A természet nem ellenség, hanem szövetséges

A „lusta kert” nem a tétlenség szimbóluma, hanem a tudatos együttélésé. Szomoru Miklós kertészmérnök szerint a természet nem azt igényli, hogy uraljuk – inkább, hogy megértsük és hagyjuk működni. Tökéletlenül, de a változó feltételekhez tökéletesen alkalmazkodva.

Leuralni vagy lemásolni – nagy különbség. Hogy mekkora is valójában, azt a kertjeinkben is tetten érhetjük. Az egyik oldalon ott vannak a kőbe vésettnek hitt gyakorlatok: a szüntelen permetezés, a lehullott levelek összegyűjtése, a talaj folyamatos felforgatása – és a látszólagos rend, ami ezek után marad.

Mindez azonban pusztán egy önmagától működni képtelen rendszert eredményez. Ha viszont megértéssel közelítünk hozzá, és belehelyezkedünk a természet ritmusába, nem ellene, hanem vele együtt próbálunk élni, akkor egy önfenntartó, egészséges ökoszisztémát kapunk – amelynek mi magunk is a szerves részei vagyunk.

Szomoru Miklós kertészmérnök, az angolkertek hazai szakértője szerint ez a szemléletváltás az egyik legfontosabb lépés, amit napjainkban a természetért megtehetünk.

„Ha most körülnézek a kertemben, mindenfelé lehullott leveleket látok, a fákat és a bokrokat pedig nem metszettem vissza. Nem tettem mást, csak elkezdtem utánozni azt, ahogyan mindez magától is működik: az erdőben sem megy oda a mókus, hogy letörje a cserjék ágait vagy összegyűjtse az elszáradt leveleket a földről. Mindennek oka és helye van. Ahogy egyre jobban megértem ezt a rendszert, úgy érzem, magam is részévé válok.”

A cél tehát nem a tökéletes összkép, hanem az egészséges egyensúly – a kettő között pedig már első ránézésre látszik a különbség. De a lényeg nem a felszínen van, hanem éppen az alatt. Az elszáradt rétegek és a szabadon burjánzó bokrok egy élő és működő rendszert rejtenek.

„Mindez persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincs dolgunk odakint. Különösen tavasszal, amikor 3-4 intenzív hétben alapozhatjuk meg az év egészét. De a tudatos növényválasztás, a megfelelő mulcsozás és a rendszerben gondolkodás a fennmaradó hónapokra újra lustává tehet minket.”

A tökéletlenség szépsége

A klímaváltozás pedig csak még inkább aláhúzza ennek jelentőségét. A konyhakertek is egyre inkább megszenvedik az ökológiai válság velejáróit: az egyre hosszabb aszályos időszakok, az évről évre forróbb nyarak és a vízhiánytól szenvedő talajok a zöldségtermesztést és a virágnevelést is egyre keservesebbé teszik. Mindez pedig a régi, nagyszüleinktől örökölt kertészeti sémák újragondolását kényszeríti ki.

„Az elmúlt évek eredményeként több száz liter víz hiányzik a talajból négyzetméterenként, amire mielőbb reagálnunk kell. A megoldás azonban nem a mi kezünkben van. A természet képes meggyógyítani önmagát, ha hagyjuk neki.”

Ahogy a szakember fogalmaz: csak dőljünk hátra, és nézzük a kertet. Figyeljük meg, hogyan működik. Odakint minden mindennel összefügg, és ezt érdemes jobban megérteni.

„Nálam is van lisztharmat, botritisz és megrágott levél – de ezek nem rendszerhibák, hanem az élet jelei. Nem használok növényvédő szereket, inkább az állatokra bízom magam. Laknak itt madarak, siklók, békák, hasznos rovarok és kártevők, amik egymásból táplálkozva, egymást kontroll alatt tartva építenek fel egy természetes körforgást. Így például a levéltetű sem szükségszerű rossz, hiszen a kertünkbe csalogatja a katicabogarakat, akiknek a jelenlétéből aztán hosszútávon profitálhatunk”

– hoz egy nagyon erős érvet az új prespetíva mellett Miklós.

Szeress a kertedben lenni!

A kert tehát nemcsak növényekről szól, hanem kapcsolatról is: arról, hogy újra megtaláljuk benne a helyünket. Ha pedig képesek vagyunk elengedni az irányítást, a természet újra befogad – és talán ez a legnagyobb ajándék, amit kaphatunk tőle.

„Az utóbbi két évben alig utaztunk inkább itthon nyaralunk, mert annyira jó itt lenni. Ezt kellene mindenkinek elérnie: hogy szeressen otthon lenni, és ne tehernek élje meg a kinti teendőket. A lusta kertészkedés, a tudatos növényválasztás, a természet ritmusának elfogadása mind ezt segíti. Ha így gondolkodunk, összeáll egy olyan rendszer, ami az öröm és a feltöltődés kimeríthetetlen forrása lehet.”

Kövesd Szomoru Miklós munkásságát a Facebookon: Egy Kertész Kertje Pilisszentkereszten

Fotó: NV

Példa&Érték

A természet nem ellenség, hanem szövetséges

NSzM

A tökéletlenség szépsége

Szeress a kertedben lenni!

További cikkek

Otthon

ÚJRA!hasznosítás

Életmód