Walipini: az indiánok nyáron virágzó télikertje

A nyári forróság nem csak számunkra jelent kihívást. A mezőgazdaságban is szükséges lehet olyan megoldások és technológiák bevezetésére, amelyek a ma mellett a holnapra is gondolnak. Ilyen menekülőutat jelenthet a növénytermesztésben a walipini, amelyet a Tulipános tanyán vettünk szemügyre.

A walipini nem más, mint egy földbe süllyesztett üvegház. Lényege pedig, hogy a talaj hőjét átvéve télen fűti, nyáron pedig hűti a benne nevelkedő növényeket. Ezen felül a vizet egy zárt rendszerben keringteti, amivel rengeteget megspórol a gazdák – és a környezet – számára.

„Egy kukoricaültetvényen működő hagyományos locsoló percenként 600 liter vizet nyom ki Csak a tanya környékén 12 ilyen működik, a nyár közepén szinte éjjel-nappal. Nem nehéz kiszámolni, hogy mennyi vizet használnak el egy nap alatt – és mennyit a kukorica aratásáig”

– érzékelteti a helyzet súlyosságát Sipos Mihály, a Tulipános Tanya családi ökogazdaság gazdája. Ők ezért is alakítottak ki saját walipinit – rögtön kettőt is. Az Andokban élő indiánoktól átvett termesztési mód ugyanis gyakorlatilag egy kiugrási lehetőség a kisebb és a nagyobb gazdaságok számára egyaránt az idejétmúlt, pazarló mezőgazdasági technológiákból.

Megspórolt falak

A walipini gyakorlatilag egy fóliasátor és egy pince ideális elegye. Aki már járt nyáron klasszikus fóliasátorárban, pontosan tudja, milyen körülmények uralkodnak benne: tikkasztó hőség. Amit viszont mi nem érzünk, csak a növények: a nappali és az éjszakai klíma között jelentős a hőingadozás is, ami megviseli őket.

„Ezt tudjuk kivédeni azzal, hogy a sátrat leköltöztetjük a föld alá, így kvázi pincét csinálunk belőle, amihez a falakat ráadásul a föld adja, tehát ezt meg is spórolhatjuk”

– ezt már a gazadasszony, Ruszkai Krisztina teszi hozzá. A költségeinket pedig még tovább faraghatjuk, ha a 2-2,5 méter mély gödröt magunk ássuk ki, a tetejét pedig bontott ablakból vagy másnál leselejtezett fóliasátorból építjük meg. Egy a lényeg: olyan megoldást válasszunk, ami jó sok fényt enged be.

„Ezeken felül természetesen az öntözést is érdemes a növények kedve szerint finomítani. Az első évben én például közvetlenül a csapról locsoltam a növényeket, és azt láttam, hogy nem fejlődnek olyan dinamikusan, mint ahogy vártam.

Aztán rájöttem, hogy az a baj, hogy minden nap hősokkot kapnak a 7-8 Celsius-fokos csapvíztől. Így beiktattunk egy tartályt, amit feltöltünk, és abban át tud melegedni a víz. Erről eredeztetünk csepegtető szalagokat, amiket elvezetünk a növények tövénél.”

Sokszorosan megéri

A termesztési technológia tökéletesítése pedig sok jót hoz a Tulipános tanya konyhájára. Egyrészt azzal, hogy hónapokkal képes kitolni a termesztési szezont. Amikor másnál még csak ötleveles állapotban van az uborkapalánta, Krisztináék asztalán már három hete ott a friss uborka.

De talán ennél is különlegesebb: friss paradicsomot és paprikát szüretelnek még decemberben is. És ha már a nem mindennapi dolgoknál tartunk: a Tulipános Tanya kisebbik walipinije igazi trópusi kertészet. Telis-tele van olyan zöldségekkel – például karélával, okrával és egérdinnyével –, ami egyébként nem élne meg idehaza.

„Annak, aki hozzánk hasonlóan élelmiszer-önellátásra alapozza a táplálkozását, nagyon nem mindegy, hogy a kertje 2-3 hónapig terem egy évben, vagy kis túlzással januártól decemberig tele van zöldségekkel és friss vitaminforrással”

– ad hozzá egy újabb fontos szempontot Krisztina. Mihály pedig hozzáteszi:

„A walipini választ kínál nekünk arra, hogyan reagálhatunk a légköri aszályra és a növénytermesztést már-már ellehetetlenítő kánikulára. Egyben egy végtelen egyszerű lehetőség, hogy növényeinknek egész éven át a lehető legkedvezőbb feltételeket biztosítsuk, amit azok bőséges terméssel hálálnak meg.”

Fotó: NV

Otthon

Walipini: az indiánok nyáron virágzó télikertje

NSzM

Megspórolt falak

Sokszorosan megéri

További cikkek

Otthon

Körforgás

Életmód