munkádban a redizájn? Mit jelent számodra az alkotás mint gyógyító energia?

Vidéki életem során életmódom is megváltozott: sikerrel haladunk a zero-waste háztartás felé, hisz mindent újrahasznosítunk, szelektíven gyűjtünk, átalakítunk. Szinte semmit nem veszünk újonnan, mert a redizájn sokkal izgalmasabb a készen kapottnál. Étkezésben és a háztartásban biotermékeket használunk, és a természet adta kincseket – a fát, a vizet, a kert élelmeit – megbecsüljük.

"Az alkotás mint gyógyító energia csodálatos: az agyag megformálása, létrehozni valamit, aztán látni és csodálni, hogy örömet okoz, amit létrehoztunk…. Legyen az bármi. Én szeretem a fényeket, és a lámpákban megtaláltam a boldogságom."

További tartamat az alábbi linkeken találsz

/alkotoenergia

Fényhozó Lámpás műhely

Otthon