A fenntarthatóságról sokat beszélünk, mégis ritkán jut eszünkbe a konyhában. Pedig az, amit megveszünk, megfőzünk és megeszünk, alapvetően formálja a bolygó jövőjét. A Felelős Gasztrohős Alapítvány azon dolgozik, hogy ez a felismerés minél több emberhez eljusson.
A tányérok valós súlyáról Lehel
Zsuzsannával, a Felelős Gasztrohős Alapítvány igazgatójával beszélgettünk.
Amikor a fenntarthatóság szóba
kerül, legtöbben az energiára, a közlekedésre vagy a hulladékra gondolnak. Az
étkezés viszont ritkán jelenik meg ebben a kontextusban. Miért lehet ekkora
vakfolt ez a terület?
Valóban, sokan nem is sejtik,
mennyire szorosan kapcsolódik az étkezés a globális környezeti folyamatokhoz.
"Pedig az élelmiszergazdaság használja a világ édesvízkészletének mintegy 70
százalékát, és a mezőgazdaság a globális üvegházhatású gázkibocsátás akár harmadáért
is felelőssé tehető."
Ehhez jön még az élelmiszerhulladék és a hatalmas
földterület-igény. A tányérunkon keresztül nagyon is hatunk a bolygóra.

Ez már önmagában meglepő, és rögtön
árnyalja azt a képet is, hogy mit nevezünk „fenntartható étkezésnek”. Miben
több ez annál, mint hogy egészségesen vagy bio módon eszünk?
Ez egy sokkal tágabb fogalom, amit
az Alapítványnál is három pillér mentén közelítünk meg:
"a hazai és szezonális
alapanyagok választása, a hús- és tejtermékfogyasztás csökkentése, valamint az
élelmiszerhulladék mérséklése."
Ezek azok a területek, ahol a mindennapi
döntéseink valódi környezeti hatással bírnak.
Komoly témák, a működéseteket mégis
könnyed, játékos hangvétel jellemzi.
Az elején klasszikus brosúrákkal és
plakátokkal dolgoztunk, de azt vettük észre, hogy az információ önmagában
kevés. A száraz tények nem feltétlenül bizonyulnak elégségesnek ahhoz, hogy
valaki tartósan változtasson a szokásain. A pozitív megközelítés viszont segít
kapcsolódni, és megmutatja: nem kell mindent egyszerre megoldani.
Ráadásul nem „egyben” próbáljátok
átadni a fenntarthatóság egészét, hanem témákra bontjátok. Mit ad ez hozzá a
szemléletformáláshoz?
Így mindenki megtalálhatja azt a
területet, amihez éppen kedve vagy bátorsága van. Van, akit a húsfogyasztás
érdekel, mást a szezonalitás vagy az élelmiszermentés. A lényeg, hogy nem kell
mindent egyszerre csinálni — elég, ha valamilyen irányban elindul a
gondolkodás.
Ha már belépési pontok: mik azok a
leggyakoribb tévhitek, amelyek újra és újra előkerülnek?
A hús kérdése biztosan ilyen. Sokan
gondolják, hogy minden étkezéshez szükség van rá. Mi sem tiltani akarunk, inkább
csak arra bátorítunk, hogy tudatosan iktassanak be az emberek húsmentes
fogásokat. Ez már önmagában is pozitív hatással van az egészségre és a
környezetre egyaránt.
Hasonló félreértés övezi a
„szuperélelmiszereket” is?
Sokan hiszik, hogy csak egzotikus
alapanyagokkal lehet egészségesen étkezni. Pedig a köles, az alma, a hazai
gombák vagy a csipkebogyó beltartalmi értéke is kiváló. Ráadásul az importált
szuperfoodok gyakran komoly környezeti és társadalmi terheléssel járnak,
miközben a hazai alapanyagok egy karnyújtásnyira vannak – azaz nem kell azokat
szállítani, sőt, talán még csomagolni sem.
A jó döntések nem csak otthon
születhetnek meg, hanem házon kívül is, például amikor kiválasztjuk, melyik
étteremnek szavazunk bizalmat. Hogyan látjátok a vendéglátóhelyek szerepét
ebben a folyamatban?
Bár nehéz gazdasági helyzetben
vannak, egyre több hely küldetésként tekint a fenntarthatóságra.
"Ha az étlapon
megjelenik az alapanyag származása, ha vannak kreatív húsmentes főételek vagy
fermentált elemek, az mind tudatos gondolkodásra utal. Fogyasztóként érdemes ezekre
figyelni."
De olyan is van, amit vendégéként nem feltétlenül veszünk észre. Kevésbé
látványos például élelmiszermentés, amikor a tányérdekoráción olyan növényi
elemek jelennek meg, amelyek másként nem felhasználhatók.

Az elmúlt években több kampányotok
is nagy visszhangot kapott. Volt olyan, ami különösen megmutatta, hogy működik
ez a megközelítés?
Ilyen volt a Szívószálmentes
Augusztus vagy a legutóbbi kombucha- és kovászcsere is. Ezekben nemcsak
alapanyag, hanem tudás és közösségi élmény is cserélődött, ami nagyon erős
hatású.
Ha egy kicsit előretekintünk:
milyen változást látnátok szívesen 5–10 év múlva a magyar étkezési kultúrában?
Nagyszerű lenne, ha az ünnepi
asztalokon is nagyobb szerepet kapnának a növényi fogások, és csökkenne a hús
központi szerepe. Nem eltűnésről, hanem arányváltozásról beszélünk – ez már
generációs szinten is sokat számítana.
Kövesd te is a Felelős Gasztrohős Alapítvány
munkáját!

