Az ökopszichológia üzenete: találjunk vissza a természetbe

Évezredeken át a természet volt az otthonunk, mégis falakat húztunk magunk köré. Michaletzky Luca ökopszichológiai szemléletű pszichológus szerint itt az idő lebontani ezeket a láthatatlan határokat, és újra kapcsolódni a világhoz, amelynek mindig is részei voltunk.

Ökopszichológia – sokat sejtető, mégis egy kissé újszerűen ható fogalom. Mit takar pontosan?

Az ökopszichológia a pszichológia egy régi adósságát törleszti: nem kizárólag az egyénnel foglalkozik, hanem annak tágabb környezetével és ennek pszichológiai aspektusaival. Azt keresi, hogy a növények, állatok, természeti tájak viszonyában, valamint a különböző természeti jelenségekben és rendszerekben hol van az ember helye, szerepe, felelőssége.

Miért beszélhetünk erről tartozásként?

Az emberről nem értekezhetünk a környezete nélkül, gyakran mégiscsak azzal foglalkozunk, hogy mi van a fejében. De arra, hogy az emberen túli világ milyen hatással van ránk, csak az elmúlt néhány évtizedben irányult figyelem, viszont még mindig nem olyan nagy szelete a pszichológia populáris részének, mint amit egyébként jelentőségénél fogva megérdemelne – különösen most, amikor az ökológiai válság jelei egyre nyilvánvalóbbak.

Honnan hova jutottunk el ebben a kérdésben az elmúlt évtizedekben a nagyobb fókusznak hála?

Évmilliókon keresztül a vadon volt az otthonunk, és ahhoz alkalmazkodtunk testileg, lelkileg, tehát alapvetően sokkal adaptívabbak vagyunk, mint ahogy azt hisszük magunkról. Ennek nagy részét azonban a technológiai újításokkal „kikapcsoltuk”.

Azzal, hogy szó szerint falakat húztunk magunk köré, mesterségesen szabályozzuk a hőmérsékletet és a fényt, továbbá elszakadtunk a táplálékszerzés, otthonteremtés közvetlen folyamataitól, számos olyan természeti jelenséget iktattunk ki, amivel évmilliókig szoros közelségben együtt éltünk.

Azonban fontos, hogy ez a kapcsolat nem tűnt el, csak nem vesszük észre! Ha egy napot eltöltünk az erdőben, mindannyian megérzhetjük annak stresszcsökkentő, feltöltő hatás, és ráébredhetünk: hazaértünk.

Milyen negatív hatásai vannak annak, hogy elszigeteltük magunkat a természettől?

A mesterséges életritmus nagyon megterhelő. Nincs helye benne a napszakok váltakozásához igazított munkának és pihenésnek, rendszertelenül étkezünk, illetve ott vannak az ökológiai válsággal együtt járó tényezők – az alacsony tápértékű élelmiszerek, a szennyezett levegő, a felgyorsult életritmus és a valódi kapcsolódások hiánya.

Az igényeink kielégítése mellett gyakran nem marad tere annak, hogy a szükségleteinkről gondoskodjunk.

Az, hogy a természetkapcsolatunk sokat erodálódott az utóbbi két évszázad urbanizációja során, egyben azt is jelenti, hogy a kapcsolódások az élet más területein sem tudnak olyan minőségben megvalósulni, mint amire szükségünk lenne.

Hogyan kezeli mindezt az ökopszichológia?

Az ökopszichológia alapvetően a szemléletváltásban tudja segíteni az embereket. Abban, hogy hogyan tudják az újrakapcsolódást megélni és elmélyíteni a mindennapjaikban. A munkám egyik legszembetűnőbb része, hogy a személyes konzultációimat a szabadban tartom.

Arra a problémára fókuszálunk, amit hoz a kliens, viszont igyekszem közben ezt a fajta perspektívaváltást bevinni a munkafolyamatba, és a több-mint-emberi világra is kitágítani a fókuszt.

Nagyon organikus az, ahogy mindez összeér, és megmutatja, hogyan kell a természetet nemcsak díszletként látni, hanem élő közösségek összességeként részt venni benne. Ez pedig új szempontokat emel a horizontra, ami sokat segít az elakadások feloldásában, vagy éppen új lendületet ad.

Hogyan és mit taníthat a természet, ha hagyjuk, hogy vezessen minket?

Volt például olyan kliensem, akinek a túl merev határokkal volt dolga. Őt arra kértem, hogy üljön ki a folyópartra, és keresse a dinamikus változásokat: nézze a vizet, ahogy áramlik, figyelje a felhőket, amik állandó mozgásban vannak. Ez segített megmozdítani őt, hogy a saját maga által szabott határok tekintetében is megengedhet magának több rugalmasságot.

Mikor érezted azt, hogy az környezethez való visszatalálásban szeretnéd segíteni az embereket?

Az, hogy pszichológus szeretnék lenni, már viszonylag korán eldőlt. Az egyetem mellett pedig vitorláztam, így rendre megtapasztaltam a természet erejét.

A víz, a szél, az aktuális időjárás olyan adottságok, amikhez muszáj alkalmazkodni, hogy az adott helyzetből a lehető legtöbbet hozhasd ki. Ez mindig feltöltött.

Aztán amikor anya lettem, még inkább nyitottá váltam a természetkapcsolatra, egyre jobban foglalkoztattak az ökológiai témák. Ennek a hármasnak a metszéspontjában találtam rá az ökopszichológiára. Hiszek abban, hogy ha elkezdünk másképp tekinteni a világra, és újra otthonunkként látni, sokkal egyértelműbb lesz számunkra, hogy érdemes megőrizni és visszaadni neki.

Címkép: MindFeszt/ Szövegközi 1. fotó: Kis Kata/Szövegközi 2. fotó: Ludman Dániel

Példa&Érték

Az ökopszichológia üzenete: találjunk vissza a természetbe

NSzM

További cikkek

Otthon

Példa&Érték

Otthon