Létezik Budapesten egy hiánypótló bázis, ahol a fiatalok közösségi élményen keresztül válaszokat találhatnak az ökológiai válságra. Körner Olga, a Bolygó vezetője szerint ez a fizikai tér segít abban, hogy a bénító szorongás reménybe és valódi tettekbe forduljon át.
A Bolygó közösség nem csupán egy jól hangzó
fenntarthatósági projekt; ez egy olyan fizikai platform, ahol a
környezetvédelem iránt érdeklődők valódi értékközösségre találhatnak. A
kezdeményezés mára bebizonyította, hogy a közös értékrend, a szakmai mentorálás
és a generációs kapocs képes az egyéni aggodalmat társadalmi szintű változássá
formálni. Itt a „zöld” nem üres marketingfogás, hanem a falak között
pulzáló valóság, ahol a fiatalok nemcsak beszélgetnek a jövőről, hanem aktívan
alakítják is azt.
Mi volt az a
konkrét hiányérzet, ami segített felismerni: a fiataloknak szükségük van egy
dedikált fizikai térre?
A Bolygó gyökerei a Planet
One projekthez nyúlnak vissza, amely a Greenpeace és egy svéd ifjúsági
szervezet közös kezdeményezése volt. Ez kettős céllal indult útnak: több
fiatalt bevonni a zöld mozgalomba, az érdeklődőket pedig közösségbe szervezve
cselekvőkké tenni.
"Az alapvető hipotézisünk az volt, hogy valódi
közösségeket fizikai tereken keresztül lehet létrehozni, amik bázisként
szolgálnak. Ez aztán a négyéves teszt során Svédországtól Kenyáig be is igazolódott."

Bár
Budapesten sok a közösségi hely, olyan tér, amely ennyire fókuszáltan a
környezetvédelemről szól és kifejezetten a fiatalokat célozza, gyakorlatilag
nincs másik. Mi magunk is fiatalok vagyunk, így a saját generációnknak
építünk jövőképet, ami hitelessé teszi a munkánkat.
Ebből
kifolyólag pedig azt is pontosan tudjátok, hogyan lehet ma megszólítani és
tényleges cselekvésre ösztönözni a felnövő generációt úgy, hogy ne azt érezze:
csak egy újabb kötelező feladatot kap.
A kulcs az őszinteség. Nem szabad
kirekesztően vagy hibáztatóan kommunikálni. Nálunk például a fiatalok
példaképeket kapnak, és látják, hogy a zöld szektorban is lehet karriert
építeni. A fizikaiság ebben megkerülhetetlen: amikor az emberek offline
kapcsolódnak, barátságok születnek, és egymást kezdik el „felfelé
húzni”. Egyedül szembenézni a felelősséggel nehéz érzés, de egy megtartó
közösség segít a nagyobb hatás elérésében.
Pontosan
hogyan néz ki az az út, amit valaki bejárhat nálatok?
A bevonódás fokozatos. Onnantól
kezdve, hogy valakit akár csak érintőlegesen érdekel a téma, egészen odáig
végigvezetjük, hogy önálló zöld projektet valósít meg. Ehhez képzéseket,
mentorálást és projekttámogatást is biztosítunk. Én abban hiszek, hogy
inspiráló dolgok akkor születnek, amikor izgalmas emberek összekerülnek, és
közösen fognak bele valami újba.

A Bolygó egy
globális hálózat része. Mit profitálnak ebből a magyar fiatalok?
A nemzetköziség nálunk folyamatos
tapasztalatcserét jelent. Rendre nemzetközi találkozókat szervezünk, ahol tagjaink
kameruni, örmény vagy éppen dél-afrikai kortársaikkal beszélgethetnek a
klímaválságról. Ez tágítja a perspektívát: rájönnek, hogy nincsenek
egyedül a problémáikkal.
Fizikai tér
lévén hogyan tudjátok elérni a vidéken élőket?
Bár hiszünk a fizikaiságban, a
tapasztalatainkat tanácsadással és képzésekkel adjuk tovább más civil
szervezeteknek, hogy ők is könnyebben megszólítsák embereket a saját környezetükben. Emellett
adott esetben online eseményeket is indítunk a távolabb élőknek. A célunk viszont
nem az, hogy mindenkihez eljussunk, hanem hogy valódi változást érjünk el
azoknál, akikkel foglalkozunk.
Le tudjátok
követni, hogy konkrétan milyen hatása van a közösségeteknek?
Évente végzünk hatásmérést
interjúkkal és kérdőívekkel, hogy lássuk, történik-e attitűdbeli változás a
fiatalokban a nálunk töltött idő alatt. Az eredmények pozitívak: a hozzánk
csatlakozók a közösségen keresztül reményt kapnak a változásra.
"Sokan ebből
a közösségből merítenek bátorságot ahhoz, hogy klímavédelmi tüntetésekre
járjanak, önkéntesnek álljanak vagy zöld projektbe fogjanak."
Bár az
információáradat néha felerősíti a szorongást, a cselekvési lehetőség segít ezt
konstruktív irányba terelni. Az egyik kedvenc mondatom ezekből a
mérésekből talán a következő:

„Sokat tanultam alternatív utakról, ezek
kinyitották a gondolkodásomat arra, hogy másmilyennek is el tudjam képzelni a
világot. Ez volt az első lépés. A második pedig azoknak az embereknek a
megismerése volt, akik reményt adnak arra, hogy ezt a világot nemcsak
elképzelni, hanem felépíteni is lehet."
Milyen vízió
jegyében dolgoztok az előttetek álló időszakban?
A stabilitás a legfontosabb. Szeretnénk,
ha a Bolygó stabil finanszírozással működő fix
ponttá nőné ki magát. Fontos, hogy minél több országban nyíljanak ilyen
helyek, és minél nagyobb nemzetközi hálózat épüljön fel. De a legfőbb cél,
hogy azok a fiatalok, akik ma hozzánk járnak, öt-tíz év múlva döntéshozói
pozíciókban legyenek, és ott kamatoztassák azt a tudást, amit nálunk gyűjtöttek
össze.

