A zöld kommunikáció ereje: a jó példák magukért beszélnek

A fenntarthatóságról beszélni nehéz, de nemes feladat, különösen, ha a cél nem a riogatás, hanem a cselekvésre ösztönzés. Doró Viktória újságíróként és kommunikációs szakemberként hiszi: a hiteles példák közelebb hozzák a zöld jövőt – és beszélni is érdemes róluk.

Van, akinek vezérelv, másnak kötelezően kipipálandó feladat, de a többségnek még mindig inkább egy megfoghatatlan dolog a fenntarthatóság. No, de mit jelent neked, akinek a fő feladata az, hogy beszéljen róla?

„A jövő vagy zöld lesz, vagy nem lesz” – ezt a mondatot egy előadáson hallottam, és nagyon betalált. Ha ebből indulok ki, a környezettudatosság nekem a jövőt jelenti. Azaz: ha nem próbáljuk meg a természeti károkozásunkat akár magánszemélyként, akár cégként, akár civil szervezetként minimalizálni, és úgy élni, hogy a környezeti javak a jövő generációi számára is elérhetőek legyenek, akkor nincs értelme hosszú távra terveznünk.

Aki – hozzád hasonlóan – mélyebben foglalkozik ezzel a témakörrel, az hamarabb észreveszi a horizonton gyülekező sötét felhőket. De ha csak azokról próbálunk meg beszélni, az emberek többsége inkább leteszi az újságot vagy bezárja a weboldalt. Hogyan lehet úgy hitelesen szem előtt tartani ezt a témakört, hogy az üzenet célba is tudjon érni?

Én abban hiszek, hogy a példamutatás működik. Ezért is igyekszem olyan szervezeteket és személyeket bemutatni, akiknek az útja a mindennapokban is bárki számára járható. Szerintem ezek hatnak.

"Ismerek például olyan vállalatot, amelyik teljesen önkéntesen eredeti állapotába visszaállított egy felhagyott bányaterületet, ahol iskolás csoportokat fogadnak, és megmutatják nekik, milyen fantasztikus ökoszisztémát tudunk teremteni, ha hagyjuk a természetet működni."

Ha az emberek csak riasztó számadatokkal találkoznak, valóban kicsi porszemnek érezhetik magukat ahhoz, hogy tenni tudjanak ellene. Ellenben ha közel hozzuk hozzájuk a problémákat, és jó példákat is állítunk melléjük, máris adunk a kezükbe egy lehetséges választ.

Az edukáció ebben kulcsfontosságú – különösen, ha a gyerekekről beszélünk. Hogyan lehet velük megértetni egy ilyen nehéz témát?

A legkisebbek esetében az a szerencsés helyzet, hogy nem kell, hogy egzakt tudásuk legyen, elég, ha megmutatjuk nekik, hogyan kell csinálni. Ha abban nőnek fel, hogy lekapcsoljuk a villanyt magunk után, és szelektíven gyűjtjük a hulladékot, számukra ez felnőtt fejjel is természetes lesz.

Nem véletlenül van erről ilyen határozott álláspontod, hiszen végzettséged szerint pedagógus vagy. Mennyit segít a tanítói véna akkor, amikor a fenntarthatóság különböző aspektusait kell közérthető formába öntened?

Felfoghatjuk úgy is, hogy közvetve ugyan, de most is oktatok – ezért sem élem meg drasztikus döntésnek a pályaváltásomat. A legjobban azt szeretem látni, amikor a gyerekek tanítják a szüleiket. Vegyük például a PET Kupát, amelynek szervezői csapatában évek óta jelen vagyok. A versenyeken rendre velünk tart egy család, akik a legkisebb gyerek nyomására szálltak hajóba, de nagyon hamar az édesanya és az édesapa is teljesen „megfertőződött”, és mára a legelszántabb folyótisztítóink közé tartoznak.

A klímaszorongás szele egyre több embert utolér. Hogy vagy ezzel te, aki foglalkozásodból adódóan szükségszerűen sokkal jobban látod és érted, mekkora a baj?

Bizony engem is nagyon mélyen meg tudnak érinteni a klímakatasztrófák képei, és rendre úrrá lesz rajtam a reményvesztettség is.

"De szerencsére mindig jön egy olyan pozitív esemény, mint például a PET Kupa, ami emlékezetet rá: nem vagyok egyedül. Ott elég körülnéznem, és látok magam körül 300 embert, aki képes volt felállni a karosszékből, hogy tegyen valami jót a környezetért."

Azt gondolom egyébként, hogy azok, akik környezetvédelemmel foglalkoznak, sokszor megélik ezt az érzelmi hullámvasutat. Nekem eddig mindig sikerült a hajamnál fogva kirángatni magamat a letargiából, de nem tudok pálcát törni azok felett sem, akik egy adott ponton elfáradnak.

Minden nehézséget és szépséget egybevetve: a helyeden vagy?

Megtaláltam azt a témát, amiért tudok lelkesedni, és ami évekre ad muníciót. A klímaváltozás ugyanis – sajnos – nem fog megoldódni egy-két évtized alatt, így ezzel bőven van feladatom. De szerencsés helyzetben vagyok, mert a munkámban szépen összeér az írásszeretetem, a tenni akarásom és a tanítás utáni vágyam.

Fotó: Doró Viktória

Példa&Érték

A zöld kommunikáció ereje: a jó példák magukért beszélnek

NSzM

További cikkek

Otthon

Körforgás

Életmód