Az Atlanti-óceán fenekén pihenő rozsdásodó metrókocsik szokatlan látványt nyújtanak, de elvileg ezek az ember által létrehozott mesterséges korallzátonyok a tengeri élet megmentését szolgálják. A program azonban megosztó, mivel egyértelmű, hogy komoly ökológiai kockázatot hordoz magában.
De hogyan is kerülnek
a roncsok a tenger fenekére, és valóban segítik-e a tengeri élővilágot? A Sikersztori rovatba került az anyagunk, de próbáljuk mindkét oldalát megmutatni.
A mesterséges korallzátonyok gondolata
Az óceánok pusztuló ökoszisztémái komoly aggodalmat keltenek
a tudósok és a környezetvédők körében. A korallzátonyok, amelyek a tengeri élet
egyik legfontosabb támaszai, világszerte károsodnak az éghajlatváltozás, a
szennyezés és az óceánok savasodása miatt.
A mesterséges korallzátonyok
telepítésének ötlete abból a felismerésből ered, hogy az elhagyott szerkezetek,
mint például hajóroncsok vagy betonblokkok, természetes élőhelyeket
biztosíthatnak a tengeri élőlények számára.
Az Egyesült Államokban a mesterséges zátonyok létrehozására
irányuló kezdeményezések során kezdtek el 2001-ben metrókocsikat süllyeszteni
az Atlanti-óceánba. Az elképzelés az volt, hogy ezek a szerkezetek gyorsan
benépesülnek majd korallokkal és halakkal, ezzel csökkentve a természetes
zátonyok terhelését.
Hogyan zajlik az óceánba helyezése?
A lehelyezés előtt alapos előkészítő munkára van szükség. El
kell távolítani minden veszélyes anyagot, beleértve az azbesztet, az ülések
kárpitozását és az olajat. A kocsikat ezután alaposan megtisztítják, majd
darukkal a kijelölt helyre szállítják és elsüllyesztik.
Ezek a helyszínek
gyakran olyan területeken vannak, ahol a halászok és a környezettudományi
szakemberek egyaránt megállapodnak a mesterséges zátonyok potenciális
hasznáról.
A New York-i metrórendszer leszerelt kocsijainak nagy részét
Delaware, Georgia és South Carolina partjainál süllyesztették el. Az első
években lelkes jelentések érkeztek a halállomány növekedéséről, valamint arról,
hogy a kocsik felületét gyorsan benőtték a korallok és a tengeri élőlények.
Az érem másik oldala
Bár az ötlet jó szándékkal indult, a kritikusok szerint komoly
hibákat rejt magában. A használt roncsok nagy része acélból készült, amely
idővel rozsdásodik és bomlik.
A rozsdásodás folyamatával vas-oxid és más
anyagok kerülhetnek a vízbe, amelyek hatásai még nem teljesen ismertek.
Emellett a kocsik eltávolítása során nem minden esetben sikerült minden szennyező
anyagot maradéktalanul kivenni, ami további környezeti károkat okozhat.
A tengerbiológusok közül sokan rámutattak, hogy a
mesterséges zátonyok gyakran nem helyettesítik a természetes korallzátonyokat,
hanem csupán alternatív helyszíneket biztosítanak az élőlények számára. Ez azt
jelenti, hogy a természetes zátonyok károsodását nem feltétlenül csökkentik,
csupán elterelik róla a figyelmet. Továbbá, ha a rozsdásodó fémek és egyéb
szennyező anyagok bekerülnek a táplálékláncba, az hosszú távon kiszámíthatatlan
következményekkel járhat az emberi és a tengeri életre nézve.