Ne többet, csak eleget – A maradék nélküli élet kulcsa

Egy kicsi, de annál lelkesebb, kreatív energiáktól duzzadó csapat a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) kötelékében azon munkálkodik, hogy minél több ember figyelmét felhívja: élelmiszert ne hagyjon kárba veszni. Lippai Laurával, a Nébih Maradék nélkül programjának munkatársával beszélgettünk az ételmentő küldetésről.

Ha az ember ellátogat a Maradék nélkül program Instagram oldalára, szögegyenest mást tapasztal, mint amit előzetesen várna egy ilyen nehéz témával foglalkozó profiltól.

Örülök, ha ilyen benyomást keltünk, mert éppen az a célunk a közösségi médiában, hogy fogyasztható formában és lényegre törően adjunk át fontos tudást és hasznos praktikákat arról, hogyan bánhatunk tudatosabban az étellel. Ebből a szempontból különösen szerencsés, hogy egy fiatal csapat áll a program mögött, és mindannyiunknak szívügye ez a terület, így soha nem kérdés, miről szóljon a következő posztunk.

De nem csak social médiában vannak jelen, számtalan rendezvényre és kezdeményezésre is rácsatlakoznak. Miért fontos ez?

A program fontos pillére – a folyamatos monitoringozás mellett – a személetformálás, így szeretnénk minél több emberhez eljutni, minél több korcsoportot megszólítani.

"Sok kiadványunk van már – közöttük például egy hűtőhasználati útmutató, egy maradék kenyérre szabott receptes könyv, valamint egy lejárati idővel foglalkozó összeállítás, amellyel elsősorban az élelmiszerláncoknak és az adományozó szervezeteknek szeretnénk segíteni."

Ott vagyunk egyetemeken, tematikus heteken, fesztiválokon és workshopokon, de van egy oktatási programunk is, amellyel kifejezetten a legfiatalabbakat célozzuk meg. Azt látjuk ugyanis, hogy minél korábban találkoznak a gyerekek az élelmiszerpazarlás témakörével, annál nyitottabbak arra, hogy tegyenek ellene.

Hogyan lehet egy ilyen nehéz kérdéskörről beszélgetni a legkisebbekkel?

Az alsós osztályokban például meseórába bújtatva dolgozzuk fel a hulladékpiramist. A két főszereplőnk két kisgyerek, akiknek a hűtőajtó polcain csücsülő élelmiszerek mesélik el, mennyi mindent átéltek, mire a frigóba kerültek, majd elmagyarázzák, hányféleképp lehet megmenteni őket attól, hogy kárba vesszenek. Az elmúlt években egyébként nagyjából negyvenötezer kis- és középiskoláshoz, valamint tízezer hallgatóhoz jutottunk el, és közel kétezer pedagógust értünk el különböző felületeken.

A Maradék nélkül programnak hála lassan egy évtizede, egészen pontosan 2016 óta kap kiemelt fókuszt az élelmiszerpazarlás visszaszorítása idehaza. Hogyan érhető ez tetten a háztartások hűtőjében?

Hét évvel ezelőtt a magyarok fejenként 68 kg élelmiszerhulladékot „termeltek” évente, amelynek mintegy fele, 33,1 kg volt a tényleges pazarlás – vagyis az a rész, ami elkerülhető. Az első mérés óta folyamatos csökkenés volt tapasztalható ebben, amelynek eredményeként mára 22 százalékkal sikerült lejjebb faragni a szilárd és folyékony halmazállapotú élelmiszerpazarlás mennyiségét a háztartásokban.

Érdekesség, hogy az első mérés óta tavaly először figyeltünk meg stagnálást, ami valószínűleg azt jelzi, hogy a fenntarthatóságra és változtatásra nyitott réteg már megtett annyit, amennyit a saját életterében meg tudott tenni.

Mi tehát a következő lépés?

Ki kell szélesítenünk a program horizontját, hogy a konyhán túlmutató területeken is segítsük az embereket. Ezért készült el például az Esküvő maradék nélkül című kiadványunk, ami a nagy napon – és úgy általában véve a családi rendezvényeken – segít tudatosan bánni az étellel.

Ha valaki ennyire elhivatottan foglalkozik az élelmiszerpazarlás problémakörével, az biztosan a saját háztartásában is igazán profin menti az ételt. Mik a a bevált praktikái?

Nagyban építek magam is az egyszerű, de hatékony szabályokra.

"Például 2-3 napra előre megtervezem a menüt, mindig lista alapján vásárolok, illetve rendszeresen átnézem a hűtőszekrényt, és külön polcra teszem a rövidesen lejáró dolgokat."

Érdemes továbbá megfelelően tárolni a zöldségeket és a gyümölcsöket. A paradicsomnak és a banánnak például nem tesz jót a hűtő, a fonnyadt retek viszont szinte új életre kel, ha pár órára jeges vízbe tesszük. A zacskós salátát pedig vásárlás után mindig felbontom, és teszek a csomagolásba egy papírkéztörlőt, ami felszívja a zöldség körüli nedvességet, így az tovább friss marad.

Ezek valóban nem ördögtől való dolgok, miközben a hatásuk kilogrammokban mérhető.

Azt szoktam mondani, hogy mindenki annyit tegyen meg, amennyi a saját életébe belefér, legyen az bármilyen kis apróság is. És közben higgyen abban, hogy ezek a változtatások a társadalom egészében összeadódnak.

Fotó: Nébih

Sikersztori