Az ember alkotta paradicsom – ennyiben summázható a Tisza-tó varázsa, mely a 27 kilométer hosszú és átlagosan 3 kilométer széles meder véget nem érő gyékényrengetegének és virágmezőjének minden porcikájában ott rejtőzik.
Az avatatlan szem elsőre ezeket még nehezen veszi észre, csak próbál betelni a végeláthatatlan víztükör látványával. Elsőre persze ez sem egyszerű feladat. Aki azonban a részletekre is odafigyel, annak minden ösvény, minden vízbe dőlt fa, minden nádas mesél valamit.
A tó nem mutatja kétszer ugyanazt az arcát: nem száll le egy madár még egyszer ugyanarra az ágra, nem úszik át a csónak előtt kétszer ugyanott egy hód, és nem látni vaddisznót kétszer ugyanabban a lápban dagonyázni a part közelében.
Ezért is érdemes újra és újra nekivági a tájnak – no meg azért, mert mesélő csendjéből egyszerűen nem lehet elég.

Ember tervez, természet végez
A Tisza-tó mesterséges víztározó, melyet a névadó folyó duzzasztásával közel fél évszázaddal ezelőtt hoztak létre. Öntözőrendszernek indult, de egészen más lett belőle, a természet ugyanis hamar lecsapott a területre, és pillanatok alatt benépesítette azt.
Ennek eredménye hazánk egyik legszebb, állandó lüktetésben és változásban lévő ökoturisztikai helyszíne, mely joggal kapott helyet az UNESCO világörökségi listáján.
Teljes harmóniában él itt egymás mellett szürke gém és kormorán, nagy kócsag és kis kócsag, szárcsa és bakcsó, nyári lúd és vöcsök, de a Balatonról ideköltözött bütykös hattyúnak is jutott még hely. Azt pedig soha nem tudhatjuk, mikor melyik röppen fel a nádasból vagy csap le épp a közel ötven halfaj egyikére a vízben.

De nemcsak a fauna, a növényvilág is legalább ennyire színes. Az egyik ösvényen még tavirózsák úszkálnak körülöttünk, a következőn kóstolásra is érdemes sulyomtengerben kell hogy utat kérjen magának a csónak.
A legnagyobb hatása mégis a fehér színben pompázó tündérrózsamezőknek van, melyek a legváratlanabb pillanatokban tárulnak a szemünk elé – például az óhalászi holtágnál.
Az 1876-ban elsodort faluról elnevezett szigetet azonban nem csak ezért az élményért érdemes felkeresni. Sűrűn benőtt ösvényein épületek romaira bukkanni felér egy izgalmas időutazással. Ahogy a maga módján játék az idővel a páratlan és kiszámíthatatlan tiszavirágzás is, mely nem más, mint milliónyi kérész néhány órás zsongó násztánca a víztükrön.

Tisza-tó
A természetre építve
A Tisza-tó csodáihoz azonban akkor kerülhetünk igazán közel, ha a csónakból kiszállva magunk járunk utánuk.
Érdemes például végigsétálni a Tisza-tavi Vízi Sétány másfél kilométer hosszú, madárvártát és megfigyelőtornyot is érintő fahídrendszerén, mely új perspektívából tárja elénk a völgy páratlan növény- és állatvilágát.

Vagy festői tájakon keresztülvágva körbe is biciklizhetjük a partot egy hetven kilométeres szakaszon, káprázatos panorámával kísérve. Tiszafüreden rögtön megcsodálhatjuk Magyarország egyetlen függőcsatornáját, mely nyolcvan évvel ezelőtt kezdte meg működését.
Innen továbbtekerve Tiszaörvény kikötőjébe érünk, ahol az ártéri erdő labirintusa vár ránk. Aztán újra nyeregbe szállva és közvetlenül a vízparton haladva néhány kilométer után megérkezünk Közép-Európa legnagyobb ökológiai folyosójához, a másfél kilométer széles kiskörei hallépcsőhöz, mely azért épült, hogy a vízben élő állatok zavartalanul közlekedhessenek a folyó és a tó között.

A minivízesések csobogását hallgatva és a vándorló halak mozgását figyelve az ember egy csapásra elfelejti itt minden búját-baját. Ezután végigmehetünk hazánk legnagyobb, egyben környezetbarát vízerőművén, melyről letekintve a Tisza valódi erejének lehetünk szemtanúi. Innen már nincs messze Sarud, annak jellegzetes régi parasztházaival, ahol Közép-Európa legnagyobb vízi játszótere a szabadtéri trambulinparttal egy kis pihenést és maradandó élményeket garantál.
Végül már csak egy megálló Poroszló és a néhány éve átadott Tisza-tavi Ökocentrum, melybe belépve a kontinens legnagyobb édesvízi akváriumaiban testközelből figyelhetjük meg hazánk és az édesvizek halfajait.
Ezzel aztán körbe is értünk – de semmiképp nem végeztünk. Mert aki egyszer megfordult a Tisza-tónál, az garantáltan visszatér még oda, hiszen zsigereiben érzi: akár csónakban ülve, akár két keréken vág neki legközelebb a vadregényes tájnak, az biztosan tartogat még számára varázslatot.


