VIDEÓ: Közelebb a jó úthoz, de a természet még számít ránk

Egyre több jel mutatja: képesek vagyunk felelősen bánni a vízzel, a talajjal, a természettel és egymással. Bőven akad már követendő és követhető példa, egyre erősebb a zöld szemlélet – de hosszú még az út. A jövő akkor lesz élhető, ha továbbra is elszántan teszünk érte.

Maradásra bírni a vizet

Az elmúlt évek egyik legfontosabb tapasztalata, hogy a víz már nem magától értetődő erőforrás. Az aszályos időszakok és a vízhiány arra tanítanak, hogy a víz megtartása nemcsak technológiai, hanem gondolkodásmódbeli kérdés is. Magyarországon egyszerre jelentek meg modern, támogatott öntözési megoldások és egészen személyes, kreatív kezdeményezések. Ezek közül az egyik legerősebb példa Kassai Lajos lovasíjász gyakorlata, ami a lehulló csapadékot nem engedi elszökni földekről:

„Megfogom, mert fontos szerepe van a víznek.”

Az íjkészítő hangsúlyozza: a területén kialakított kis tavak láncolata nemcsak víztartalék, hanem új élőhely is.

A városban a természet

Mindeközben nyilvánvalóvá vált, hogy az urbanizált területeken a túlburkolt felületek, a lezárt talaj és a beton dominanciája már nem tartható fenn következmények nélkül. Erre válaszul született meg a szivacsváros koncepciója, amely már nem csupán egy szakmai vízió, hanem nagyon is gyakorlati irány.

„A szivacsváros célja, hogy a csapadék helyben maradjon, és a növények hasznosítsák, mert minőségi élet csak akkor lesz, ha visszahozzuk a természetet a városba”

– fogalmaz ezzel kapcsolatosan Szőllősi Gábor, a Gardenfutura ügyvezető igazgatója.

Hasonló szemlélet jelent meg vidéken is. Tordai Sándor, Püspökszilágy polgármestere például abban hisz, hogy egy településen az apró, környezetbarát megoldások összeadódnak:

„Már visszatartott vízzel gazdálkodunk, ehhez bio növénytermesztés és állattartás kapcsolódik, és amennyire lehet, visszatérünk az önellátáshoz.”

Közben az Európai Unió természethelyreállítási rendelete keretet adott ennek a szemléletnek: nem elég megőrizni, helyre is kell állítani, amit elvesztettünk.

A szén a talaj szíve

Egyre világosabban látszik az is, hogy a talaj nem egyszerű termőfelület, hanem élő rendszer, amelyben döntő szerepe van a szén körforgásának. Daoda Zoltán, az Agro.bio Hungary Kft. szakmai igazgatója ezzel kapcsolatban a következőt emeli ki:

„A talaj legfontosabb alkotóeleme a szén… és nagyon nem mindegy, hogy a talajból ki vagy a talajba be mozog.”

A szakember szerin az okos művelési technikák nemcsak termést, hanem hosszú távú stabilitást is jelentenek.

Ehhez kapcsolódóan Kassai Lajos is sokszor beszél arról, hogy a klasszikus művelési rendszereket felül kell vizsgálnunk:

„Ezt a fajta szántást újra kell gondolnunk, a talaj mikrokultúráját pedig meg kell hagynunk.”

A talajhoz kapcsolódó élővilág legalább ilyen fontos tartalék. Barta Ildikó, a Magyar Kisállatnemesítők Génmegőrző Egyesületének képviselője arra hívja fel a figyelmet, hogy:

„Az őshonos állatok ellenállóbbak, könnyebben alkalmazkodnak.”

Ez egyszerre biológiai, gazdasági és kulturális üzenet. Hiszen ami a múltban bizonyított, a jövőben is erőforrás lehet.

Zöld fordulat 2025-ben: Rendszerszintű megoldások és egyéni felelősség

Nagy döntések és hétköznapi felelősség

Miközben a brazíliai COP30, az ENSZ 30. éghajlatváltozási konferenciája a közelmúltban megerősítette a globális klímacélokat, Magyarországon is erősödött a körforgásos gazdaság iránya és a szennyezett területek helyreállításának üteme. Dr. Gondola Csaba körforgásos gazdaságért és klímapolitikáért felelős államtitkár ezzel kapcsolatban hangsúlyozta:

„Magyarország rengeteg innovációval bír, és ezek a tudások exportálhatók is.”

Vagyis: nemcsak tanulunk, példát is mutathatunk. A szabályozások és a nagy stratégiák azonban csak akkor kapnak valódi jelentést, ha találkoznak az emberek felelősségével és cselekvésével.

Ezt jelképezik a városi minierdők is, amelyek lényegét Lipcsei Szabolcs, a Főkert zöldterület-fenntartási igazgatója a következőképpen summázza:

„Az első két-három évben intenzíven gondozzuk őket, aztán hagyjuk, hogy önálló, zárt közösséggé váljanak.”

Mintha egy fontos tanulság sűrűsödne bele mindebbe: elindítani, segíteni, majd hagyni működni – együtt a természettel.

Lépjünk tovább

2025 bebizonyította, hogy a fenntarthatóság már nem üres jelszó, hanem valós működési alap.

A víz megtartása, a természet tér(vissza)hódítása, a talaj védelme, az őshonos élővilág szerepének felismerése és a körforgásos gondolkodás mind egy irányba mutattak: van jövőnk, ha törődünk vele.

2026-ban ebből induljunk tovább. Ha mindannyian hozzátesszük a magunk részét, a természet nemcsak túlél, hanem velünk együtt élhető jövőt is ígér.

Példa&Érték