A madarak a jövő zálogai

Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka kertészmérnök, természetalapú termelési rendszerek szakértő, a madár–ember kooperáció megálmodója hiszi, hogy a természet nem puszta háttér, hanem élő kapcsolat. Küldetése, hogy újra megtanítsa az embereket együttélni a madarakkal.

Gyermekként óceánkutató szerettél volna lenni, de végül bölcsész szakon diplomáztál. Az a láthatatlan, de erős kapocs azonban, ami a növény- és állatvilághoz köt, nem engedett elszakadni a természettől.

Amikor anya lettem, bennem is felerősödött az ösztön, hogy a tiszta levegőtől az egészséges ételekig mindenből a legjobbat adjam a gyermekeimnek. Így aztán a városi életet magunk mögött hagyva vidékre költöztünk, ami egy új kezdetet jelentett. A tanulás amúgy is a lételemem, a kertészkedés pedig új távlatokat nyitott meg előttem. Rengeteget olvastam a témában, tanfolyamokra jártam, majd egyszer csak a kertészmérnöki szakon találtam magam.

"Ezzel párhozamosan kapcsolatba kerültünk a Magyar Madártani- és Természetvédelmi Egyesület Baranya Megyei Csoportjával, és családilag bekapcsolódtunk a helyi önkéntes madárvédelmi munkába."

Nagy köszönettel tartozom Bank Lászlónak, mert ő indított el azon az úton, ami a madarakhoz vezetett. A gyerekeinkkel együtt figyelni, ahogy a tojásokból kikelnek a fiókák – ez maga az élet.

A madarakról tudjuk, hogy bájosak és csodálatosan énekelnek, amiből már önmagában is sokat profitálhat az, aki a természetből igyekszik töltekezni. Ehhez képest hogyan tekint rájuk az általad életre hívott madár-ember kooperáció rendszere?

A madarak gyakorlatilag nélkülözhetetlenek. Olyan ökoszisztéma szolgáltatást nyújtanak, ami nélkül sem mi, emberek, sem természetes környezetünk lakói nem tudnának hosszú távon fennmaradni. Gondoljunk például a cinegékre, amik azzal, hogy naponta több százszor is megetetik a fiókáikat, nélkülözhetetlen kártevőirtást végeznek kertjeinkben; vagy a feledékeny szajkókra, amik pillanatok alatt elfelejtik, hova rejtették el összegyűjtött makkjaikat, így erdők újjászületéséhez járulnak hozzá.

346274080_924989655476897_7683860972413841684_n (1).jpg

A keselyűk a világon egyedüliként úgy eszik meg az állati tetemeket, hogy az emésztési folyamat során ártalmatlanítják a kórokozókat, így rengeteg betegségtől és járványtól mentenek meg bennünket – ráadásul a szén-dioxid kibocsátást is csökkentik ezzel az áldásos tevékenységükkel.

"De a történelemben is találunk erre igazolást. 50-100 évvel ezelőtt az Alföldön elképzelhetetlen volt a földművelés a varjak együttműködése nélkül, hiszen felszedegették a gazdák által kiforgatott pajorokat a földből."

Ha pedig egy kicsit messzebb utazunk időben és térben: Mao Ce-tung a Nagy ugrás idején Kína-szerte kiirtotta a verebeket, ami becslések szerint 80 millió ember halálához vezethetett. Verebek nélkül ugyanis nem tudtak védekezni a termést károsító kártevők ellen, ami komoly élelmezési válságot okozott. A dolog pikantériája, hogy miután rájöttek erre, vagonokban szállították vissza szárnyas segítőiket Kanadából és a Szovjetunióból.

Ehhez képest hogyan bánunk ezekkel a madarakkal?

A madár-ember kooperáció egyik alaptézise, hogy mi, emberek, ugyanúgy a természet részei vagyunk, még ha erről hajlamosak is vagyunk megfeledkezni. Kiléptünk ebből a rendszerből, és azt gondoljuk, hogy irányíthatjuk. Ezzel azonban csak kárt teszünk benne. Az antropogén világban rengeteg az épített, illetve beépített felület, amivel az állatoktól vesszük el az élőhelyet.

"Rengeteg madár pusztul el például azért, mert nekiütközik a gigantikus irodaházak vagy felhőkarcolók visszatükröződő üvegfelületeinek. A hatalmas zajszennyezés pedig a szaporodásukat zavarja meg."

A madarak madárdallal kommunikálnak, üzeneteiket akusztikus mintázatokban fogalmazzák meg, és ez alapján értelmezik társaikat is. A városi rigók azonban nagyon nehéz helyzetben vannak: megpróbálják túlharsongni az antropogén zajokat, amitől torzul a daluk. Több kutatás is kimutatta, hogy a rigó „fiúk” és a rigó „lányok” nem értik meg egymást, mert a túlkiabálás közepette torzul a hím rigó dala, amitől nehezen értelmezhetővé válik a tojó számára.

376724656_1591824344983311_4714956657345408141_n (1).jpg

Nagy bajban vannak a baglyok is, mert a tökéletesen lezárt és szigetelt épületdzsungelben nem találnak maguknak megfelelő helyet, ahova fészket rakhatnának. De említhetnénk a rézzel terhelt területeken élő madarak mészképződési zavarait, a mikroműanyagok okozta hormonális változásokat, valamint a még mindig sok problémát okozó illegális vadászatot és állatkereskedelmet is.

Biztosan itt dobják vissza a kétkedők klasszikus kérdését: „akkor át kellene adnunk az otthonainkat a madaraknak?”

Természetesen én sem ilyen szélsőséges megoldásokat hirdetek. Sokkal inkább arra próbálom meg felhívni a figyelmet, hogy meg kell tanulnunk (újra) együttműködni az állatokkal.

"Be kell látnunk, hogy ez a mértéktelen gazdasági fejlődés egy bizonyos ponton túl már inkább csak árt és rombol, ami ránk is visszahat."

Ha viszont egy kicsit jobban odafigyelünk a környezetünkre, és lemondunk olyan dolgokról, amikről egyébként nem fáj lemondani (például a vegyszerek mértéktelen használatáról), már azzal is támogathatjuk a minket körülvevő élővilágot, ami ezt azzal fogja meghálálni, hogy még többet ad vissza nekünk – gyógyszer, élelem vagy tisztább levegő formájában.

Mit tehetünk a hétköznapokban azért, hogy ez a viszony minden fél számára pozitív előjelet kaphasson?

Az egyik kulcstényező, hogy el kell kezdenünk másfajta, valóban hasznos és hiteles tartalmakat fogyasztani, ami segít felelőssé tenni a gondolkodást. Nem az iskolarendszertől kell várni a megváltást, hanem magunkat kell nyitottá és szenzitívvé tenni a természettudományos ismeretekre.

"A másik pedig: meg kell változtatunk az alapvető hozzáállásunkat a környezetünkhöz. Most egóból dolgozunk, pedig ide alázat kell. Lássunk túl a magunk emelte falakon, és vegyük észre, hogy a természet a támogató háttér a boldog és kiegyensúlyozott élethez."

Figyeljük meg, ahogy a magból növény fejlődik, építsünk saját kezűleg madáretetőt, és töltsünk minél több időt kint. Vagy csak töltsünk le egy madárazonosító alkalmazást, ami segít meglátni, mekkora csicsergő élet is van körülöttünk.

Fotók: Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka

Példa&Érték

A madarak a jövő zálogai

NSzM

További cikkek

Otthon

Példa&Érték

ÚJRA!hasznosítás