Az egyszerű suszter csodája

Zavara József cipőket javít. Úgy, ahogy nagyon kevesen a világon. Európa legismertebb divatmárkái keresik meg, és bízzák a gondjaira méregdrága darabjaikat, de a keze sem remeg meg.

Talán azért, mert neki csak egy dolog számít: örömöt szerezni...

Hogyan lesz valakiből a híres budapesti Andrássy út legkeresettebb cipésze?

Régen erre azt válaszoltam, hogy szerencsés ember vagyok. De ma már, bölcsebb fejjel inkább úgy fogalmaznék, hogy rengeteg alázatnak hála tudtam élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az élet elém dobott - avat be a titkába Zavara József. De az tény, hogy jó korban lettem cipész. Egy divatorientált időszakban, amikor az emberek igenis adnak arra, mit viselnek a lábukon.

No de biztosan nem így képzelted el magad gyerekfejjel, amikor ezt a pályát választottad.

Csúfoltak is az iskolában, öreg suszternek hívtak, és mondogatták, hogy majd görbe háttal fogok járni. De addigra már annyira beleszerettem ebbe a szakmába, hogy nem törődtem vele.

Csizmakészítő versenyt nyertünk az iskolatársaimmal, aztán már a nagyobbak között tanultam, az utolsó évben pedig maga mellé vett egy vállalkozó, és elkezdtem szárnyalni. Bár eredetileg autófényezőnek készültem, a sors erre a pályára irányított, amiért nagyon hálás vagyok.

Azért Fortuna nem fogad akárkit a kegyeibe. Mit gondolsz, mivel érdemelted ezt ki?

Csak annyit tudok, hogy utólag sokszorosan megháláltam a bizalmát. 2005-ben az utolsó forintjainkból vásároltuk meg az üzlethelyiséget itt, az Andrássy úton, ami akkor egy lepukkant, elfáradt technológiával felszerelt cipőbolt volt.

Azóta folyamatosan képzem magam. Jártam Bécsben ellesni, hogyan dolgoznak a külföldi kollégák, levelet írtam a legnagyobb divatcégeknek, hogy jobban megérthessem a technikáikat, majd ezzel párhuzamosan kifejlesztettem a magam módszereit is.

Az volt a célom, hogy a legjobb legyek a szakmámban.

De ha valakinek a cipője az üzletem előtt sérül meg, a mai napig ingyen a segítségére sietek.

Akkor itt írjuk is egy picit tovább a meseszerű történetedet, mert ennek az emberbaráti szeretetnek hála nyíltak meg előtted nagyon fontos kapuk.

Történt egy nap, hogy az egyik olasz luxus divatmárka hazai képviseletének üzletvezető-helyettese megbotlott az utcán egy csatornafedélben, és lejött a cipője sarka. Anélkül, hogy tudtam volna, ki ő, felajánlottam neki a segítségem. Ebből a találkozásból aztán elindult egy partneri együttműködés ezzel a világmárkával.

Ami mára odáig jutott, az európai divathetek meghatározó résztvevői adják egymásnak az üzleted kilincsét.

Ettől függetlenül nálam minden pár egyforma bánásmódban részesül, nem teszek különbséget márka és márka közt. Ugyanolyan alapossággal látok neki egy drága lábbeli megjavításának, mint egy néhány ezer forintos darabnak.

Mindenképpen helyrehozol egy cipőt, bármilyen állapotban legyen is?

Ez attól függ, mennyire ragaszkodik hozzá a gazdája. Ha azt látom valakin, hogy komoly szálak kötik a lábbelihez – mert például az első fizetéséből vette –, képes vagyok akár négyszer annyi munkát is beletenni, csak hogy örömöt szerezzek vele.

Meg lehet még lepni egy leharcolt topánnal?

Az évekkel nyilván jön a rutin is, de minden cipő más és más, nem lehet két párhoz ugyanúgy hozzányúlni. Ha festek egy cipőt, a színe egy vékony hajszállal sem térhet el az eredetitől. Ma már 6800 féle festékkel dolgozom, ami közel egy évtized befektetésének az eredménye.

Mindig az eredeti árnyalatot adom vissza, mindezt úgy, hogy a lehető legkevesebb festéket használom fel hozzá. Az a legszebb munka, aminek nincs nyoma.

Ősi mesterség a tiéd, amivel a mai kor divatját kell életben tartanod. Hogyan fér meg ez a kettő egymás mellett a műhelyedben?

Attól különleges a munkám, hogy nincs benne különleges. Egyszerűen betartom azt, amit anno megtanítottak nekem. Másfél évtizede ugyanazzal az egyszerű ollóval vágok ki egy ívet. De minden ív egyedi, a kedvem irányítja az ollót.

Ezzel az öreg ollóval készül hát a híres Zavara-féle ívelt talp?

Bizony, ezzel. Immáron hetedik esztendeje, hogy ívesen talpalok, ezt én fejlesztettem ki. De nem is erről ismerszik meg, hogy én javítottam egy cipőt, hanem inkább arról, hogy az teljesen rendben van.

Úgy szoktam mondani, hogy megpimpelem a lábbelit. Rendbe teszem a talpát, kijavítom a felületi hibáit, megtisztítom és újrafestem. Nem tudom addig visszaadni a gazdájának, amíg látok rajta hibát.

A szavaidból csak úgy árad a rajongás. Szereted, amit csinálsz, emellett még sikeres és elismert is vagy benne. Kell ennél több?

Vállalom, hogy a hivatásom rabja vagyok, szeretek mások számára lehetetlennek tűnő dolgokat megvalósítani.

Mindeközben egy egyszerű cipészként gondolok magamra, és teljesen megelégszem azzal, ha húsz év múlva is azzal foglalkozhatok, amihez értek.

További tartamat az alábbi linkeken találsz

/alkotoenergia

Luxury Repair

Sikersztori