Egy ablaktalan, szűkös raktárhelyiségből keveseknek jut eszébe lakható otthont varázsolni.
De ezt a lehetetlen küldetést is kreatív kihívásként kezelte Bubutímár Éva kézműves és csapata.
Ahogy az alkotómunkái során, úgy most is számos művész baráttal állt neki a felújításnak. Hogy az eredmény – e végtelenül barátságos, színes kis apartman – saját beköltöző családtagjaikat és az ide érkező vendégeiket is elvarázsolja.
A parányi portát bejárva együtt idéztük fel Évával és párjával, Endrével az építkezés pillanatait.
Milyen állapotban találtátok a helyet, és mekkora területen gazdálkodtatok a felújítás során?
A pesti belváros szívében került kialakításra az itt látható 22 négyzetméter alapterületű lakrész, amely tulajdonképpen a régi kerámiaműhelyem raktára volt.
Amikor Budapestről vidékre költöztünk, arra gondoltunk, hogy átalakítjuk kislakásnak, mert a népes családunkból induló gyerekeinknek jó lehetőség az önálló élet kipróbálására.
Azért mertünk nagyot álmodni, mert ennek a helyiségnek olyan belmagassága van, hogy kis ötleteléssel ketté lehetett venni a közel ötméteres vertikális teret.
A lakás nagy részét teljesen beépítettük, a galériaszinten egy hálófülke és egy kis gardrób kapott helyet. A földszinten van a fürdő, egy pici nappali és a belőle nyíló étkező-konyha, utóbbit a lichthófba építettük be.
Ez a terület már a lakáshoz tartozott, de nagyon rossz állapotban találtuk, salétromos és romos volt. A kőműves, a villany- és vízvezeték-szerelő mellett mindent mi kiviteleztünk!
Melyek voltak a komfortosítás legnehezebb részei, vagyis miként kompenzáltátok a hátrányokat?
A konyha egy része teljes üvegfelületet kapott, itt az égig lehet látni, vagyis egy négyzetméter égbolt Budapest egéből! Alapvetően sötét a lakás, de suli után, vagy a nap végén megpihenni pont elég.
Sok egyéb fényforrást tettünk bele: otthonos hangulatot prímán lehet a helyi kis lámpákkal teremteni. A falszínt és burkolatot is világos, élénk árnyalatra hangoltuk. A terek kiszélesítése miatt ugyanazt a csempét futtattuk a falra is, ezzel látványra megnőtt az amúgy szűk tér.
Mivel ez egy régi ház földszintje, és a falak vizesedtek, úgy döntöttünk, hogy legyen padlófűtés! Ezzel volt a legnagyobb munka, hiszen ki kellett hordani a régi és rettenet sok vizes salakot. Majd a legmodernebb technikával víztelenítettük, és a csőrendszert betettük.
Amikor végre elkészült, mi is kissé kikészültünk, de utólag nem bántuk meg! Ezzel a fűtéssel megszűnt a lakás dohos szaga, szárazak maradtak a falak, és nagyon jó lett a komfortérzet.
A salétrom miatt a falat nem vakoltuk vissza, hogy tisztítható legyen, drótkefével lehet letakarítani, ha szükséges. Az elején még volt kevés salétromosodás, de mára már jól kiszáradt a tér. A falakon maradt a tégla látványa, de különböző kreatív felületeket is tettünk rá. A lakásban minden elektromos árammal működik, a legkorszerűbb módon.
Milyen alkotók – kézműves és művész barátok – hagyták itt kezük nyomát a felújítás során? Vannak-e saját manufaktúrátokból származó munkáitok a kislakásban?
A bögréket és a lakásban található dísztárgyakat a „BubutimArt” készítette, azaz saját készítésű termékeink. A térben röpködő pillangókat is mi készítettük kerámiából, ahogy a fűzfafonat-testű nagy madár is közös alkotásunk Horváth Kata kosárfonóval.
A konyha falára került egy régi ajtó, amelyet a falunkban lévő kultúrház felújítása után dobtak ki, azt elkértem, és lecsiszoltuk.
Ez a faburkolat olyan, mintha egy ajtó nyílna még valahová… képzeletben be is lehet rajta lépni egy másik világba!
A retró sublótra porcelán gombokat vettünk, ezzel is kicsit feldobva a régi bútort. A kis nappali falára egy régi kiállításunk virágos háttérképe került, ezt Hegybíró Dániel díszítőfestőnk festette.
Fürdőszobánkban is a kék-fehér színvilágot tartottam meg, itt a mennyezetig fut a csempe, és egy üvegfal került a zuhanyzóhoz, hogy a tér látványa megmaradjon.
Nagy újrahasznosítók lévén számos bútorfestést, sőt egyedi beépítéseket is bevállaltatok. Hol találtatok rá a felhasznált darabokra?
A konyhapultot mi készítettük. A konyhaszekrényt és -asztalt a szomszéd nénitől kaptam – fiatalon ezt kapta az esküvőjére a családjától –, majd lecsiszoltuk és átfestettem. A kék színt használtam, mert a padló burkolata is hasonló.
Igazán hangulatos dolgokat találtam Vácon, a Tolerián Antik raktárában: fehér öntöttvas fogas és papírtartó került a fürdőbe, így régi belvárosi hangulatot tudtunk teremteni a belső terekben is.
Az ágyat vettük, de a többi berendezést a lomtalanításkor talált régi székekkel és kis asztallal oldottuk meg, amit persze átcsiszoltunk és lefestettünk. A lakásba egy kis előszobából léphetünk be, ide is egy igazi antik tükrös szekrényt tettünk, amit átfestettem feketére, mert az előszoba burkolata fekete-fehér.
A nappaliban lévő falitükröt úgy csináltam, hogy egy régi szekrényajtót átfestettem kékre, és egy tükröt vágattam bele.
Az ajtókat, ajtókereteket és a lépcsőt matt ezüstre festettük, mert ez ad egy kis eleganciát a lakrésznek. A csigalépcső fölé egy osztott üveg került, amit itt a falunkban bontott ki valaki a tornácából, és mi elhoztuk. Ez a rész kinyitható maradt, ha utólag bútort kell ki-bepakolni, akkor ki tudjuk nyitni a galériát.
Hogy vált be a lakás nektek és vendégeiteknek, sikerült-e „otthon érzést” kialakítanotok a kis térben?
Felnőtt gyermekeink és barátaik imádnak itt lakni. Amikor a családunknak nem kell a lakrész, akkor rövid távú kiadásra kerül. A vendégeinknek is nagyon tetszik, budapesti barangolás után jólesik nekik a belvárosban megpihenni. Sok kedves visszajelzést kapunk, sőt kerámiatárgyainkra is rátalálnak a kis apartman által, magukkal víve jó hírünket messzi tájakra is!
További tartamat az alábbi linkeken találsz
/alkotoenergia
BubutimArt Manóvilág Bubutimár Éva és a Manóműhely