A nyári forróság nem csak számunkra jelent kihívást. A mezőgazdaságban is szükséges lehet olyan megoldások és technológiák bevezetésére, amelyek a ma mellett a holnapra is gondolnak. Ilyen menekülőutat jelenthet a növénytermesztésben a walipini, amelyet a Tulipános tanyán vettünk szemügyre.
A
walipini nem más, mint egy földbe süllyesztett üvegház. Lényege pedig, hogy a
talaj hőjét átvéve télen fűti, nyáron pedig hűti a benne nevelkedő növényeket.
Ezen felül a vizet egy zárt rendszerben keringteti, amivel rengeteget megspórol
a gazdák – és a környezet – számára.
„Egy kukoricaültetvényen működő
hagyományos locsoló percenként 600 liter vizet nyom ki Csak a tanya környékén
12 ilyen működik, a nyár közepén szinte éjjel-nappal. Nem nehéz kiszámolni,
hogy mennyi vizet használnak el egy nap alatt – és mennyit a kukorica
aratásáig”
– érzékelteti a helyzet súlyosságát Sipos Mihály, a Tulipános
Tanya családi ökogazdaság gazdája. Ők ezért is alakítottak ki saját walipinit –
rögtön kettőt is. Az Andokban élő indiánoktól átvett termesztési mód ugyanis gyakorlatilag
egy kiugrási lehetőség a kisebb és a nagyobb gazdaságok számára egyaránt az
idejétmúlt, pazarló mezőgazdasági technológiákból.
Megspórolt falak
A
walipini gyakorlatilag egy fóliasátor és egy pince ideális elegye. Aki már járt
nyáron klasszikus fóliasátorárban, pontosan tudja, milyen körülmények
uralkodnak benne: tikkasztó hőség. Amit viszont mi nem érzünk, csak a növények:
a nappali és az éjszakai klíma között jelentős a hőingadozás is, ami megviseli
őket.
„Ezt tudjuk kivédeni azzal, hogy a sátrat leköltöztetjük a föld alá,
így kvázi pincét csinálunk belőle, amihez a falakat ráadásul a föld adja, tehát
ezt meg is spórolhatjuk”
– ezt már a gazadasszony, Ruszkai Krisztina teszi hozzá. A költségeinket
pedig még tovább faraghatjuk, ha a 2-2,5 méter mély gödröt magunk ássuk ki, a
tetejét pedig bontott ablakból vagy másnál leselejtezett fóliasátorból építjük
meg. Egy a lényeg: olyan megoldást válasszunk, ami jó sok fényt enged be.
„Ezeken
felül természetesen az öntözést is érdemes a növények kedve szerint finomítani.
Az első évben én például közvetlenül a csapról locsoltam a növényeket, és azt
láttam, hogy nem fejlődnek olyan dinamikusan, mint ahogy vártam.
Aztán
rájöttem, hogy az a baj, hogy minden nap hősokkot kapnak a 7-8 Celsius-fokos csapvíztől.
Így beiktattunk egy tartályt, amit feltöltünk, és abban át tud melegedni a víz.
Erről eredeztetünk csepegtető szalagokat, amiket elvezetünk a növények
tövénél.”
Sokszorosan megéri
A
termesztési technológia tökéletesítése pedig sok jót hoz a Tulipános tanya
konyhájára. Egyrészt azzal, hogy hónapokkal képes kitolni a termesztési
szezont. Amikor másnál még csak ötleveles állapotban van az uborkapalánta, Krisztináék
asztalán már három hete ott a friss uborka.
De talán ennél is különlegesebb:
friss paradicsomot és paprikát szüretelnek még decemberben is. És ha már a nem
mindennapi dolgoknál tartunk: a Tulipános Tanya kisebbik walipinije igazi
trópusi kertészet. Telis-tele van olyan zöldségekkel – például karélával,
okrával és egérdinnyével –, ami egyébként nem élne meg idehaza.
„Annak, aki
hozzánk hasonlóan élelmiszer-önellátásra alapozza a táplálkozását, nagyon nem
mindegy, hogy a kertje 2-3 hónapig terem egy évben, vagy kis túlzással
januártól decemberig tele van zöldségekkel és friss vitaminforrással”
– ad
hozzá egy újabb fontos szempontot Krisztina. Mihály pedig hozzáteszi:
„A
walipini választ kínál nekünk arra, hogyan reagálhatunk a légköri aszályra és a
növénytermesztést már-már ellehetetlenítő kánikulára. Egyben egy végtelen
egyszerű lehetőség, hogy növényeinknek egész éven át a lehető legkedvezőbb
feltételeket biztosítsuk, amit azok bőséges terméssel hálálnak meg.”
Fotó: NV