Kíváncsiságból virágba borult rengeteg

Kevés inspirálóbb van annál, mint látni, ahogy egy kertet elutasító lányból elkötelezett növénygyűjtő válik. Kiss Zoltánné Androsovits Petronella története megmutatja, miként formálja át szemléletünket az alázat, és hogyan köthetünk életre szóló paktumot a természettel.

Bár ma már egy hivatalos elismerés előtt álló gyűjteményes kert gazdája, Kiss Zoltánné Androsovits Petronella, azaz Petra útja Kaposvár peremére nem a természet utáni vágyból, hanem puszta logisztikából indult. Huszonöt évvel ezelőtt még igazi városi lányként érkezett meg a Dél-Dunántúlra, egy telekre, amely legfőbb értékének akkor még azt tekintette, hogy egy pótkocsis teherautónak is jut rajta hely.

„Akkoriban azt sem tudtam, melyik felével kell a tulipánhagymát a földbe tenni. Sőt, kertet sem akartam igazán”

– emlékszik vissza nevetve a kezdetekre.

Azonban az egykori kavicsos udvar ridegsége hamarosan mélyebb érdeklődést hívott életre benne. A kezdeti ösztönös próbálkozásokat elképesztő tanulási vágy követte: Petra járta a kertészeteket és szakkönyvek tucatjaiba temetkezett bele, hogy minél jobban megértse a növények nyelvét. És bár ezer négyzetméternyi, kavicsos terület makacsul ellenált neki, a tudásvágy hamarosan a telek hátsó, elvadult kukoricás része felé terelte.

Könyvekből újjászületett föld

Ez az új terület tette lehetővé, hogy a frissen szerzett elméleti ismeretek a gyakorlatban is formát öltsenek, különösen egy meghatározó olvasmány után. Marie-Luise Kreuter Biokert című könyve döbbentette rá Petrát arra, hogy a kert sikere nem a felszínen, hanem a lábunk alatt, a talajban dől el.

„Rájöttem, hogy ha nem figyelek oda a talajéletre, akkor az egész kertészkedés egy soha véget nem érő, kimerítő küzdelem lesz”

– meséli.

Ettől a ponttól kezdve a saját elképzeléseit alárendelte a természet törvényszerűségeinek, és hagyta, hogy az ökoszisztéma maga jelölje ki az utat. Megismerte a 4500 négyzetméteres terület minden apró adottságát, és rájött, hogy a fenntartható kert kulcsa a megfigyelésben rejlik. Ez a szemléletváltás hozta el telkére azt a békét, ahol a növények már nemcsak túlélnek, hanem láthatóan jól is érzik magukat, a kertésznek pedig nem leigáznia, csupán kísérnie kell a folyamatokat.

Cédrusok árnyékában

A természet folyamatainak ilyen szintű elfogadása pedig elkerülhetetlenül elvezette az egyik legégetőbb kérdéshez: a változó éghajlathoz való alkalmazkodáshoz. Somogy vidéke, bár sokan csapadékosnak hiszik, az utóbbi években drasztikusan kiszáradt, aminek Petra kertjében is tetten érhető lenyomata van.

A „fenntarthatóság” ma már egyet jelent a víztakarékossággal. Telepített öntözőrendszer nincs; csupán a frissen ültetett egyedek kapnak némi vizet slagból vagy kannából, amíg meg nem erősödnek annyira, hogy a saját lábukra álljanak.

A növényválasztást az adottságok és a szenvedély együttesen irányítják: olyan fajok kerülnek a földbe, mint a Kínából származó különleges juharok vagy az immáron tizennyolcadik évét büszkén ünneplő himalájai cédrus, amely egy apró suhángból nőtt mára az égig. Petra számára minden fa egy történet, egy hosszú távú elköteleződés, amelynél a 20-30 centiméteres ültetési magasság csak a kezdet. Egy évtizedeken átívelő kapcsolat első szakasza, amelyben a kert és gazdája együtt idősödik és tanul.

Az élhető jövő jegyében

A cédrusok és juharok alatt felhalmozott évtizedes tapasztalat túl értékes volt ahhoz, hogy a kerítésen belül maradjon, így a kert mára egyfajta élő oktatóműhellyé vált. Petra 2012 óta vezetett blogja és a folyamatos kertlátogatások azt a célt szolgálják, hogy bebizonyítsák: a természetközeli kertészkedés nem valamiféle elérhetetlen misztérium.

„Fontosnak érzem, hogy amit csinálok, azt el is mondjam, és amit mondok, azt a valóságban is megmutassam”

– vallja a magánarborétum büszke tulajdonosa, utalva arra a hitelességre, amit a Magyar Arborétumok és Botanikus Kertek Szövetségének elismerése is visszaigazol.

A látogatók nála nem csupán szép növényeket látnak, hanem egy működő rendszert is, ahol a kertésznek jut ideje az álmodozásra.

A Csodás kertem Magánarborétum üzenete összességében egyszerű: ha elengedjük a kényszeres kontrollt, a kertünk nem kevesebb, hanem sokkal több lesz. Több élet, több szín és egy olyan boldogság, amit csak az kaphat meg, aki valóban szövetséget kötött a természettel.

Kövesd te is a közel ötezer négyzetméteres arborétum mindennapjait a Facebookon.

Hamarosan videóriporttal is jelentkezünk.

Fotó: @KK

Példa&Érték

Kíváncsiságból virágba borult rengeteg

NSzM

Könyvekből újjászületett föld

Cédrusok árnyékában

Az élhető jövő jegyében

További cikkek

Otthon

Példa&Érték

ÚJRA!hasznosítás