Metrókocsik az óceán mélyén

Az Atlanti-óceán fenekén pihenő rozsdásodó metrókocsik szokatlan látványt nyújtanak, de elvileg ezek az ember által létrehozott mesterséges korallzátonyok a tengeri élet megmentését szolgálják. A program azonban megosztó, mivel egyértelmű, hogy komoly ökológiai kockázatot hordoz magában.

De hogyan is kerülnek a roncsok a tenger fenekére, és valóban segítik-e a tengeri élővilágot? A Sikersztori rovatba került az anyagunk, de próbáljuk mindkét oldalát megmutatni.

A mesterséges korallzátonyok gondolata

Az óceánok pusztuló ökoszisztémái komoly aggodalmat keltenek a tudósok és a környezetvédők körében. A korallzátonyok, amelyek a tengeri élet egyik legfontosabb támaszai, világszerte károsodnak az éghajlatváltozás, a szennyezés és az óceánok savasodása miatt.

A mesterséges korallzátonyok telepítésének ötlete abból a felismerésből ered, hogy az elhagyott szerkezetek, mint például hajóroncsok vagy betonblokkok, természetes élőhelyeket biztosíthatnak a tengeri élőlények számára.

Az Egyesült Államokban a mesterséges zátonyok létrehozására irányuló kezdeményezések során kezdtek el 2001-ben metrókocsikat süllyeszteni az Atlanti-óceánba. Az elképzelés az volt, hogy ezek a szerkezetek gyorsan benépesülnek majd korallokkal és halakkal, ezzel csökkentve a természetes zátonyok terhelését.

Hogyan zajlik az óceánba helyezése?

A lehelyezés előtt alapos előkészítő munkára van szükség. El kell távolítani minden veszélyes anyagot, beleértve az azbesztet, az ülések kárpitozását és az olajat. A kocsikat ezután alaposan megtisztítják, majd darukkal a kijelölt helyre szállítják és elsüllyesztik.

Ezek a helyszínek gyakran olyan területeken vannak, ahol a halászok és a környezettudományi szakemberek egyaránt megállapodnak a mesterséges zátonyok potenciális hasznáról.

A New York-i metrórendszer leszerelt kocsijainak nagy részét Delaware, Georgia és South Carolina partjainál süllyesztették el. Az első években lelkes jelentések érkeztek a halállomány növekedéséről, valamint arról, hogy a kocsik felületét gyorsan benőtték a korallok és a tengeri élőlények.

Az érem másik oldala

Bár az ötlet jó szándékkal indult, a kritikusok szerint komoly hibákat rejt magában. A használt roncsok nagy része acélból készült, amely idővel rozsdásodik és bomlik.

A rozsdásodás folyamatával vas-oxid és más anyagok kerülhetnek a vízbe, amelyek hatásai még nem teljesen ismertek.

Emellett a kocsik eltávolítása során nem minden esetben sikerült minden szennyező anyagot maradéktalanul kivenni, ami további környezeti károkat okozhat.

A tengerbiológusok közül sokan rámutattak, hogy a mesterséges zátonyok gyakran nem helyettesítik a természetes korallzátonyokat, hanem csupán alternatív helyszíneket biztosítanak az élőlények számára. Ez azt jelenti, hogy a természetes zátonyok károsodását nem feltétlenül csökkentik, csupán elterelik róla a figyelmet. Továbbá, ha a rozsdásodó fémek és egyéb szennyező anyagok bekerülnek a táplálékláncba, az hosszú távon kiszámíthatatlan következményekkel járhat az emberi és a tengeri életre nézve.

Sikersztori

Metrókocsik az óceán mélyén

KT

A mesterséges korallzátonyok gondolata

Hogyan zajlik az óceánba helyezése?

Az érem másik oldala

További cikkek

Otthon

Körforgás

Életmód